Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Mi szükség van még keresztény misztikára? 1.

2019. március 16. - László Dávid

Mindent, amit a természetfelettiről tudunk, a nyelvünkön keresztül ismerünk meg. A nyelv azonban csak az általános iskolai nyelvtan órák tükrében tűnhet egy objektív leíró rendszernek, mint a matematika a természetes egész számok halmazában. Valójában nagyon is folyékony valami, és nem csak a beszélt és írott nyelv önmagában egy folyton változó rendszer, hanem a jelentéstartalom is, amit a szavak magukban hordoznak, utóbbi ráadásul nem csak koronként változik, hanem egy tetszőleges időpillanatban egy nyelvet beszélő emberek közül találomra kiválasztott csoportban is találhatóak igen nagy eltérések a kifejezések értelmezésének tekintetében. Valójában a nyelv legalapvetőbb szabálya nagyjából így hangzik: minden nyelvi formula helyes, ameddig a közlő és a befogadó között olyan információközlés megy végbe, aminek a jelentésében a felek megegyeznek. Vagyis a nyelvben nem elegendő a szavak ismerete és átadása, a feleknek meg kell szenvedniük egy közös szókészlet kialakításával, és "kibarkóbázni" egy közös jelentéstartalmat is.

Ezen felül a nyelvünk a fizikai érzékszerveink által közölt valóságra épülnek, így minden nem fizikai természetű valóság, illetve absztrakció leírására is ugyanaz az eszközkészlet szolgál kiindulási alapul számunkra, ami lássuk be, ezen dolgok leírására elfogult és szűkös alapot jelent. Ezt, és a nyelvi és jelentésibeli folyékonyságot veszi figyelembe a keresztény misztika, amikor képekben, ellentmondásokban fogalmaz. A teológia dogmatikus és apologetikus (hitvédői) irányvonalával szemben, ami igyekszik pontos határértékeket megadni a tárgyának, a misztika úgy használja a nyelvet, mint egy olyan tolómérőt, amivel épphogy csak sikerül lemérni a tárgyának méreteit, a csúszka rögtön arrébb megy, így lehetetlenség pontos értékekkel dolgozni. A keresztény misztika egyesek számára zavaró allegóriái és ellentmondásai valójában tudatosan dekonstruálják a nyelv objektivitásával kapcsolatos hiedelmeinket, és ezen művelet mentén irodalmi szinten sikerül egyszerre tudatosítani magunkban a beszéd tárgyát, ugyanakkor nem állítani semmi konkrétat, ami a pontos megértés hamis illúzióját hozná el számunkra.

Tavaly két kerekasztalbeszélgetés is volt, amelynek témája leegyszerűsítve a dogmatika és misztika közötti különbségek, ellentétek témakörében mozgott. 

Érdekes volt látni azt, ahogy a videók kommentszekciójában elsöprő többségben szerepelt a negatív kommentek száma, amikben aggályaikat fejezik ki az emberek a dogmatikus és hitvédői irányvonalat bemutató vitázókkal szemben, miszerint pont az ilyen lelkiség, hozzáállás, lelkivezetők miatt hagyták el, vagy nem mernek az egyházakhoz tartozni, egyáltalán benézni. Persze hallottam már olyan félresöprő válaszokat azoktól, akik ezt az irányvonalat képviselik, amivel - egyrészt a misztikát érvelési hibák mentén összemossák a new age-el, és - azokat, akik nem tudják befogadni az ő álláspontjukat, úgy kezelik, mint akik "félnek az igazságtól".

Azért is érdekes volt mindezt látni, mert alapvető hasonlóságot lehet felfedezni azok között, akik ódzkodnak a vallás leszabályzott rendszerétől, és azok között, akik a leszabályzott rendszert képviselik. Az egyik csoportot a negatív tapasztalatokra épülő hiedelmei, míg a másikat a bizonytalanul megszilárdult ideológiája készteti ugyanarra az ellenszenvre a másik iránt, ami ideje korán lezárja az érdemi gondolkodást a jelenkorra reflektálni kívánó tágabb perspektíva, és az abban várakozó problémák és konfliktusok paradigmaváltó ereje előtt. Ezért is érthető számomra, hogy az (egyébként szerintem hamisan) "értékvesztettséggel" bélyegzett jelenkor - a szélsőséges politikai ideológiákon túl - miért volt képes feléleszteni a régóta szunnyadó keresztény misztikát, amit viszont - a szélsőséges ideológiákkal ellentétben - én pont hogy előre mutatónak tartok, nem veszélyesnek. A misztika ugyanis többek között az ember természetének mesterségesen szétválasztott két felét, a tudatost és az érzelmit igyekszik újból egyesíteni, amire a kortárs művészetekben szintén látok törekvést. Hogy a jelenkori művészetek egyébként mennyire fogékonyak a keresztény misztikára, egy későbbi cikkben mindenképp vissza fogok térni.

Szóval nem igazán értik egymást a misztikára fogékony emberek halmaza, és a dogmatikus és hitvédői irányzat képviselői, de ennek az elhatárolódásnak van jó oldala is, mint hogy képesek vagyunk egymás gyengeségeit meglátni. Ilyen például, hogy a misztikus oldalon vannak, akik valami globális vallásmasszát vizionálnak, mintha az oldaná meg a konfliktusokat, ha mindent összemosnak, és ezt elvárják másoktól is. Vagy a másik oldalon ez a sajátomhoz való ragaszkodás karikírozódik ki egy állandó hadakozásban a szavak szintjén, és szintén egyfajta globális egyvallásúságot vizionál, de nem az összemosás, hanem a hódítás mentén az "egy igazság" nevében. Mintha az ember alaptermészete a racionalitás volna, akit kellő mennyiségű érvvel be lehet nyesegetni abba a keretbe, amibe ők tartoznak, és ahol szellemi klónkatonák lehetünk. Pedig van középút, ami kecsegtetőbb, mint az ellentétes célú bedarálás: az egymás iránti tisztelet, és a másik eltérő felekezetiségének, vallásosságának elfogadása, amellett, hogy a sajátomét vallom, és elvárom a tiszteletben tartását, valamint megvitatom az őszinte kérdéseimet más vallásúakkal, világnézetűekkel az egyes témákban, anélkül, hogy meg akarnám őket győzni.

Ami talán nagy szakadékot szokott képezni még ebben a témában, az a Biblia, és annak értelmezése. Ezért is kezdtem azzal a cikket, hogy a nyelv mibenlétét szándékoztam tisztázni. A misztikusok ugyanis egyet értenek a dogmatikus és hitvédői irányvonallal abban, hogy fontos és hasznos a Biblia, abban viszont különböznek, hogy a misztikusok figyelembe veszik a cikkem elején írtakat, míg a dogmatikusok a szavak felszíni jelentéseit objektívnek vélik, a Bibliát pedig enyhén szólva kiváltságos helyen kezelik. Ahogy abban is egyetértenek, hogy a szövegeknek több jelentésrétege is van, de a misztikusok tovább merészkednek, amikor arra jutnak, hogy azokat egy ponton túl nem lehet megfejteni puszta intellektuális közeledéssel. A Biblia felhasználásának célja, a krisztuskövető élet magunkévá tétele ugyanis személyiségbeli, vagyis többek között értelmi, érzelmi, jellemi megújulást jelent, ami szakrális, az ember komplex nyelvrendszereit (szavak, gesztusok, érzelmek, absztrakciók, mágikus gondolkodás stb.) figyelembe vevő elmélyülés nélkül csak lamentálás a követésről.

A közeledés, és a félreértések elkerülése miatt én a magam részéről tennék egy javaslatot: a sola srcipturához (egyedül az írás) odaindexelném a sola coniuncte-t, vagyis hogy egyedül bizalmasan, együttesen-t. Ezzel egy olyan gyakorlatnak szeretnék megágyazni, amit én bibliai kontemplációnak (szemlélődés) neveztem el, és ami a kevesebb értelmezés és több befogadás elvét képviselné. A népmese olvasásra hasonlító, erkölcsileg rögtön hasznosítható intellektuális megközelítéssel szemben a bibliai kontemplációban nagyobb hangsúly lenne a szöveg felfedezésén. A körülmények megértésén, a karakterek jellemén és érzésein, gondolataikon, a cselekményben elfoglalt helyükön és álláspontjukon, a cselekmény menetén, azok okain, a jellemfejlődéseken, és nagy általánosságban a történetek egész képein, legfőképpen pedig azon, hogy mindezen apró elemek, és átfogó képek milyen hatásokat váltanak ki bennünk, és miért. Egyúttal az is kirajzolódna, hogy milyen megközelítési módszert, milyen stílust, fogalomkészletet alkalmaznak a szerzők ugyanannak a valóságnak az értelmezésére, amihez nekünk is van kortárs fogalomkészletünk és megközelítési módszerünk. Mint egyfajta művészeti alkotásnak és ránk történő hatásának együttes megértése. Különös módon pedig a történetek erkölcsi vonzata ezáltal sokkal mélyebben és átfogóbb szinten kristályosodna ki számunkra, így voltaképp mindkét "oldalnak" kedvezne ez az alapvetően misztikus módszer. Ezt a módszert lehet még tovább gondolni, én a kezdeti szárnypróbálgatásokhoz egy korábbi cikkben tettem javaslatokat, amit most a figyelmetekbe ajánlok.

Folyt.köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr5414667661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.