Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Hogyan legyek szabad? Miért, KI akar szabad lenni?

Utazó beszélgetések

2019. március 07. - László Dávid

Mostanában visszatérő álmomban egy régi vonat kabinjában ülök, tele idegen alakokkal, köztük egy furcsa ruhába öltözött, kivehetetlen arcú és hangszínű valakivel, aki beszélget a többivel, bár többnyire ő beszél, mi csak kérdezünk. Ezeket az álombeli beszélgetésfoszlányokat igyekszem most lejegyezni emlékezetből. Ezek az utazó beszélgetések.szabadsag.jpg-A szabadságot filozófia és vallás minden korban igyekezett már megközelíteni. Annak oka, hogy ennyiszer nekifutunk ennek a témának leginkább az, hogy minden adott kor saját evidenciája, amibe beleszületünk, megnehezítik a kérdést. Mert mindegy, hogy egy őskori törzs legdominánsabb címében, a császárok, majd királyok kegyében, később a nép hatalomformáló mozgásterében, végül pedig a széleskörű fogyasztásban próbáljuk megragadni, rendre egy rajtunk kívül eső dologban keressük. Pedig filozófia és vallás már a kezdetektől igyekezett újra és újra definiálni, sokszor sikeresen, sokszor viszont sikertelenül, épp az evidenciák miatt. Ugyanis minden evidencia mentén megragadni kívánt szabadságértelmezésre igaz, ami a mai, legnépszerűbb szabadságfelfogásra is: Hogy szabadságom a választási lehetőségeimben rejlik, valójában megkötözöttség, akár ezen választási lehetőségek száma korlátozott, akár végtelen.

A szabadság ősi kérdése valójában a következő: Mi a kiindulási pontja a döntéseimnek? Amennyiben a döntéseim kiindulási pontja, eredője csupán valamely rajtam kívül eső, vagy rám nyomást gyakorló dolog, nem vagyok szabad. Nem vagyok tehát szabad mindaddig, amíg csak egy másik személy, vagy egy társadalmi konstrukció, értékrend, függőség, vallás, vagy bármi egyéb bálvány határozza meg számomra, mi vagyok, és mit tehetek. Azért nem, mert mindezek legfeljebb járulékai önmagamnak, de nem teljesen azonosak azzal, akit én énnek nevezek. És azért sem, mert a szabadságban felelősség van, és az eredő birtokolja mindkettőt. A döntéseim eredője szabad, és övé a felelősség is. Tehát lehet az identitásom része, hogy valakinek a valakije vagyok, vagy hogy valahova tartozom, de ezek legfeljebb csak összhangban lehetnek velem és a döntéseimmel, a döntéseim eredője viszont csak én magam lehetek. Mert csak ekkor tudok élni is a szabadsággal, a vele járó felelősség fényében.

Amennyiben a döntéseim eredője az önmagam által meghatározott énem, szabad vagyok. A szabadság tehát az, hogy akinek én meghatározom magam, attól erednek a döntéseim. Vagyis a szabadságot megelőzi egy identitásépítés, identitásfelfedezés. Fel kell fedezzem, hogy én vagy én, hogy ki vagyok én, hogy miért vagyok én én, hogy megtudjam, mit szeretnék valójában én. Fel kell építsem a saját identitásomat ahhoz, hogy szabad legyek, minden olyan tulajdonsággal, dologgal együtt, amit kaptam. És amikor felépítem azt, rátekintek, és látom, hogy amit építettem jó, vagyis önazonos vagyok vele, képes vagyok szabadon dönteni a felépített identitásom - vagyis minden, ami én vagyok - tükrében. Persze az identitás részleteiben egy alapvetően képlékeny dolog, és pont ez teszi élővé, hogy apránként változik, ahogy a folyó folyik valahonnan valahová. Mégis, minden pillanatban, ha egy ponton beleállunk, azt állapíthatjuk meg, hogy ez ugyanaz a folyó. Így minden pillanatban, az állandó változás közepette a saját felfedezett, felépített identitásunkként határozzuk meg azt, ahol épp tartunk, szabadok vagyunk.

Felépítem, felfedezem, amit építettem. Felfedezem, felépítem, amit felfedeztem.

Találó a Biblia allegóriája, ahol Isten már a kezdetektől szabadságot adott az embernek, mert hiszen szabad volt eldönteni, hogy a vele való közvetlen egységben marad, vagy felfedezi magának az identitását. És amikor az ember úgy döntött, ahogy egy gyermek felnőve úgy dönt, hogy maga szeretné felépíteni, felfedezni önmagát, és szakít a jó és rossz tudásának gyümölcséből, birtokba veszi a latolgatás eme képességét, a szülő elengedi a kezét, Isten megteremti a lehetőségét annak, hogy mindezt megtehesse, azáltal, hogy eltávolodik a világtól, amiben az ember él. 

Találd, építsd meg önmagad, és elnyered a szabadságot...

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr914675374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.