Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

#Jézus - Apám nevében kritika

film_5704.jpgIdén, húsvéttól ingyenesen megtekinthetővé tette Roczó-Nagy Zoltán rendező 2017-es filmdrámáját (?), a #Jézus-Apám nevében-t. A leírásban a történelem első nagy kirakatperéről beszélnek, és a film sok ponton reagál is a magyar néplélek egyik nagy sérülésére, a szovjet rendszerelnyomásra, az életüket féltők kihasználására, és az átkos alatti meghurcolásokra. Mindezt Jézus passióján keresztül teszi, keresve vagy gyártva a diktatúrára vonatkozó áthallásokat az ókori Közel-Keleten zajló, és a kereszténységet megalapozó történettel. Roczó-Nagynak úgy sikerült a lelkünk mély sebeihez és kultúrhagyományainkhoz egyszerre közelebb kerülnie, hogy egyfajta párhuzamos világot teremtett, amelyben a szovjet felhangú Római birodalom a fejlett 21. században uralkodik fegyveres haderővel az eunorma játszóterekkel, és modern épületekkel teletűzdelt Jeruzsálemen (Budaörs). A film legnagyobb érdeme, hogy holoképernyőkkel, okostelefonokkal, gépfegyverekkel, farmerpolóban, acélkorbáccsal és színpadi állványokból épített kereszttel, a szabadonbocsátás telefonos szavazással, tv-s propaganda adásokkal, egyszóval modern díszletekkel járta végig a kétezer éves történetet. 

Tehát a legnagyobb érdeme a díszlet. Illetve kiemelném még a helyenként ötletes kamerakezelést, mint az elején, amikor Jézus felcseperedését mutatta be keringési pályán a főszereplő körül, ami egy montázsnak adott lehetőséget. De ezeken felül, hogy a mi hétköznapi életünk modern díszleteit bevonta a játékba, minden kísérlete közül, hogy valahogy közelebb hozza számunkra a történetet, hátha megéljük a kultúrhagyományainkat, vagy feldolgozzuk az átkos sérelmet, egyik sem sikerült neki. Mondhatni egy hamisítatlan popkornmozi, egy merő giccs lett azáltal, hogy értékes akart lenni, de lespórolták belőle azt a mögöttes szándékot, bölcsességet, érettséget, üzenetet, amit megkívánt volna ez a téma. Ha legalább totál túltolták volna, mondjuk Jézus egy lengyel disszidens lett volna, aki vasláncokkal megpakolva menetelne a Gulágon, ahova feketevágásért vitték, amit a faluja koldusgyerekeiért csinált, amíg el nem fagynak a végtagjai. Úgy érzem, mintha félúton lenne a film a szenzációhajhászásból történetválasztós, naiv és felületes feldolgozás, meg a szentség nevében a kreativitásról történő letiltás, és a vallásos emberek haragjától való félelem miatti megalkuvás között. 

A filmben szereplő Kálloy Molnár Péter hozza a legszínvonalasabb alkotást Júdás szerepében a színészgárdából, talán csak Mokány Csabának az irritáló jellemvonásokkal tarkított Jubál papja közelíti meg. Tóth Olivér Jézusa viszont számomra még a Son of God (2014) Diogo Morgado bolond hippijén is túltesz a ripacskodásban. 

Mielőtt elmondom, milyen mélységesen kellemetlen volt ennek a filmnek a megnézése, nemhogy úgy tisztességes, de egyenesen leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy elmondjam: nem tudom, hogy ezzel az egésszel mi volt a célja a Hunicom Stúdiónak, viszont a filmet felvezető trailer, ami gyakorlatilag a film jeleneteivel összeszőtt zeneszám klipje, eléggé ott van. Annyira, hogy ez bőven elég is lett volna, sőt, hihetetlenül gazdag tartalomban, gazdagabb, mint maga a komplett film. És nem csak a fentebb említett kulturális és történelmi utalások kettősségét dolgozza fel sokkal jobban, ha az egészre mint egy klipre gondolunk, amiben a zene a primer, és a klip a szekunder nyelv. Ennél is többet hordoz magában. Simán elmegy igazi dics-zenének, az ezekre jellemző hitvallási tartalmat is beleértve. És hogy lássátok, mennyire így van, ide linkelem:

Az elég progresszív klip után most térjünk vissza a kopár valóságba. A film már a legelején a pokol tornácára kalauzol minket, ahol a drogos Heródes király, és a lámpalázas Napkeleti Boros Lajos vár minket, hogy utunkra bocsásson Zefirelli felpimpelt Názáreti Jézusába. Ahogy haladunk befelé, jobbról és balról rendkívül kínosan előadott párbeszédek szegélyezik az expozíciót, amikben Jézus életének azon részeit ismerhetjük meg, amiknek a leforgatásától jobb, hogy inkább meg lettünk kímélve, mert így is kicsit igen hosszú volt a film. Érdekes módon ezeket a szintén a modernitás színfalai közt megrendezett Montreáli Jézus, ami egy tényleg, tényleg zseniális alkotás, nem tartotta fontosnak ezeket behozni. Talán mert valójában nem is tesz hozzá annyit a történethez. Talán Roczó-Nagy úgy gondolkodott, hogy ha két szó erejéig meg lehet benne jeleníteni az elnyomást, akkor semmi esetre se tekintsünk el tőle, legalább kicsit jobban képben lesznek az emberek a Bibliával. És az elnyomással. Ezeket a képes biblia hatására filmes bibliának fogom nevezni.

Őszintén hálás vagyok Roczó-Nagynak, hogy Kálloyt kérte fel Júdásnak, mivel nagyon erősen épít a szereplőre a történetvezetésben, és ha erre a szerepre is valami jellegtelen színészt választottak volna, akkor még szörnyűségesebb lett volna végigülni a filmet. Nem akarom az egekig magasztalni Kálloyt, de tényleg alkalmas volt ezen a szinten erre a szerepre. Hiteles pokoljáráshoz méltón ő is fogja majd telibe széjjel verni a néző koponyáját a végén, de erről majd később.

Júdás, a lázadó zsidók ügynöke, mint egy Simsala Grimm rajzfilmben a varázskönyvön keresztül a mesébe csöppent Jojó elmegy Jézushoz, akiben a rómaiak uralma elleni lázadás lehetséges vezetőjét véli felfedezni. Ahogy telnek a párbeszédes montázsok arról, mi mindent merre felé tett ez a Jézus, Júdás finoman utalgat szándékára, és a konfliktust az okozza a filmben, hogy egy ideig Jézus szavaiba és tetteibe is utalásokat vizionál. 

"Varázsló ez, bazmeg!?" -ad egy levegővételnyi pihenést önmaga komolyan vétele közben a film egy római katona véleményén keresztül. Ami a római sereget illeti, élükön Sághy Tamással Pilátus személyében, tökéletes sztereotípiája a hollywoodi filmek amcsi hadtestének.

A film egyébként szép lassan főszereplőcserén megy keresztül, de amíg Jézuson van a fókusz, láthatunk pár hihetetlen csodát, amit a mai világba ágyazva úgy ábrázolt a rendező, hogy például a katonák elől menekülő tanítványokat egy sarkon Jézus várja, akinek az ölelésében láthatatlanná válnak. Vagy karjának lendítésével földhöz szegezi a fegyvereket, így elkerülendő, hogy tűzharc legyen a Gecsemáné-kerti elfogatásból, ahol Jézus az okostelefonjára agonizál videóüzenetek formájában. 

Júdást árulását egy pantomimes ágyazza meg, aki Isten vagy Sátán, nem derül ki, de ráveszi a csalódott lázadót, hogy a menekülés helyett inkább lássa meg szerepének hatalmas súlyát és rangját. Hiszen Jézus nélküle hogyan is lehetne mártír? Mindezt Jézus is megerősíti számára az utolsó vacsorán, ahol önmaga elveszejtésének, és ezáltal megtalálásának aposztrofálja az összezavarodott tanítvány spicliskedését .

Szóval egy halálmű helyett kettőt kapunk, párhuzamosítva, és ameddig Jézus a dicsőséges halálba menetel, Júdás, ahogy a film ki is mondja, a nehezebb utat választja, hiszen kell egy fekete, hogy kitűnjön a fehér. És ahogy Jézusnak, a megismételhetetlennek is kellett egy Júdás, aki bárki lehetett volna, mégis ő lett, úgy a végén Júdás is kap egy Júdást, aki segít neki végezni magával. Júdás halálműve ezen a ponton bennem kétféle értelmezést hagyott. Egyrészt annyira erős volt érzelmileg, annyira kiélezett, feszültséggel és fájdalommal teli, hogy komolyabban lekötött, mint a másik. A hihetetlen, tébolyig fokozódó teher görög tragédiává növi ki magát Kálloy előadásában, annak minden művi és igazi vonásával, ahogy egy ilyen pátoszi jelenetet a színpadon is elő szoktak adni. Másrészt, rendkívül irritáló volt végignézni azt a régi gnosztikus elméletet, miszerint Júdás húzta a rövidebbet, hiszen ő csak áldozata volt Isten akaratának, és amúgy nem is akarta volna az egészet, ha nem lett volna ő Jézushoz a legközelebb, és avatódott volna be ezáltal az Atya valódi szándékába. Nevezhetjük ezt a "Júdás az áldozatbemutató pap" elméletnek is, nekem most ezt látni kifejezetten fájt. Mondhatni a sírás fojtogatott. Nem azért, mert eretnekség lenne, ismertek, az hót nem érdekel, egyszerűen olyan az egész elmélet, ami végtelenül nevetséges ötletnek hat megjelenítve, mintha egy tíz éves írta volna a forgatókönyvet, aki erős szuperhős képregényes hatás alatt lenne. Szóval a megváltás drámáját behúzta a negatív hős tragédiája. RIP Lex Luthor.

A két halált követő filmes biblia jelenetek után pedig még táncol egyet a meggyötört, menekülésről már rég letett lelkünkön a film azáltal, hogy, és most lelövöm a slussz poént, Jézus mobilját megtalálja egy padon egy random néni, akinek annyira tetszenek a videóüzenetek, hogy megosztja a világhálón, így kezdetét veszi az evangelizáció korszaka szerte az interneten. ...Juhú!...

Osszad te is megfele ezt az oldalt, ha kedves a mártírságod, hogy ilyeneket nézel, meg ilyenekről olvasol.

...juhu....

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr613787328

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő