Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

God's Not Dead 2 kritika

Hát megnéztem végre ezt is. Úgy emlékszem, az egyik korábbi cikkemben említést tettem már az első részről, de bővebben talán a filmklub kereteiben beszélek erről, és magáról a jelenségről, ami a Word Wide Pictures, és hasonló filmgyárakból kerül ki. Maga a film hozza az említett filmgyár színvonalát, igényes, nem túl vakmerő kompozíciók, párhuzamosan futó, a főszálhoz lazán kapcsolódó történetszálak, epizódikus elrendezéssel, az idő laza kezelése, etc., egyszóval átlagos. Amiben kimagaslik, az a drámai elemekkel való játék, ezt viszont a film előrehaladtával sikeresen túltolja, egészen az undorig. 
god-not-dead-rpt-in-1.jpgAz első kb. húsz percben azon járt az eszem, hogy vajon ilyen megtörténhet-e a valóságban? Hogy egy tanárnő egy történelemórán éppen Gandhi elveiről beszél, és mikor megkérdezi egy diákja (akinek nemrég meghalt a bátyja, és a tanárnőnél keresve vigaszt az ignoráló szülei mellett, az Jézusról beszél neki), hogy van-e áthallás Gandhi és Jézus tanításai között, amire a tanárnő igennel válaszol - majd idéz egy textust a Bibliából, amivel alátámasztja az állítását, - ezért ő bíróság elé kell álljon, mert elvileg az oktatási intézmény keretein belül prédikált az intézményvezetők szerint.

Persze önmagában véve a cselekedeteiben a tanárnőnek nincs igazán kifogásolnivaló, mutatja be nekünk a film maradék másfél órája. Hiszen, ahogy érvel, tulajdonképpen mindannyian valamilyen életfilozófia, ideológia, irányelv, stb. átfogóan úgy mondanám "absztrakt elképzelés" mentén élünk, melyre nekünk szükségünk van, ugyanis ezzel az absztrakttal tanácskozzuk meg az életünket. Vele osztjuk, belőle és érte gyúrjuk meg, hogy támaszunk, tanácsosunk, ábrándjaink, elképzeléseink legyenek. Az, hogy egyesek ennek az önmagunkat hajtó elvnek személyiséget tulajdonítanak - pontosabban úgy gondolják, kép egy személyről bennük, mely ott van minden emberben, arról a bizonyos személyről, aki átlépi a kozmoszt - csak egy azok közül a formái közül ennek az absztraktnak, amihez mindenkinek általános joga van. 

Nos, nagyjából ezt az üzenetet szánta nekünk ez a film. Mivel elmondtam nektek, ezért nem kell megnézzétek. Tulajdonképpen ez nem akkora baj, mert ha a fenti szöveg a maga szárazságával is legfeljebb három percig tarthatott (nekem több volt megfogalmazni), az pedig igazán nem nagy ár azért, hogy a filmet ne kelljen megnézzétek. 

Magáról a filmről egyébként, ami az összhatását illeti, igen "megindító". Ismerős érzések hatnak át az első részből, párhuzamos szálak, különálló életesemények, amelyeket nagyjából csak a hit fűz össze. Kicsit egyébként ez visszaüt a szereplők jelenlétére a helyzetekben. Mintha minden, egymásnak szánt érzelmi megnyilvánulás ellenére mindenki, hogy úgy fogalmazzak, alapjáraton távol lakna egymástól. Ez lehet hogy egy mélyen húzódó társadalmi problémára adott megoldási javaslat, mármint a kereszténység, ami mint kapocs, a szomszédság, vagy a távoli idegenek közt is kiépíthet barátságokat. Azért vannak kétségeim, hogy ezt nem-e csak én magyarázom bele a filmbe.

Mindenesetre, körülbelül hasonlóan fordulatos a cselekményben, de az események rendeződésének mintázatában is hasonló az előzőhöz. Ez utóbbi előfordul az egész estés családi filmek folytatásaiban, talán ez is annak készült, mert a drámai játéka mentén sokszor elrugaszkodik a valóságtól, és ez is szintén jellemző erre a kategóriára.

A szereplők papírforma szerint jelennek meg. Megtaláljuk az ügyeletes kétkedőt, aki végül helyes útra tér, a gurut, vagy már gurukat, akik mindig vágják a textust, ami hasznos ide, és nem inognak meg, meg a gonosz ateistákat. Ami őket illeti, a negatív hősök, mint a kérdést feltevő diák szülei, vagy az ügyvédeik, és az iskola vezetősége egy olyan motivációt fogalmaznak meg, miszerint gyűlölik azt, amit a hívő emberek a társadalommal csinálnak. Egyikük-másikuk igen szenvedélyesen gyűlöli. Hogy a rendező szándékosan nem vetít mögéjük valamilyen megragadható, megérthető indokot, vagy ő maga sem tudja, ugyan mi állhat a keróutálat mögött, ezt nem tudhatjuk. De nem sikerült rájönnie, vagy utána mennie, vagy nem volt benne szándék, hogy ezt megtegye, mert nem épített be ilyesmit a filmbe (talán ettől más is lett volna a film, és nem jöhetett volna össze ez az üzenet a szólásszabadság gyakorolhatóságáról). Szóval az értelmetlen gyűlölet áll szemben a szándékkal, hogy éppolyan joga legyen a keresztényeknek kereszténykedni, mint bárki másnak a saját ténykedését folytatnia. Én mondjuk ezt úgy gyakorolnám, hogy kíváncsi lennék közben azoknak a motivációjára, akiknek nem tetszik, hogy én gyakorolni akarom. Na mindegy, nem lovagolok ezen többet, csak megjegyeztem.

Annyi előnye volt a film megnézésének, hogy mivel már két filmnyi időt töltöttem együtt a szereplőkkel, merthogy többen jöttek tovább a második részbe, ezért az eltöltött idő alatt történt velük annyi dolog, hogy azt érezzem, nagyjából van egy komplexebb személyiségük, legalábbis nekünk, élő embereknek ennyi input után már lenne. Ez  a bennem kialakult elrugaszkodás a papírkarakterektől azért kompenzálta a dialógus expozíciót, amihez az ilyen filmeknél hozzá is vagyok egyébként már szokva.

A pozitív hősök hozzák a formájukat, beleesnek a gödrökbe, de mert erősen hisznek Istenben, végül mindig ők jönnek ki jól. Egyébként az egyik ilyen "csodát" szeretném oly módon magamra venni, hogy egyfajta meghívó lehetett, amivel a hozzám hasonló yippie kerókat fogadják be az evangéliumi törzsközösségükbe. 
punkchristian.pngMég két súlyos hibát emelnék ki a film kapcsán. Az egyik, hogy a film a perelhetőségmentesség és a mutogatásmentesség jegyében bemutatott két no name hírcsatornát, az Apex Newst, ahol nemtelenül támadják a tanárnőt a tettéért, valamint a Point Wiewst, ahol védik a tanárnő cselekedetét, ami szerintem nagyon szuggesztíven, és torzítva ábrázolja a médiumok jelenkori problémáját, és az elfogultság bemutatásában kicsit vissza is nyal a fagyi, noha egyértelműen az volt a céljuk, hogy a kerókat kritizáló médiumokat lejárassák.

A másik, ennél is fontosabb, hogy a film középső egységében egy jó ideig valójában arra épített, hogy a tanárnőnek szabadjon már beszélnie Jézusról, aki a beidézett kutatók szerint - akik a valóságban is kutatják ezt a kérdést, és könyveket írtak róla, amelyben összeszedték az eredményeiket - történelmi személyként éppúgy idézhető, mint Gandhi, vagy Martin Luther King. Ez egyébként egy valóban könnyen elfogadható álláspont. Azonban a vége előtt kicsivel, tök váratlanul, mintha rögtönöztek volna a forgatókönyvben, mégis a szabad hitgyakorlás feltételezett korlátozásának jövőképére reagáltak, ami a tárgyalás negatív végkimeneteléből következhetett volna a rendező szerint. Amit én megmondom őszintén, nem igazán tudtam hova tenni. A film nagyjából fele arról szólt, hogy Jézus történelmi személy volt, és hogy emiatt lehet róla történelemórán beszélni, habár a kutatók szerint a feltámadása is történelmi tény, ami azért még így is meredek kicsit, de mindegy. Majd az egész építményt a sutba dobják, mert hát mégis csak az iskolán kívül hitet tett a tanárnő a lánynak, és ez indította őt a keresésre, és az óra megzavarására a Jézusos kérdéssel, vagyis mégis térített. De könyörgöm, civilként nem beszélhet a hitéről, vagy mi van? - erről egy külön cikkben kicsit bővebben is beszéljünk.*

A végére megint a Newsboys rakott pontot, méghozzá egy lázadásról szóló dallal, ami igen jampeccá tette a keróságot, hát, így na. Meg a stáblista végén kaptunk egy akciófilm előzetest, Father Daviddel, az első és második epizód laza, sármos, bölcs lelkészével a főszerepben.
gods-not-dead-3.jpgHát ennyi volna, amit első körben el szerettem volna mondani a filmről. Igényes összhatás, apró, de jelentős következetlenség a cselekményben, papírkarakterek, tisztázatlan okok és célok, szentgyörgyfétis. Ha ezek alapján nem tudtad eldönteni, hogy megnézd-e, vagy sem, megértelek. Na persze az árulkodó lehet, hogy a fenti kritikámban sokszor tettem hozzá az üzenethez a személyes gondolataimat, vagyis mintha az utómunkálatokban én is szervesen részt kellett volna vegyek, csak ingyé. Egy dolgot azonban nagyon fontosnak érzek kiemelni. Ha úgy döntesz, hogy megnézed, előtte próbáld magadban különválasztani az általad ismert, megélt, valóságban létező kereszténységet, és azt a kereszténységet, ami ebben a filmben megjelenik. Nem azért, mert a filmbeli kereszténység vállalhatatlan, hanem mert megtörténhet, hogy magadra veszed a filmben megjelenő konfliktust, magyarán abba a természetes hibába esel, hogy nem tudod különválasztani a filmet a valóságtól, és ez szükségtelenül tovább mélyíti az árkot a nem-keresztények és a keresztények között. A film ugyanis, ha komolyan vennénk az üzenetét, az egyébként is mindenki által utált, ezer filmben már felhasznált társadalmi bürokrácia gonosz, megkötöző tehetetlensége mentén feszíti egymásnak a világot a kereszténységgel. Ha tehát kedveled az ilyen popfilmes kliséket, és el tudsz vonatkoztatni, nézd meg nyugodtan.

A film után bennem egy összetett etikai kérdés motoszkál: Miért számít bűnnek elmondani, amiben hisz valaki, és ezzel együtt mit jelent az, hogy valaki elmondja, miben hisz?*

*folyt.köv.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr714172633

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő