Néha a szívnek is jó a víz...

Valódi keresztény - Hol találjuk?

2020/01/08. - írta: László Dávid

Vízkereszt után egy nappal, január 7-én került megrendezésre a Közös Horizont interaktív vitaestje, melynek címe "Valódi keresztény?" volt. A Görbe Bögrében tartott alkalom nyitott ajtókkal várt minden téma iránt érdeklődőt, akik szép számmal jöttek is, és ahogy a későbbiekben kiderült, szerencsésen sokfélék voltak. Egy rövid jégtörő játék után Liszka Viktor evangélikus lelkész tartott gondolatébresztő felvezetőt a témában, melynek központi magvát egy Nyíri Tamás - A keresztény ember küldetése a világban c. könyvéből származó idézetben foglalta össze.  

Nekünk, keresztényeknek kiemelkedően fontos feladatunk, hogy keressük meg a másik elrejtett igazságát, amit elfed ellentétes meggyőződése, vallása, világnézete vagy akár ateizmusa.

Az előadó arra a megállapításra jutott, hogy más, kereteket felállító meghatározásokkal szemben ez a definíció furcsa módon épp az elfogadás, a nyitottság, a keretek minél inkább történő tágításaként határozza meg a kereszténységet.

A gondolatébresztő üzenet érezhetően megmozgatta a kedélyeket, ami után az alkalom moderátora egyből el is indította az este második nagy blokkját, a vitacsoportok megszervezését. Ehhez a résztvevőknek egy vonalban kellett felállniuk, melynek két végpontja volt. Az egyik végpont szerint a kereszténységet határozottan és világosan kell definiálni, a másik szerint egyáltalán nincs szükség semmiféle definícióra az elnevezés használatához. Miután megtörtént a felsorakozás aszerint, hogy ki melyik végponthoz érzi magát közelebb, a moderátor fele-fele arányban szétválasztotta az egyenest, így alakult meg a két csapat. Az este nagy csavarja, ami emlékezetessé tette a jelenlévők számára azt, viszont csak most jött el:

A felállt csapatoknak az ellenkező végpont mellett kellett érvelniük, mint amelyikhez közelebb álltak fel. Vagyis akik szerint inkább definiálni kell a kereszténységet, azok amellett kellett érveket gyűjtsenek, miért nem szabad, illetve szükséges definiálni, miért veszélyes, és így fordítva a másik csapat, akik nem kértek volna a definícióból, arról kellett érveket gyűjtsenek, miért kell definiálni a kereszténységet, mi a veszélye annak, ha nem történik ez meg. 

81860984_1044028035942672_6107552067390275584_n.jpg

82434930_2837195003009758_8201385105642487808_n.jpg

A kidolgozó kör után, hogy a vita izgalma fokozódjon, a moderátor mindkét csapatnak adott 21 kártyalapot, melyek az érvek maximális mennyiségét jelképezték. Minden elmondott érv után az érvelő csapatnak be kellett dobnia egy kártyát a kör közepére, vagyis koncentrálni kellett, hogy az érveink hatékonyabbak legyenek, mert limitált lehetőségünk volt. Ez segítette később a vita mederben maradását. 

A feladat többeket kikényszerített a komfortzónájukból, és a játék nehezen indult be, de a résztvevők csoportdinamikája megalapozott egy empatikus, felhőtlen hangvételt, aminek köszönhetően az első nekilendülés után hamar felpörögtek az események, és záporoztak az érvek. Egy ponton az egyik oldalon feljött Jézus szeretetparancsolata, ami után viszont érdekes fordulatot vett a vita iránya, az érvek mentén az álláspontok mintha közeledni kezdtek volna egymáshoz, de csak apránként. A vita vége felé pedig már azon kapták magukat a résztvevők, hogy nem is igazán tudják eldönteni, az előbbi érvet bedobó csapattag most mi mellett is akart igazán érvelni.

A vitát egy ponton a moderátor lezárta, majd egy kis szünet után újból sorba rendeződtünk olyan kérdések mentén, mint hogy mennyire volt nehéz belehelyezkedni a másik álláspontba, vagy hogy megerősített, vagy inkább elbizonytalanított, esetleg a látókörödet tágította-e a mai alkalom. Ezt követően körbeültünk, és bárki magához vehette még a szót egy zárógondolat erejéig.

Ebben a levezető körben csodás volt hallgatni a megfogalmazott érzéseket, gondolatokat, visszajelzéseket. Többen kifejezték, mennyire nem erre számítottak, mégis mennyivel gazdagabb volt így végigvinni egy vitát, mint hallgatni valakiket előadni.

Nehéz volt állást foglalni az ellen, amiben hiszek, de megerősített abban, hogy nekem miért és mennyire az enyém a saját meggyőződésem.

Még nem voltam olyan vitaalkalmon, ahol ne alakult volna ki bennem elemi düh a másik állásponttal szemben, egészem máig. Ez új élmény nekem. 

Sokáig úgy gondoltam, hogy annak az oldalnak az álláspontjai erősek, amelyikbe eredetileg pozicionáltam magam, de ahogy hallottam ugyanazokat a gondolatokat olyanok szájából, akik nem saját meggyőződésből mondják, sokkal kevésbé tűntek erős érveknek már nekem.

Ha a Közös Horizont vitaestjei felkeltették az érdeklődésed, kövess minket a facebookon, hogy eljuthass a következő eseményre: link

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr8015399476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása