Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

A megtért drahma?! - Bepillantás a keresztény kultúra kórtermi ablakán

A minap lehetőségem adódott egy hittantanár barátomat helyettesíteni az egyik általános iskolában. Nagyon érdekes tapasztalat volt, amiből szeretnék mindenképp kiemelni egy fontos élményt. Az egyik órai anyag, amiről tanítanom kellett a gyerekeket, Jézus példázata volt az elveszett drahmáról. 

Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a drahmát, amelyet elvesztettem. Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.

Lukács 15:8-10

Amikor felolvastam nekik a példázatot, és megkérdeztem, szerintük miről szól, illetve nekik mit mond az idézet, megdöbbenve tapasztaltam, hogy egybehangzóan a következőt mondták: "Arról, hogy Isten azt akarja, hogy megtérj. Meg kell térni." Kérdeztem, hogy ezt miből szűrték le? Azt mondták, hogy "hát a végén az van, hogy Isten angyalai örülnek egyetlen megtérő bűnösnek". Muszáj volt először utána járnom, mire alapozzák az elképzelésüket. Abban elég könnyen meg tudtunk egyezni, hogy a megtérés, jelentsen bármit is, jóval aktívabb valami lehet, mint amit a szekrény mögé begurult ezüstpénz produkál a megtalálása közben. Végül is az hamar össze állt, hogy az asszony a példában Isten, és Isten utána megy egyetlen embernek is. De ezért is meg kellett küzdeniük, mert először azt gondolták, hogy az asszony egy megtért ember, aki megtérít egy másik embert.

Ezután arra voltam kíváncsi, hogy szerintük miért kutatja fel egyetlen drahmáért az egész házat az asszony? Az első gondolatuk az volt, hogy ez valamiféle különleges pénzdarab lehetett, egyedi nyomás, máskülönben nem érné meg megkeresni. Mikor rámutattam a gyerekeknek, hogy minden drahma ugyan úgy néz ki, lassan eljutottunk oda, hogy ez lehet egy hasonlat arra, hogy Isten szemében mind értékesek vagyunk, az emberiség tág fókuszából nézve. Eddig a pontig egyébként az evangélikus hittankönyv tanári verziója is engem igazol, abban ugyanis az ehhez a példázathoz tartozó teológiai alapvetés, amit meg kellett tanítanom, erről a humanizmusba átörökített keresztény értékről szól, azaz hogy minden ember ugyanolyan értékes. 

Amikor viszont ismét megkérdeztem, hogy ugyan milyen motiváció áll akkor az asszony, vagyis Isten szándéka mögött, hogy megkeresse a pénzt, újból az jött elő, hogy: Az, hogy azt akarja, hogy térjen meg. Hogy legyen vallásos. Talán nem meglepő, ha elárulom, az óra elején azt kérdeztem tőlük, hogy szeretik-e a hittant volt, aki pozitívan állt hozzá, de volt aki időpocsékolásnak tartotta. Az pedig már egyáltalán nem lepett meg, hogy senki nem tudott arra mit mondani, hogy szerintük mi a jó ebben a tárgyban, mi a haszna számukra. 

Szóval eltöprengtem azon, hogy a példázat értelme ezekben a gyerekekben annyi, hogy legyél vallásos, és hogy térjél meg. Sok mindent szerettem volna nekik elmondani, úgyhogy kréta hiányában vettem egy lapot, és kértem tőlük egy ceruzát. Majd körbe ültünk, és ezt rajzoltam nekik:
megteritett_drahma.pngEzt a képet úgy rajzoltam fel nekik, és ez fontos, hogy elöljáróban elmondtam, nekem van egy elképzelésem, amit megvitatnék velük, tehát kíváncsi vagyok a véleményükre a témában. Szóval a kép folyamatában eképpen hangzott: Az Isten szemében, vagy mondhatjuk úgy, hogy társadalmi, össznépi szinten van egy alapvetés, mégpedig hogy minden ember értékes, minden ember egyenlő. Ezt takarja a példázatban a drahma, amiből tíz van, és mind a tíz ugyan olyan. Az egyes ember viszont azzal nem elégszik meg, hogy ő a létezéséből kifolyólag értékes. Az egyes ember, aki középen szerepel. Az embernek, ahhoz hogy értékesnek tartsa magát, szükséges valamit tennie. A középső embertől jobbra az egyes embernek a környezete segítségével, önmaga által kibontakoztatott tehetsége, képességei szerepelnek, ezeken alapszik az önértékelése. Megkérdeztem, hogy ők mik szeretnének lenni, mikor felnőnek. Többek között vállalkozók, zöld energiát használó mérnökök, és hasonló terveik voltak, olyanok, amik nagy hatással lehetnek a társadalomra, és a személyes életükre nézve is. Ehhez társult még az is, hogy jó szándékúak szeretnének lenni felnőttként is. A kompetenciák kibontakoztatását, és azok mentén a célok felállítását és beteljesítését szimbolizálja a kis égő a jobb oldali emberke feje felett. Mellé írva, hogy a tetteink tesznek értékessé. Ezekből épül fel az egyes ember jelleme, ami arra mutat, hogy önmagáért, és a társadalomért mit tesz meg. A középső embertől balra egy olyan ember útját vázoltam fel, aki esetleg rossz körülmények közé születik, akinek nehéz sors adatott, és aki ebben a sorsban rossz emberré vált. Magát nagyon alul értékeli, vagy másokat néz le nagyon, vagyis magát igen felértékeli. Lecsúszott, magára hagyta a közössége, esetleg még bűnözésre is vetemedett. Rossz emberré vált, erőszakossá, alkoholistává, vagy hajléktalanná, egyedül élővé, nyomorult életébe belebetegedett szerencsétlenné. Azután rámutattam, hogy a példázattal összevetve ő az elveszett drahma. Aki nem követi, vagy nem tudja követni azt az utat, amiről Jézus beszélt. Nem képes szeretni, vagy elfogadni a szeretetet, nem törődik magával, vagy a körülötte lévőkkel.

Összevetve a drahmás példázat körülötti példázatokkal a Bibliában, azok megerősítik ezt a koncepciót. Ezek után arra is rámutattam, hogy a jobb oldali ember a társadalom számára is szolgálni akar, és ezt úgy is meg lehet tenni, hogy csatlakozni, támogatni, illetve létesíteni is lehet további segítő szervezeteket, amik felkarolják a különbözőféleképpen szegregált embereket, segítenek nekik, hogy visszanyerjék emberi mivoltukat. És abban is, hogy megtalálják a helyüket, amivel maguknak és a környezetüknek is hasznára válnak. Ezt jeleztem a balról jobbra átívelő nyíllal, ahova felkarolást, a nyomorukból való felszabadítást írtam, amilyen közösségi életre Jézus is buzdított minket. Így találja meg az asszony az elveszett drahmát, és lesz belőle megtalált drahma. 

Szerintem erre vezet a példázat, és nem a megtérésről, vagy a megtérítésről szól.

Ezután levetítettem nekik Max Lucado - Értékes vagy c. kis könyvének videós feldolgozását, ami korábban zavart engem, de akkor még nem tudtam, miért. De az általam elmondottak rávilágítottak, hogy a történetben a famanók, amiket mind Éli faragott, a csillagos és fekete pontos rendszerük, amit gyakran csak letudunk annyival, hogy hát a dicséret és a megfeddés szimbólumai, aztán el is felejtjük a továbbiakban, és hogy milyen tulajdonságok és fejlesztett képességek mentén osztogatják ezeket, összességében szépen elmondják ugyanazt, amiről beszéltem. Talán csak a vége sikerült kurtára, mikor is Pancinello önértékelése csak azon múlik, hogy Éli értékesnek tartja őt, mert van. Ez a tág, társadalmi szemszög, Istennek azonban fontos az is, hogy a személyes életemet hogyan élem. Ez az összképi nézőpont hiányzott csak a meséből, és úgy látom, az Egyházakból is ez hiányzik. 

Abban biztos vagyok, hogy a fent említett sekélyes értelmezést a megtérésről nem a hittantanáruktól tanulták, mert jól ismerem őt ahhoz, hogy tudjam, ennyivel nem érné be a példázatnak, vagy bármelyik idézetnek a mélyére ásásában, ami a Bibliában szerepel. Kénytelen vagyok azt gondolni, főleg, hogy a gyerekeknek különleges tehetsége van ahhoz, hogy esszenciálisan visszamondják, amiről a felnőttek dagályos szónoklatokat tartanak, hogy számos istentiszteleten ücsörgés összegzése ez, és az Egyházak általános üzenetével találkoztam az órán. Évszázadok, sőt évezredek viszonylatában, ahogy az emberiség kulturálisan és társadalmilag alakult (vagy fejlődött, ki hogyan értelmezi), képtelenség ezt a jelenséget csak stagnálásnak nevezni. Az üzenetünk, a hitünk alapjai, minden, amire az életünket tesszük, és amit követünk, amire vágyunk, hogy visszatükröződjék bennünk, ha csupán annyiban összefoglalható, hogy "hát meg kell térni, meg kell téríteni másokat", ha egy gyermek szája csupán egy dekontextualizált, tárgyiatlan igét ad vissza nekünk, akkor ezt a tényt nem lehet máshogy, csak butulásnak nevezni. A kereszténység elbutult, ha csak ennyi tükröződik vissza belőle. És ugyan, mi más lenne ez a lelki leszegényedés, ha nem a szegregáció egy formája? Mi magunk is elveszett drahma vagyunk, akiknek helyre kell állítani az életét. Kell találnunk magunknak célt, meg kell leljük magunkban az erőt, a lehetőséget, hogy szeressünk, hogy szeressenek. Hogy az önértékelésünk, és környezetünk értékelése helyre álljon, és hogy hasznosak legyünk magunknak, és a társadalomnak is.

A felkarolás, a felszabadítás krisztusi mintája csak tettek formájában születhet meg. Csak a cselekvés adhat a kereszténységnek jellemet.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr214268367

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő