Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Találkozás Jézussal

keresztény koan

2019. január 02. - László Dávid

tumblr_mfat5gdctd1r1gw1co1_500.jpgEgyszer élt egy kereskedő, aki mindenes boltot tartott fenn a falujában. Mivel a falubelieknek, bármire is volt szükségük, megtalálták a boltjában, a kereskedő bővelkedett a javakban, és vagyonának egy részéből mindig jutott italra és nőkre. Felesége és gyermekei sosem szenvedtek hiányt, csak a kereskedő érezte, hogy valamire folyton áhítozik. Egy kora tavaszi napon a fülébe jutott, hogy egy Jézus nevű vándortanító szállt meg az egyik faluban, ami csupán pár hétnyi járásra volt az övétől. Hallott már a falu papjától erről a Jézusról, aki csodákat képes tenni, így fogta magát, batyut kötött, pokrócot terített a hátára, és elindult, hogy felkeresse ezt a Jézust, hátha ő megoldást kínálhat a szüntelen és megmagyarázhatatlan ürességre, ami benne van. Ahogy elhagyta szülőfaluját, egy öreg koldus jött szembe vele az úton egy szál ingben és nadrágban, és rettenetesen reszketett a kora tavaszi hidegtől. A kereskedő megszánta az öreget, köréje tekerte pokrócát, és megfelezte vele az élelmét. A koldus nagyon hálás volt a jótéteményért, és fizetségképpen Isten áldását kérte az idegen útjára. A kereskedő bátran indult tovább, abban a reményben, hogy égi támogatással már biztosan eléri célját, és találkozik a nagy mesterrel, aki betapaszthatja a lelkében tátongó lyukat. Beesteledett, mire átért a szomszéd faluba, és nagy vihar támadt, ezért bekéredzkedett a legközelebbi házba. A ház urának nem tetszett az idegen, és a ház is kicsi és szegényes volt, de megengedte, hogy a pajtában a lovak közt meghúzza magát. A kereskedőnek először nem fűlött a foga ehhez a vendégszeretethez, de mit volt mit tegyen? Hát elfogadta. Amikor másnap reggel bement, hogy elbúcsúzzon, csak a ház asszonyát találta otthon, aki az asztalra borulva sírdogált, mert a gyermekük súlyosan megbetegedett. Megsajnálta a beteg gyermeket, akinek az életén múlott a ház sorsa, mert apjával együtt dolgoztak eddig a földön a napi betevőért. Fogta hát az erszényét, bement a a faluba, és vett a patikában gyógynövényeket. Hazavitte, kecsketejbe főzte azokat, és azt adta a gyermeknek inni. Elhatározta, hogy addig ott marad, és segíti a családot, amíg a gyermek fel nem épül. Egy kis idő még nem számít, hátha Jézus is elidőzik még abban a faluban, ahova igyekszik. A ház ura megenyhült, amikor látta vendégük jó szándékát, és rögtön felajánlotta, hogy amíg itt van, költözzön az ő szobájukba, ők a feleségével majd alszanak a pajtában, de ezt a kereskedő visszautasította. Mikor aztán egy hét után felépült a gyermek, a kereskedő a család könnyes hálájától és ajándékaitól megpakolva eredt útnak. Napokkal később, mikor már majdnem a következő falunál járt, rablók bukkantak elő a bokrok mögül, kést szegeztek a torkának, és elvitték mindenét. A meglepettségtől és a félelemtől reszketőn terült a földre, és egy darabig fel sem fogta, hogy kisemmizték. Ahogy az út mentén ücsörgött, halk csobogás hangja kúszott a fülébe. Keserűségén erőt vett szomjúsága, ezért a hang után eredt, és csakhamar talált is egy patakot. Mikor oltotta szomját, és enyhült bánata, fentebb, a patak partján egy csont sovány lánykát vett észre, aki nagyon küszködött, hogy halat fogjon a köténye segítségével. Odament letört egy hosszú fűzfaágat, a végeinél összehurkolta, ráfeszítette a lány kötényét, majd bemártották azt a patakba. Mikor kiemelték, csak folytak le róla a halak, amiket rögtön ki is lendítettek a partra, a lányka pedig összeszedegette. Tüzet raktak, megsütöttek két halat, megették, majd a többivel beindultak a faluba, hogy eladják. De senki nem akart szóba állni velük, mert féltek a lánytól, aki azelőtt sok viszályt okozott a faluban a férfiak fejének elcsavarásával, amit pénzért művelt. A kereskedő nem hagyta annyiban, kiment a falu piacára, és minden tudását bevetve végül sikerült eladnia a halakat jó áron. Beesteledett, és elindultak szállást keresni, de a fogadós felesége nem akarta beengedni őket a lány miatt. A kereskedő ekkor dühös lett, elmondta, mennyit fáradtak a halak kifogásával és eladásával, és hogy a fogadó asszonyának inkább a férjére legyen eztán gondja, mert a lány mellette már egy halász. A fogadós elszégyellte magát, és külön szobát adott a vendégeknek, még vacsorával is ellátta őket. Másnap a kereskedő már korán útnak indult, és sietősre fogta lépteit, hátha még odaér abba a faluba, ahol Jézus megszállt, és megkérheti, tegyen csodát rajta. Alig egynapi járás után egy mező mellett haladt el, amikor hatalmas sírás ütötte meg a fülét. Egy béreslegény zokogott a mező szélén, mert elvesztett egy juhot, és félt visszamenni az urához, aki biztosan elmeneszti majd, ha megtudja, elaludt a rábízott jószágok mellett. A kereskedő úgy döntött, segít neki, még egy nap nem számít, talán még mindig ott van a vándortanító, és igazán nincs már messze az a bizonyos falu sem. Tűvé tették a mezőt, az erdős részeket, de sehol sem találták meg az elkóborolt állatot. Már egészen kétségbe estek, mikor az úton meglátták az elveszett juhot bandukolni, épp, ahol ők először találkoztak. Nagyon megörültek, és mivel beesteledett, a legény felajánlotta a kereskedőnek, hogy töltse náluk az éjszakát. Ahogy a házhoz érve beszélgettek, a kereskedő megismerte a legény nehéz sorsát. Szülei korán elmentek, feleségét pedig tragikusan fiatalon ragadta el egy betegség, hátrahagyva két fiatal gyermeket, akik szomorúságból és dacból nem segítenek az apjuknak a házkörüli munkában. Megszánta a kereskedő ezt az elveszett és csonka családot, és szeretett volna segíteni rajtuk, de félt, ha itt maradna, elmulasztaná a találkozást Jézussal, akire meg neki volna nagy szüksége. Másnap reggel mégis azt mondta magában, sebaj, legfeljebb még egy kis ideig várnom kell, hogy lássam Jézust, talán csak maradt ő is még abban a faluban, ami már nincs is nagyon messze. Így, amíg az apjuk béresszámban volt, maga mellé vette a két ifjút, és elkezdte kitanítani őket a házkörüli munkára. A gyermekek kezdetben makacsul ellenkeztek, ő azonban atyai tapasztalatával állhatatosan fordult feléjük. Mesélt nekik a gyermekkoráról, a kalandjairól, a családjáról, ami várja odahaza, amíg ő elindult, hogy megtalálja a csodatevő tanítót, aki megoldást nyújthat az ürességre a lelkében. Mesélt a gyermekeiről, a házról, amiben laknak, a munkájáról, és a két ifjúban lassacskán feloszlott a szenvedés köde. Honvágyat kezdtek érezni az iránt, ahogy régen éltek, amíg az anyjukat el nem vesztették. Ahogy teltek a napok, az ifjak egyre nagyobb kedvet kaptak, hogy kitanulják a házkörüli munkát, és pár héttel később már igen összeszokottan dolgoztak együtt, segítve apjukat, aki így rendesen el tudta látni béresi feladatát. Együttes erővel megindultak, hogy újjáépítsék bizalmukat a családban. A kereskedő boldogan búcsúzott el tőlük, de szíve mélyén szomorú volt, mert tudta, mostanra már biztos lekéste a találkozót Jézussal, a nagy gyógyítóval. Hát senkitől nem kap már enyhülést a szüntelen hiányra, amit a lelkében érez. Ahogy ezzel a teherrel a szívében bandukolt, végre megérkezett annak a bizonyos falunak a határába. Megdöbbenésére ekkor hatalmas sokaság sereglett ki elé, és tavaszi rügyektől zöldellő ágakat lengetve a szélben azt kiáltozták: Hát végre eljöttél, üdvözlégy Jézus, a királyok királya! Rég vártuk már, hogy ideérj.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2514518688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.