Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Isten trilógia III.
Minden nap Istennek lenni nehéz, de van kegyelem

633_948746098496485_2547997677530190914_n2.jpg"...Menjetek bátran, szabadon és ismerjétek meg legszemélyesebb és legmélyebb vágyaitokban azt, hogy ezekre Isten rábólint sőt ezeket ő adta, és induljatok el ezeknek a vágyaknak az irányába hogy megérezzétek közben hogy ezek már túlmutatnak rajtatok, és hogy egy nagyobb jó szolgálatában állva élitek az életetek. Az így, önként adott élet kedves szerintem Isten előtt és semmiképpen nem az, mikor programszerűen rendeljük alá magunkat egy ismeretlen Istenségnek egy halott könyvre mutogatva - és közben a legmélyebb vágyaink elsorvadnak, mi pedig azt hisszük ezt az áldozatot várja tőlünk az Úr : lemaradunk arról az életről amihez gyávák voltunk a keskeny útra lépni..."

T.D. barátom

Talán elsőre azt gondolod, ez az Ördög gondolkodása. Hogy az Ördög bújtja fel az embert, hogy ő ülteti belé a saját vágyát, az Istenné válásét? Súlyosan tévedsz! Ez az emberben rejlő istenarc vágya. Az Ördög csak a részletekben rejlik. Ő Isten dicsőségét óhajtja, de Isten lelke nélkül!

Jézus mondta: "Én vagyok az út, az igazság, és az élet." Vagyis engem kövess, nekem higgy, bennem élj.

Isten Krisztusban megbékítette magával a világot. Istenben hát nincs harag, irgalmat kér, nem áldozatot. Immár aki vágyik Isten után, abban nincs helye haragnak. Megüresedik az istenfélő ember, mert nincsen már, amit birtokolni vágyik. Szabaddá válik attól, hogy ragaszkodnia kelljen ahhoz, amiről azt hiszi, nincsen egyebe, mert mindenre szabaddá válik. A szabad ember el tudja fogadni, 's ily módon felelősséget tud vállalni az életéért, örömeiért és kínjaiért egyaránt, gondozza azt, mint kertjét, nevelgeti lelke virágait. A szabad ember a maga munkájában tud gyönyörködni.

Ha valaki arra az önpusztító gondolatra, vagy annak valamely szavakban megváltoztatott formájára hivatkozva, hogy az ember véges, halállal fertőzött testi volta okán nem öltheti magára Krisztust, nem lényegülhet át Jézussá, ahogy az oltár és az ember immár egyben a test, mely befogadja Krisztus testét és vérét, az álszerénység gőgjébe esik, 's befogadja a bűnt, mint önmagát megtestesítő erőt, amit, mint olyat, ráadásul szerinte még Isten ki is vet magából. Csupa paradoxon.

Ha van az Ördögnek terve Krisztus követőivel, akkor az pont ez. Hogy az utolsó pillanatban rettegd magadhoz közelebb engedni az Istent. Rettegj, hogy betölt, mert emlékezzél, hogy sosem voltál méltó. Még ha úgy vártad is eddig, hogy tudod, nem azé, aki akarja, mikor belépne, zárd be az ajtód. Mert nem lehetsz méltó, hogy hajlékodba jöjjön, még ha maga is akarna jönni. Nem tudhatja Ő, a tiszta Isten, milyen veszedelmek fertőztetik benned-létét. Még akkor se engedd, ha Isten maga jön le eléd, vérben és sárban, lázasan és izzadva, ahogy te állsz elé. Ember az embert ne engedje magába. Ember ne ismerjen se Istent, se embert. 

Aki csak imádja Jézust, de elaltatja magában a sürgető vágyat, hogy Jézussá válljon, mind szóban, mind tettben, olyan, mint aki csak beszél a szeretetről, de maga nem tudja, milyen is az. Jól mondta az ilyenekről a próféta: ez a nép csak ajkával tisztel engem. 

A kegyelem az ajándék, hogy minden nap újból egymás istenei lehetünk, isteni lélekkel. Mert mit tanultunk Jézustól, mit jelent valójában Istennek lenni?

"Isten a szó szoros értelmében – tényleg nincs jelen a világban, hanem Krisztus által. Krisztus pedig úgy lehet jelen közöttünk, ha valaki Isten helyett vagy istenien cselekszik. Az embereknek felelőssége úgy élni és viselkedni, hogy általuk váljon láthatóvá és érzékelhetővé Isten, amelyet úgy érhetünk el, ha Krisztushoz hasonlóan bánunk egymással. Ez nem helyettesíti Istent, hanem közvetíti, és ezáltal közvetlenné teszi őt. Így arra vagyunk hivatottak, hogy azt csináljuk, amit Krisztus is csinált, vagyis játsszuk el Isten szerepét a tehetetlenség helyett. Legyünk egymás istenei, krisztusi mintára."

Dorothee Sölle

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4614199253

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő