Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Citromos kávé - Isten társadalomfilozófiája

Amikor Jézus köztünk járt (olyan volt, mint bárki más :P ), sokat tanított. Szóban és cselekedetben egyaránt. Tanításai azonban elsősorban mégsem azért érdekesek most, mert erkölcsileg értelmezhetőek, hanem mert egy magasabb szinten is képesek kifejteni a hatásukat. Kölcsönös betartásuk teljes értékű társadalmi szerződésként működik. Ez, ha el tudjuk képzelni az utókornak hátrahagyott szövegek alapján, egészen más megvilágításba helyezi az Isten országát. Hasonlóan a fölfogható erkölcsi és pragmatikus regulákhoz, melyek a mindenkori társadalmak alapkövét képezik, ezek tanítását is gyermekkorban érdemes kezdeni, és onnan fejtik ki hatásukat. 

Ez persze nem jelenti, hogy a felnőtteknek semmi esélye nincs Isten országának polgárává válni, csak hogy a gyerekek könnyebb helyzetből indulnak. Az ő helyzetük könnyűsége viszont csupán annyi, hogy még nem tanulták meg a létrontott világ levegőben lógó társadalmi szerződéseit, etikettjét, normáit, szokásait. Mindazt, ami értékként körülvesz minket, és aminek viszonylagosságával mindenki tisztában van, és talán ez a tisztázottság okozza a generációról generációra egyre fokozódó meghasonlást ezekkel az értékekkel szemben. Túltolódnak, elhasználódnak azok a társadalmi értékek, amik szüleinket még kicsit jobban meghatározták és irányba állították, és az ő szüleiket egy kicsit náluk is jobban. Minket meg már egy kicsit kevésbé, gyermekeinket pedig egy kicsit még kevésbé.

A feladatunk talán az, ahogy a mindenkori felnőtt feladata, hogy egy kicsit jobban igyekezzünk aszerint élni, amit Jézus tanított, ahogy Jézus mutatta nekünk az életet. Ami nekünk Jézus, misztikus tanító, apa, filozófus, vagy bármilyen más jelként, jelképként jelenik is meg számunkra, azt ne hagyjuk veszni. Mert ezáltal törhető meg az atyák vétkeinek fiakon keresztüli továbbadása, és nyerhető el az irgalom továbbadása.

És talán szükségszerű, hogy a létrontott világ társadalmi szerződésének viszonylagossága és tarthatatlansága generációról generációra egyre tisztábban látsszon a kollektív tudat számára, és szükségszerű ennek a következménye, a meghasonlás ezzel a deszakralizált és demisztifikált értékhalmazzal szemben. Mert talán ezzel egyidejűleg nemzedékről nemzedékre egyre nagyobb lehetőség van a jézusi minta magunkévá tételére. Ahogy az óember elhal, és a hozzá tartozó létrontott világ értékei kiszorulnak a kollektív tudatból, ez a hervadás teret engedhet az újember hajtásainak. A felszínre törés küzdelme után pedig az irányított metszés lépése következik, hogy a hajtás erőre kapjon. 

Karinthy ír Barrabás c. novellájában arról, ahogy az egyének külön külön mind Jézust kiáltanak Pilátus kérdésére, a tömeg moraja mégis egyként zengi Barrabás nevét. Ez a novella jól szemlélteti, hogy talán nem csak egyénként kell életünkben krisztuskövetőnek lennünk, mert a tömeg sajátságos jellemzője, hogy mindig egy kicsit alacsonyabbról indul, mint az azt kitevő emberek. Minden szempontból. És ha egyénenként képesek is volnánk megvalósítani, amiről Jézus beszélt, még ott a feladat, hogy társadalomként is ezt tudjuk tenni.

Isten országa közöttünk van. De nem csak a közvetlen kapcsolatainkban. A mindannyiunk közt lévő társadalmi térben is, amit a normáink, etikettünk, erkölcsünk, szokásaink töltenek ki. Isten országának polgáraiként, egyénekként, és társadalomként kölcsönösen felelősek vagyunk egymás iránt abban, hogy milyen formát tartunk fenn, és adunk tovább a gyermekeinknek. 
6020-200.png

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr5214096897

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő