Néha a szívnek is jó a víz...

A vallás után

2020/01/18. - írta: László Dávid

a1848018841_10.jpgkép forrása: internet

-Jólvan fiatalok, ideje leválni a központi agyhálóról, a kövektezőkben az én hullámaimra hangolódjanak, nehogy megsérüljön valaki az aktivitás alatt. A mai napon a történelem egy jelentős szakaszáról fogunk beszélgetni, amelyet egy óriás hatalom fogott át. Időszámításunk után a négyszázas években kezdődött, és kitartott egészen a huszonharmadik századig. Ma a nagy keresztény kultúra témájában fogunk elmélyedni. A központi agyhálón minden fontos információt megtaláltak, kértem, hogy otthoni munkaként fogalmazzanak meg kérdéseket, ahogy egy új anyagnál szoktuk. Mire jutottak?

-Professzor, tudjuk, hogy számtalan birodalom, királyság és államforma fejlődött és bukott el a nagy keresztény kultúra kétezer éves ideje alatt, és hogy ezen birodalmak, államformák összetartó ereje egy területen, népcsoporton, nemzeten belül nagyobb volt, mint a mai alkalom témája. Hogyan lehet mégis egységként beszélni erről az időszakról, amely annyi földrajzi, gazdasági, ideológiai és politikai változáson ment keresztül?

-Nagyszerű kérdés! Valaki kíván rá válaszolni?

-Én megpróbálom. Nos, azt tudjuk a központi agyhálótól, hogy a kereszténység sikeresen olvasztotta magába a kor elején még szétágazó mikrokultúrák hagyományait, szokásait, elnyerve különböző gondolkodású emberek szimpátiáját, majd mikor már óriási kiterjedésű volt, és jelentős befolyásra tett szert, maga kezdte meghatározni az egyes birodalmak politikai, ideológiai jellemzőit, meghatározta és termelte a művészeti értékek irányát és formáit, kiszélesítette az alapvető emberi értékeket és jogokat az egyre nagyobb embertömegekre, támogatta az oktatást és a tudományos fejlődést. Végül az általa megteremtett alapokból önműködő ideológiák nyíltak ki, és a tizenhetedik századra már elképzelhetetlen volt olyan ideológiai, művészeti értékeket előállítani, ami nem ezekre az alapértékekre épült. Végső soron, bár az adott kor emberei kevéssé élhették meg egységként ezt a kultúrát, nagy történelmi távlatokból nézve az apró foltok kitesznek egy komplett képet.

-Korrekt válasz! Magából egy szép napon kiváló ideostrukturalista lesz. Ha kellően fejleszti ezt a tehetségét, az emberek kapkodni fognak a művészete után. Következő kérdés?

-Professzor, nekem volna: Ha mindez így történt, ahogy az imént hallottuk, és ahogy arról a központi agyháló is beszámol, mi okozta ennek a kultúrának a bukását?

-Lényeglátó kérdés! Valakinek van rá tippje? Senki? Akkor ezt én igyekszem megválaszolni. Ennek a kérdésnek több lehetséges válasza is van, mindazonáltal jelenleg a vezető ideostrukturalista álláspont a Nil-Novi elvet tartja a legelfogadhatóbbnak. A Nil-Novi elv szerint minden kultúrának van egy motivációs motorja, mely egy többdimenziós mátrixot foglal magába, aminek része a filozófiai, etikai, érzelmi, értékrendi, személyiségbeli, magatartásbeli, térbeli és egzisztenciális elhelyezkedés, öröklött minták, és egy sor dolog még, amit az elv egyetlen változó értékké konvertál, majd ezt összeveti a kultúra terjedésének és fejlődésének ütemével. Amennyiben ezt a változót egy küszöbértéken felül tartósan meghaladja a terjedés és fejlődés üteme, a motivációs motor komponensei krónikus módon kihullanak a vezérkomponens alól, majd beáll a Szaturnusz esemény, vagy ahogy a köznyelv mondja, "a hatalom felfalja saját kölykeit". A keresztény makrokultúra motivációs motorjainak komponenseit önök is összeszedhetik, és a számításokat elvégezhetik, de természetesen mindez megtalálható a központi agyhálóban is. Mielőtt azonban rákeresnek, egy érdekességet fontosnak tartok kiemelni, mégpedig hogy a kereszténység fejlődésének egy szakaszában az emberi közgondolkodásban kettévált a mágikus és az analitikus szemlélet, majd utóbbi maga alá gyűrte az előbbit. Tudom, ezt maguknak már elég nehéz elképzelni, ezért is akartam kitérni rá, mert ez az esemény kulcsfontosságú volt abban, hogy a mi kultúránk kifejlődjön. 

-De professzor, hogyan lehetne ez az esemény kulcsfontosságú, ha a mi kultúránk egyik alapja, hogy a mágikus és az analitikus szemlélet nem két különböző dolog? Nem is igazán értem, hogyan sikerült szembeállítani egymással ezt a kettőt?

-Nos, maguknak ez már természetes, de ükőseink még talán mesélhetnének róla, milyen volt az emberiség gondolkodása még azelőtt, hogy a tudósok egyértelműen kimutatták valamiféle Istenség létezését. Az Emánuel-hipotézis hozta el a mágikus szemlélet helyreállítását, a tudomány szakítását az önmagát szándéktalanul létrehozó univerzum képével, és zárta le végleg a keresztény kultúra időszakát. Ezután a tudomány új végcélt kapott, elkezdte kutatni az utakat efelé az "alfa és omega" felé, ehhez pedig jelentős módszertani reformokon ment keresztül, aminek hatására teljesen átvette a vallás helyét az emberi gondolkodásban. 

-Professzor, számtalan hipotézist találtam a keresztény tanokról szóló archívumban, amik azt mutatják, valamiféle csak spekulatív tudományos módszerrel még az ezredforduló környékén igyekeztek a végső kérdésre lehetséges válaszokat adni a kereszténység szellemi alakjai. Bár elég szerteágazó és elnagyolt következtetéseket tettek, mégis felfedezni véltem hasonlóságokat a mi módszereink között, ahogy az akkori tudományos módszerek is nyomokban hasonlítanak a mieinkre. Miért beszélünk akkor elvágólag a keresztény kultúra végéről, mikor felfedezhető egy szerves folytonosság a mi kultúránk, és az őseink kultúrája között?

-Ez egy kiemelkedően jó, fundamentális kérdés, és önökre, jövendőbeli ideostrukturalistákra vár majd a feladat, hogy lefektessék az ehhez az átmeneti korszakhoz szükséges megértés alapjait, amik majd remélhetőleg utódainkat annyira megihletik, hogy gyönyörű műalkotássá formálják korszakunk értelmét. Az alkalmat ezen a feszültséggel teli ponton lezárom, a következő alkalomra kérek önöktől egyenként egy témát a keresztény kultúra történelméből, bármely területről, amit az első időszak végéig kidolgoznak, és benyújtanak, mint teljesértékű műalkotást. A tudományért!

-A tudományért! Ámen.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4415414382

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása