Néha a szívnek is jó a víz...

Isten és az ő tévedhetetlen Ispánjai

2020/02/19. - írta: László Dávid

Szent Pál, Ágoston, Tamás, Kálvin János, Luther Mártjon, Ulrich Zwingli, C.H. Spurgeon, Dietrich Bonhoeffer, C.S. Lewis, Billy Graham... sorolhatnám a listát elég sokáig. Ezek azok az emberek, akik a kereszténység elvileg nemlétező személyi kultuszának áldozatai. Tanításaik, fejtegetéseik az egyes korok fősodratú teológiai irányzatainak alapjai, ezért személyüket megtisztították mindenféle emberi gyarlóságtól, főképp a tévedés és a szubjektivitás lehetőségétől. A keresztény szubkultúrában ezeknek az embereknek nem voltak kétségeik, főleg nem a saját nézeteikben. Ha volt is bennük kudarcélmény, hiba, onnantól, hogy Istenről szólnak, azokat nem nevesítjük, nem keresünk utánuk, embervoltukat megtérésüktől gyakorlatilag homály fedi. 
6450---base_image_4_1.jpgEz nem túl szép gesztus feléjük nézve, főképp, hogy azt a nemes célt hordozták magukban, hogy az ember egyik értékes sajátosságához, a változékonysághoz igyekezték igazítani Isten igéjét, hogy az minden kornak nyújtson valami bíztatót, azon felül, hogy a kérdésekhez, amikre igyekeztek válaszokat adni, az ember minden korban spekulatív úton tudott és tud csak közeledni.

Pedig mennyivel értékesebb lenne egy vitatható Kálvin, egy megkérdőjelezhető Pál, akivel párbeszédbe lehet keveredni, még ha csak az írásain keresztül is, mint így, egy elérhetetlen és érinthetetlen szónoki szék magasságából túlordítani a szónoklatainak replikáit, hogy a mellettünk lévő másik emberhez kapcsolódni tudjunk.

De hiszen ezek a szellemóriások maguk is reflektáltak a korok kérdéseire, állítottak szembe tanaikat más tanokkal, párbeszédből születtek nagy gondolataik. Mi szükség volt hát a többi gondolatot félreállítani, kiírtani, majd leszoktatni az emberiséget erről a szellemi pezsgésről úgynevezett egyigazságok nevében? Tényleg ki akarjuk terjeszteni az egész emberiségre, mely hozzánk képest határtalan és hatalmas, az egyes ember félelmét, hogy nehogy téves ösvényen járjunk, ha nem némítunk el mindent, amit nem tudunk hozzáilleszteni egyik-másik, éppen számunkra a világ magyarázatát jelentő ideológiához? Valóban ugyanazon múlik az emberiség sorsa, mint amin az egyes emberé? Egy-két szón, amik helyes sorrendben megmozgatnak, hogy kezdjük friss vízzel és fénnyel táplálni a bennünk szunnyadó istenarcot?

Tán nem még illékonyabbak ezek a szavak, nem hamarabb lejár a szavatosságuk, mint akár csak egy ember élete eltelne? Hiszen újra és újra prédikálni kell róluk, mindig meg kell újítani, élővé kell tenni őket. Facsarni, felújítani, feltölteni, átalakítani más szavakká, talán még a jelentésüket is megváltoztatni, hogy egy olyan mélységű igazsághoz jussunk el, amit nem tudunk a fogalmainkkal és a fantáziánkkal egyszer s mindenkorra végérvényesen körülmagyarázni. 

Istennek jó eséllyel nincs szüksége ilyen ispánokra, akiknek inni kell a szavait, amik megkérdőjelezhetetlenek, és ha egyikük-másikuk mégis így gondolt volna magára még életében, hát Isten bocsássa meg nekik. De az elég biztos, hogy ha Isten igazsága szavakba foglalható, akkor olyan csekély, hogy az elfér az ember tudatában, és akkor viszont összemérhető más tudással, ami kétségbe vonja az egyetemességét. Sokkal elképzelhetőbb tehát, hogy minden eszmefuttatás, jöjjön az valamelyik fent említett személytől, akár magunktól nem önmagában vitathatatlan, hanem sokkal inkább magáért a diskurzusban elfoglalt szerepe miatt az.

Mert bármilyen fogalmakban is igyekezzünk megragadni Istent, hogy ütköztessük egymás elképzeléseit, addig is mindenesetre elmondható az, hogy vele foglalkozunk, róla gondolkodunk, és ez már önmagában értékesebb, mint hetente átfolyatni a fülünkön azokat a gondolatokat, amiknek épségét egyesek vitrinben óvják az emberi szkepszis elől. Aki tehát arra vállalkozik, hogy magával hívja ebbe a mélységbe a kortársait, hagyja maga mögött, ami halott, hogy temessék el a halottak a halottaikat. Tudja jól, mi az ami ma él, amit ma jelent a kortársaknak ez: élet, és mit jelent ez: pezsgés, és vigye őket azon az ösvényen, ami ismerős, ami belőlük épül, és ami az isteni lényeghez vezet. 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr415414038

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása