Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Isten trilógia I.
-WWJD? -IDDQD!

633_948746098496485_2547997677530190914_n2.jpgMilyen az Isten, milyen Istennek lenni? Ez egy kérdés, két szemszögből, melyek egymásba simulnak, ahogy az emberi tapasztalás is a tapasztalatait egyaránt tárgyiasítja, és átérzi, teljesebb élményt kapva, mint a két szem, melyek más szögből dolgoznak össze.

Amikor gyermekként sírsz, amiért elestél, és szüleid rohanva karolnak át, hogy enyhítsék, vagy legalábbis óvó jelenlétükkel eltereljék a figyelmed a kudarcélményedről, és az azzal járó fizikai fájdalomról, átéled a kiszolgáltatottság és a törődés páros táncát egy számodra még elfogadhatóan szűk térben: a családi ölben. Amikor a tópart mentén üldögélve rádmászik egy hangya, aki csiklandozza a lábad, megvan a lehetőséged, hogy a földre, vagy a vízbe söpörd. Utóbbit választva kíváncsivá válsz, vajon mit tesz majd szorult helyzetében, esetleg megszánod, és egy ággal kisegíted, ha felelősséget érzel haldoklásában. 

Két eset az ember korai életéből, amelyekben megélheti, milyen az Isten, milyen Istennek lenni. Korai benyomások révén hajlamosak vagyunk hamisan kizárni minden további tapasztalást, és csak ezeket  figyelembe venni, lévén első benyomások, melyek ítéletté alakulnak át, ahogy az élet oly sok területén, különösen a társadalomban szoktuk ezt gyakorolni. Így sokan felnőve, kikerülve szüleink öléből teremtünk magunknak egy szük mozgásteret, amit az Isten szabályzatának nevezünk el, majd ezen szűrőn keresztül megtaláljuk, vagy kinevezzük a gondviselést állandó, vagy gyakran visszatérő alapélményünkre, a magatehetetlenségre, a kudarcokra. Bármi, vagy bárki kerül ebbe a szűrőbe, annak sorsa felett mi döntük, lévén a szűrő maga is a mi tulajdonunk, és rajtunk múlik, kegyesek vagyunk-e, vagy próbának tesszük ki a markunkba került dolgot vagy embert, esetleg veszni hagyjuk őt, amiként a hangyával is ezek mentén járhatunk el. Íly módon válik ítéletté a szemlélődés, ezen keresztül színezzük a magunk képére az érzékelésünkbe eső dolgokat, elmondva azt, mennyire érezzük át az adott dolgot.

Amikor egy szívünkhöz közel álló személy szenved az életének csalódásában, és mi tehetetlen szeretettel szenvedünk vele, ezt nevezzük együttérzésnek. Amikor egy teher alól ki tudunk törni, fejlődni tudunk az életünk egyik-másik területén, vagy adottságainkban, vagy felülkerekedünk egy szenvedélyünkön, vagy sérelmünkön, sikerélménünk lesz az életgazdálkodásban, úgy érezzük, a ránk bízott kertet felelősen tudjuk gondozni. Ez erőt adhat az előttünk álló ismeretlenhez, de alázatot is, ami kérkedés és cinizmus helyett közeledéssel felel mások eltérő kertjeire. 

Látható a történelemben, ami az egyes ember életében is megmutatkozik, hogy ahogy az ember újabb oldalait ismeri meg önmagának, Istenből is újabb oldalakat ismer meg. Ember és Isten személye, személyisége mindig is össze volt forrva egymással. Olykor azonban az ember saját lényében sem ismeri fel a folytonosságot. Elválasztva értelmezi életének aspektusait, töredékesen látva, és szembeállítva egymással az egyes jeleneteket. Ez párhuzamosan így van az Istenről alkotott képünkkel is, amibe vagy a korai, vagy a későbbi élményeink nem férnek bele a maguk teljességében, csak a szűrőnkön keresztül, ami az egyikre épül, és ami megítéli, vagy egyenesen kizárja a másikat. De sokkal pontosabb, ha úgy fogalmazunk: az elfogadott egyik gyengeségeivel és szélsőségeivel pótolja a másik kizárása vagy elítélése folytán keletkezett űrt. 

IDDQD - ez volt a parancskódja egy cheatnek a DOOM-ban, majd később egyre több számítógépes játékban. Ennek a kódnak a beírásával végtelen életerőre lehetett szert tenni, így talán jogosan illeti a "God Mode" név. Ez a betűsor talán kifejezőbb így egy keresztény számára, mint a "WWJD?", az az a "Mit tenne Jézus?", noha ez is egy elég inspiráló kérdés. Az IDDQD azonban egyel tovább lép. Talán azért teheti meg, mert talán ez a válasz az előbbi kérdésre. Hisz Jézusban teljesen új, mondhatni, hétköznapi formáját ismertük meg Istennek. Olyan formát, ami szemléletfejlődésre sarkallt minket Isten fogalmával kapcsolatban. És rajta keresztül nem csak magával Istennel nézhettünk szembe, de a bennünk lévő istenarcúsággal is, az alapállással, amit együtt táplálunk személyiségünkkel.

Nem véletlenül van ez így. 

"Az ember, akit jönni-menni látsz: zárt, egyéni; s az emberalkat legmélyebb rétege nem zárt, nem egyéni, mindennel összefüggő, azonos a minden alakzat mélyén rejlő egyetlen létezéssel. Az időbeli véges személyiség mögül kibontakozó időtlen végtelenség: a lélek. A kibontakozásra nem szoruló időtlen végtelenség: az Isten. Külön-külön határok csak a térben és időben vannak; ami tértelen, időtlen: bontatlan. A személyiség burkából kiemelkedő emberi lélek azonos az Istennel, mint a csönd a csönddel, hanem mint a zaj megszűnése a csönddel. Az ember, mikor zártságból megszabadul, háromféleképpen látja az Istent: mint"van"-on túli, vonatkozás-nélküli lényeget; mint a mindenséget beburkoló és telesugárzó szerelmet: s mint a véges személyiség leomlása után felragyogó végtelen lelket. Az Istenbe-olvadó ember számára nincs többé kívánatos és nemkívánatos, nincs többé semmiféle fokozat; minden végtelenül és kívánság nélkül szeret. Számára minden ugyanegy: minden a Teljes-Változatlan, melyből a számtalan változó jelenség árad. Isten tartalmazza a mindenséget, s a felszabadult lélek Istenben tartalmazza a mindenséget."

Weöres Sándor - Az Isten

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr5614209325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő