Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Isten trilógia II.

Így öntözd a lelkedet

2018. augusztus 29. - László Dávid

633_948746098496485_2547997677530190914_n2.jpgMindannyiunk lelkében egy istenarc magva szunnyad, melyet azzal éltetünk, hogy hiszünk Jézusnak, aki önmaga követésére hívott minket. Ez a követés elkötelezettség, odaszánása az életünknek, hogy igyekezzünk úgy élni, ahogy mutatta nekünk. Igyekezzünk Jézusokká válni. Szeretni. Ha meghalunk, és ez az istenarc nem kapott elég törődést, Isten velünk egy picit jobban meghal. Ha meghalunk, és ez az istenarc elég törődést kapott, Istenben újból életre kelünk. 

A tökéletes áldozat, aki önmagát adja azért, akit szeret. A mag, mely földbe hull, elhal, 's belőle új élet sarjad. Van, hogy egy virág akaratunk ellenére, vagy észrevétlenül növekszik, ezek között is lehet nekünk kedvező és nem kedvező hatású. Lelkünk kertjében nem minden virág terem a mi akaratunkból, de ameddig megvan az erőnk ahhoz, hogy életünkre a sajátunkként tekintsünk, mi döntjük el, melyiket öntözzük. 

Ez nem egy alkalmi tevékenység, nem is csak egy hobby, de még nem is csak egy szokás. Ez mindezek sorozata. Ez egy jellem. Nem véletlen, hogy a történelemben annyiféle komplex életmódot alkotott az ember, hogy Isten szolgálatába állítsa magát. És érthető is, hogy abból a világból nézve, amelynek az ember formálója és részese, és amely az emberi esendőség mentén sokszorosan korrumpálódott, és minden újabb tagját beilleszkedés címszóval korrumpálja, nemhogy nehéznek, de egyenesen lehetetlennek tűnik elsőre. De épp ez benne a legizgalmasabb, hogy nem is igényli a kitérést a világ kihívásai elől. Nem vesz ki a világból, nem egy tökéletes utat ad, szemben az eddigi tökéletlenekkel, hanem elfogadva a tökéletlenséget, mint a változás kivehetetlen alapját, lehetőséget nyújt a fejlődésre. Ez egy olyan út, aminek a változatlansága a folytonosságát jelenti, és aminek az örömei és kudarcai a közeledést jelentik. Minden örömünk, és minden kudarcunk nemcsak magunk megértéséhez visz közel, hanem Isten megértéséhez, és így az Istennel való egyesüléshez is. Amikor Ágoston, vagy Kant azt mondta, hogy a szabadság a jó gyakorlásában rejlik, nem az erkölcsi jóra gondoltak. Annak nem is volna értelme, hiszen akkor csak egy általuk felállított erkölcsi normát csomagoltak volna bele egy olyan szóba, ami mindezt, és alternatíváit is felülmúlja. A jó itt sokkal többet jelent, mint erkölcsi mércét. Életgazdálkodást jelent, lelkünk kertjének gondozását. Míg jellemmé nem válik minden szokás, mit fáradtságos munkával földbe kapáltunk.

Így öntözd a lelkedet: Légy tükre a tükörnek, amiben minden önmaga képében látszik. Tükrözd a minden tükrének tükörképét, hogy mások tükrében te magad is önmagad képében jelenj meg. 

"Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában."

Weöres Sándor - Szembe fordított tükrök

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr5014179555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.