Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

A szegények Krisztusa és a gazdagok Krisztusa

Úgy egy hete sikerült eljutnom egy konferenciára, aminek központi szereplője a '80-ban meggyilkolt, és a napokban Ferenc pápa közreműködésével szentté avatásra bocsátott Oscar Romero, San Salvador egykori érseke volt. 

A konferencia másik oka egy nemrég megjelent könyv bemutatója volt, ami a Dél-Amerikából, a '60-as évektől alakuló, és nagyon lassan kiáramló felszabadítás teológiáját foglalja össze, annak vezéralakjain keresztül, akik között volt Romero érsek is. Egyébként Romeroról készült egy nagyon jó életrajzi film, amit mindenki figyelmébe ajánlok, egy igazi példaképet mutat be, és zseniális filmes szempontból is. 

Ha meg szeretnéd nézni a filmet, kattints erre a szövegre, egyébként már egyszer levetítettem a Dr.Filmloveon, ami egy barátommal közösen szervezett filmklub sorozat minden hétfőn 6-tól a Magyar Tudósok krt. 3-ban, és szeretettel várlak oda. De tavasszal valamilyen formában ismét előveszem ezt a filmet, mert zseniális volt. Majd még írok róla, mikor, és hogyan.

Azért vágtam most bele ebbe cikkbe, mert ha nem is tudom az egész konferencián szerzett élményeimet megírni most, mert igen hosszú lenne, és még bennem is érlelődnek a gondolatok, de szeretnék megosztani veletek egy érdekes észrevételt, ami az utolsó szekcióban, a műhelymunkák egyikén esett meg velem.

Az interkulturalitásról tartott előadást egy filozófusnő, amiről egy másik cikkben majd mesélek még, de most a témához kevés köze van, így ezt szkippelem. A műhelymunka második felében, amikor nagyobb teret kapott a résztvevők közötti párbeszéd, a felszabadítás teológiájáról kezdtünk el beszélgetni, hiszen mindannyian a résztvevők közül sok mindent hallottunk a két nap előadásai alatt, és óhatatlanul is ki akartuk beszélni, ami bennünk felgyűlt. 

Szóval miközben arról beszélgettünk, hogy ennek az irányzatnak a központi eleme a szegények felé fordulás elsősorban, és az értük való tevőleges szeretet, vagyis hogy felkaroljuk, segítsük, ételt, ruhát, biztonságot nyújtsunk a rászorulóknak, bevillant a következő munkahipotézis, amit most kifejtenék nektek:

A felszabadítás teológiája az evangelikál mozgalom komplementere. Ezt úgy értem, hogy amit a felszabadítás teológiája jelent a szegényeknek, azt a szerepet tölti be az evangelikál mozgalom a gazdagoknak. Rögtön meg is magyarázom, hogy értem ezt.

A felszabadítás teológia a gyarmati rendszert leküzdött, majd a feudális kereteiből kiszakított Dél-Amerikában született az 1960-as években, ahol az egyszerű paraszti réteg két tűz közé szorulva szenvedett az Észak-Amerika kapitalista modelljét erőszakosan átemelő elit diktatúrája, és a marxizmus eszméitől vezérelt gerillaseregek közti gyilkos harctól. Az evangelikál mozgalom azon nagyobb létszámú rétege, melyről szólni kívánok, ami minket is érint az elmúlt évektől kezdődve, az első világbeli teológiai viták között érlelődött az elmúlt száz évben, mely Krisztus evangéliumának dordrechti kálvinista értelmezését kívánta előtérbe helyezni, és amihez végig kellet küzdenie az önmagán belüli szakadásokkal, a klasszikus liberalizmus hatásaitól, amikor is az akkor még szűk csoport (eredeti értelemben) fundamentalistának kezdte magát nevezni, egészen a visszakanyarodásig, amikor is a fundamentalista jelzőt el kellett hagynia az újabb szélsőségek miatt, és visszatért az evangelikál jelzőhöz. Idő közben ez az irányzat az USAban szerzett magának nagy tábort, és ott teljesedett ki olyanná, amilyennek ma ismerjük, ahol a vallások teljes függetlensége miatt a hívek bármilyen eszközökkel való toborzása vált elfogadottá. Itt ismét egy ideológiai harcot kellet megvívjon a televíziós evangelizátorokkal, akik gazdasági okokból felhagytak a dordrechti vonal szigorú követésével, és ez egy újabb belső vitához vezetett, ami még inkább megszilárdította az evangelikálokat, hogy kövessék irányelveiket. Ilyen belső harc egyébként a felszabadítás teológiájának is kijutott a fegyvert ragadó radikális papok képében, akik inkább a marxista erőszakos osztályeltörlés ideológiával, mint az evangéliumi és humanista egyenjogúság értékeivel azonosultak. Ez a belső vita alakította ki az erőszakmentes működését.

A kiforrott felszabadítás teológiája tehát elsősorban társadalmi kérdések mentén körvonalazódott, és azokra reflektált az evangélium tükrén át, míg a kiforrott evangelikál mozgalom ideológiai harcok során edződött a mai formájára. Míg a felszabadítás teológiáját a társadalmi igazságtalanságok, éhínség, tömegek mészárlása, értelmetlen politikai harcok, gazdasági kiegyensúlyozottságra való törekvés hiánya mozgatta, addig az evangelikál mozgalmat elvontabb erkölcsi és teológiai irányelvek megőrzése tartotta lázban.

Ez persze következik abból, hogy milyen környezetben születtek ezek az irányzatok. Az evangelikál mozgalom a jóléti társadalmak gyűrűjében formálódott, ahol az emberek testi szükségletei jobbára ki voltak elégítve, a biztonságuk, eltekintve a világháborúktól, amiket szintén a második és harmadik világbeli országok sínylették meg jobban, adva volt. Így érthető volt, hogy az evangélium üzenetéből az evangelikál mozgalom számára nem maga az élet, vagy annak alapvetései voltak a kérdésesek, hanem az élet magasabb színvonalának erkölcsi visszásságai. Ezzel szemben a felszabadítás teológiájának középpontjában azok a szegények, árvák, megnyomorítottak, betegek álltak, akiket az országot hadban tartó két erő elragadott, megkínzott, magára hagyott, éheztetett. Akiket a helyi erők és az USAból küldött katonák megerőszakoltak, megkínoztak, fogolyként tartottak, az út szélén hagytak meghalni. Akiket a gerillák, felhasználva a nyomorultságukban érlelt dühüket maguk közé állítottak, harcba küldték őket, városi elöljárókat és rokonaikat raboltattak el, majd ölettek meg velük. 

A felszabadítás teológiája azzal küzdött, hogy minden emberi életet tekintsenek egyenlőnek, hogy a katonák és a gerillák, a parasztok és az elit megértse, mind egyenlőek Isten szemében, és egymást gyilkolni értelmetlen, sőt, egymást segíteni kell, és az evangélium üzenetét a gyakorlatba ültetve igyekeztek ételt osztani, árvákról, nincstelenekről, betegekről gondoskodni, halottaknak megadni a tisztességes temetést, és hirdetni Isten országának földi megvalósítását az egybetartó szeretet jegyében. Az evangelikál mozgalom pedig azért küzdött, hogy az emberek megértsék, teljesen képtelenek jót cselekedni, hogy Isten kegyelmét semmivel nem tudják megvásárolni, hogy Isten ezért maga választja ki, akit üdvösségre szán, hogy akiket Isten kiválaszt, azoknak adja a kegyelmét, és ez a kegyelem kényszerítő erejű, és hogy a kiválasztottak rengeteg erkölcsi megpróbáltatáson, kísértésen esnek keresztül, de Istenhez imádkozva megtartatnak. 

Vagyis leegyszerűsítve a felszabadítás teológiája azért küzdött, hogy az emberek kenyérhez jussanak, az evangelikál mozgalom pedig, hogy az emberek tisztában legyenek az üdvösség mikéntjével, és ez egyfajta életformát kölcsönözzön nekik. A felszabadítás teológiája ebbe a világba hozza el Krisztust, aki a szeretet üzenetét hirdeti, és aki mindenkiért és minden szenvedőben megfeszíttetett, hogy üdvösségük legyen a túlvilágon is, az evangelikál mozgalom pedig a túlvilági üdvösségre fókuszál, amit az itteni jólét folytatásának tart a jóléti ember, és ennek a túlvilági létnek a magától értetődéséből igyekszik kijózanítani a kényelemben élőket, és lelki bűneikkel való szembesítésre, elszégyellésre hívja az embereket.

Ezek után, ha azt mondom, az evangelikál mozgalom a felszabadítás teológiájának a komplementere, mert amit a felszabadítás teológiája jelent a szegényeknek, azt jelenti az evangelikál mozgalom a gazdagoknak, már értitek, mire gondolok.

Mert amire a szegényeknek szüksége van, a mindennapi étel, a biztonság, az egészség, a megbecsültség, a felkarolás, a lakhatás, a földi élethez nélkülözhetetlen dolgok, azokban mi, a gazdagok dúskálunk, így számunkra az nem is fénylik lelki értelemben kincsként. Nem vagyunk képesek azt a hálát érezni az ivóvízért, amit a szegények. Nem tudjuk mi, itt a második és az első világ peremén, hogy mekkora érték, hogy nem robbantanak a közelben, hogy bármiből bármennyit leemelhetünk a polcról, sőt, nemhogy azt nem tudjuk, mekkora érték, hogy ehetünk friss kenyeret, de egyenesen választhatunk különböző fajtájú és formájú kenyerek közül. Elképzelésünk sincs, mit is jelent igazán, hogy Krisztus ott van egy falat kenyérben. Mi megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy a híradóba az aznapi megerőszakolt nők helyett ma született pandákról halljunk az állatkertben. A legnagyobb problémáink közé olyan dolgok tartoznak, mint hogy le kell menni a boltba cigiért, hogy nincs elég melegített ivóvíz a fürdéshez, hogy sorba kell állni a postán, hogy túl messze van a távirányító az ágyunktól, hogy épp melyik politikus mit hazudott a gazdasági helyzetről. Számunkra a nagy kihívást az jelenti, hogy ne vigyük túlzásba a fogyasztást, ne váljunk a kísértéseink rabjává, keressük a megértést és az együttérzést, tudjunk élni békében egymás mellett, és képesek legyünk megosztani amink van, másokkal, akár lelki, akár anyagi értelemben. Nekünk ezek fénylenek lelki kincsként.

Végig gondolva a saját gondolatmenetemet, módosítanám a kijelentésemet: HA az evangelikál mozgalom azt tudja nyújtani a gazdagoknak, amit a felszabadítás teológia a szegényeknek, AKKOR komplementerei egymásnak.

Mert különben a felszabadítás teológia az elmúlt években lassan kezd felszivárogni a második és első világba. Ferenc pápa elkötelezett híve ennek, és felülről kívánja az evangélium ezen értékeit érvényesíteni, míg közöttünk számos lelkész, szerzetes, pap és teológus próbál eszerint élni és élni tanítani az embereket. A felszabadítás teológia lassan kész arra, hogy számunkra is adjon valamit, odafordulást a szegényekhez, az elhagyottakhoz, a húsba vágóan valóságos egyéni és a társadalmi bűnök, mint a mások eltiprása, a nélkülözöttek faképnél hagyása, a harácsolás, a másokon történő uralkodás minden fajtája alól felszabadítani az emberiséget. A szegények Krisztusa, aki enni ad az éhezőnek, aki megszánja a megvertet, a kizsákmányoltat, és gondoskodik róla, lassan, gyalogosan belép a fejlett országokba, és megbánásra hívja a jóléti társadalmakat, megvilágosítja a vakokat a kényelmük nem-magától értetődöttségéről. 

A kérdés most bennem csak az, hogy ehhez mit adhat még hozzá a gazdagok Krisztusa? És ezt a kérdést most konkrétan azoknak az evangelikáloknak címzem, akik suttyomban olvassák a blogomat. Mert Gutiérez, Romero és a többiek példaértékű szolgálata után, akiknek a Krisztus nevében elvégzett cselekedetei még azokat az ateistákat és krisztoszkeptikusokat is elhallgattatásra kényszerítik, akik a kereszténység hasznavehetetlenségéről, sőt, kártékonyságáról beszélnek, és számunkra is önvizsgálatot és példát mutatnak arról, mit jelent Jézust követni, igencsak kevés hozzáadott értéknek tűnik az, hogy Isten egyes teológiai elméleteket nem áld meg, mert azok nem vallják a limitált engesztelés tanát. 
ezquivel-viacrucis.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4314278311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő