Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Ha Isten szeret, akkor miért haragszik?

jonah-and-the-gourd-vine.jpgTegnap olvastam egy cikket az egyik keresztény portálon, mely Tim Keller - King's Cross: The Story of the Word in the Life of Jesus c. könyvéből egy fejezet részletének magyar fordítását tartalmazta. Arról szólt, hogy a szerető Istent nem lehet elképzelni a haragvó nélkül. Mert aki szeret, az amikor azt látja, hogy a szeretetének célpontja önmagát, környezetét vagy a szerető felet megsebzi, károsítja, az természetesen dühöt érez. Muszáj elfogadnunk a haragvó Isten képét, ha el akarjuk fogadni a szerető Istenét. Mert aki dühös, az nem a szeretete ellenére, hanem épp a szeretete miatt dühös, mert minél mélyebben szeret valaki egy másikat, annál dühösebb tud rá lenni, ha az rosszat tesz magával vagy másokkal. 

Fenntartom, hogy én magam nem olvastam ezt a könyvet, így könnyen lehet, hogy a fordító által kiemelt tartalmat talán csonkán értelmezem az egész könyv hiányában, de ismerve a fordítót, és látva a fordított tartalom méretét és fogalmi szerkesztettségét, élek a feltételezéssel, hogy egész egységet alkot magában a szöveg, így bátran elmondhatom róla, ami bennem megfogalmazódott, nem teszek keresztbe magamnak azzal, hogy nem olvasom el ezért az egész könyvet. 

Elsősorban a haragról szeretnék írni. A haragot, ahogy megtapasztaljuk magunkban, egy hirtelen feltörő intenzív érzelmi reakcióként lehetne meghatározni. Előfordul, hogy a harag tartósan jelen van bennünk, de amikor így van, az általában olyan dolgokkal kapcsolatos, amikkel szemben egyébként nem érzünk elfogadást, nem becsüljük meg, vagy nem szeretjük, pusztán valamilyen felszínes módon kötődünk hozzá, vagy egyenesen közömbösek vagyunk az adott dolog iránt. Előfordulhat az is, hogy a haragunk abból fakad, hogy megsértik a személyes határainkat, visszaélnek velük, esetleg olyan módon közelednek, vagy olyan dolgot tesznek (akár velünk, akár magukkal, vagy mással), ami a mi értékrendünk szerint sértő. A harag fakadhat csalódásból, vagy az önérzetünk sérüléséből, sérültségéből is.

De miért párosul a kárhoz harag? Mi maga a harag? Minden esetben a haragot megelőzi valamilyen esemény, aminek van számunkra kedvező kimenetele, és ehhez a kedvező kimenetelhez köthetünk bizonyos szükségleteket. Biztonságot, megbecsülést, elfogadást, valamilyen sikert, szeretetet, nyugalmat, és így tovább. Az adott dolog kiemelt fontosságúvá válik, mert mi azzá tesszük, amikor azon keresztül várjuk ezen szükségleteink valamelyikének a beteljesülését. És mivel kiemelt fontossága van, amikor nem teljesül, érthető módon hirtelen előtör belőlünk az indulat, ami kifejezésre akarná juttatni, mit is szerettünk volna mi. Ez az indulat akkor ölti magára a harag képét, amikor az az élmény párosul hozzá, hogy nemcsak hogy a várt dolog nem teljesült, de ráadásul valami gátolja is annak teljesülését, méghozzá oly módon, hogy megnehezítse, vagy egyenesen elvegye a lehetőségét annak, hogy valamilyen módon mégis elérkezzen a várt dolog. Tehetetlenségérzet párosul a csalódáshoz, az önérzet megsértéséhez, a határok megszegéséhez, és a többi. A harag tehát olyan érzés, amit egy másik érzés és a tehetetlenség érzete alkot.

Ezért aztán amikor a haragot egy szorosabb érzelmi kötelék előzi meg, egy rövid élettartamú érzésként jelentkezik csupán, ami azonnal megindul a feloldás útján, amint a felek elkezdenek őszintén közeledni egymás felé. Abban az esetben is rövid élettartamú, ha a harag célpontjához nem fűződik semmilyen érzelmi kötelék, illetve ha fűződik ugyan valamilyen felszínes módon, de a felek között ki van építve egy olyan tér, amiben képesek feloldani azt. 

Akkor most térjünk át a szeretetre. A szeretet nem csupán egy érzés, annál sokkal mélyebb. A szeret egy szükséglet. Sőt, a legmélyebben húzódó szükséglet, mert arra sok más szükséglet tud építkezni. Szükségünk van szeretetet adni és szeretetet kapni. Egy áramló szükséglet, mert amikor az adás és az elfogadás egyszerre van jelen, akkor elégül ki ez az igényünk. Ezért amikor valamelyik pont hiányzik, és az áramlás megszakad, az sokféle érzést kiválthat belőlünk. Szomorúságot, csalódottságot, hiányt, keserűséget, elveszettséget, és így tovább. Természetesen haragot is, ha tehetetlenség érzet alakul ki ennek az áramlásnak a visszaállíthatóságával kapcsolatban.

Szóval mi a helyzet a szerető Isten és a haragvó Isten képének kéz a kézben járásával?

Közel áll hozzám az a gondolat, hogy Istennek éppúgy vannak szükségletei, mint nekünk. És ahogy a szeretet az emberben, Isten képmásában egy áramló szükséglet, úgy Istenben is az. És kapcsolódik ehhez az igazságossága Istennek, ahogy abban a cikkben is ez megjelenik, csak talán kicsit másképp. Olyan értelemben, ahogy az áramlás maga a szeretet záloga, és annak felbomlása okozza az egyéb szükségletek hiányát, aminek a pótlása, vagyis az engesztelés az igazságos dolog. Nem a szó törvényi vagy erkölcsi értelmében, sokkal inkább mint egy esztétikai vagy misztikus fogalom, ami magában foglalja a békét, a harmóniát, a teljességet, a szimmetriát, amire mindkét fél vágyik, és ami nem törlesztés, vagy elvárás, hanem igény a felekben a tovább működés érdekében. És amikor a szeretet áramlását megszakítom, és Istenben tehetetlenség érzet keltődhet irántam, talán pont a kialakult szakadék okán közöttünk, elég valószínű, sőt, ha a "fejében" lennék, akár még biztosra is mondhatnám, hogy dühöt érez. De emögött a düh mögött valójában olyan sokkal mélyebb érzések húzódhatnak meg, mint a szomorúság, a csalódottság, a személyes határszegés és így tovább. És amint a felek elkezdenek őszintén közeledni egymás felé, a düh feloldódik, és a valódi szükségletek indulnak meg a betöltődés útján. Ez Jézus Krisztus, Isten lépése felénk. Ez a kiengesztelődés.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr614388904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő