Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

A Biblia megbízhatóságáról

avagy már magamat sem veszem komolyan

2018. augusztus 09. - László Dávid

37366105_2131129553582364_1823900640120668160_n.jpg
1.1 Ha ez a könyv annyiféleképpen felhasználható, köztük rosszra is, és felhasználásának minden módozata mögött annak felhasználója áll, akit a személye, a lelke, annak tapasztalatai, érzései, 's egyéb szubjektív gondolata hajt ( többek között az igazság keresése, de azon felül annak víziója is, hogy lelkének imént említett körülményei ellenére azt az igazságot képes is objektíven befogadni), hogyan volna elvárható a Bibliától, hogy garanciát vállaljon a tartalmának felhasználhatóságára nézve? Ha pedig ilyen garanciát nem vállal, még ha tévedhetetlen volna is, ez a tulajdonsága felfejthetetetlen marad az ember számára.

1.2 Másképpen fogalmazva, mindazonáltal, hogy a Biblia tartalma az emberi elme szűrőjén keresztül nyeri el jelentését, 's a Szentlélek abba képes lehet beleszólni, a Biblia a Lélek közreműködésével megértethet valamit az ember számára annak értelméből. Vagyis nem vagyunk totál elveszve, ami a Bibliát illeti. 

1.3 Azonban, mivel nem vagyunk ismeretében a Szentlélek munkájának pontos helyére és idejére nézve, kénytelenek vagyunk mi eldönteni azt, hogy mely felhasználása válik a javunkra, és mely felhasználása nem. Ez eddig azt jelenti, hogy nagyjából megérthetetlen a Biblia a maga teljességében, de hozzáférhető, viszont nem tudjuk, mikor férünk hozzá, így marad a szabad döntésünk, hogy mikor gondoljuk azt, hogy hozzáfértünk. 

2.1 Tehát az, hogy a Biblia önmagában micsoda, kevéssé jelent bármit is. Annál inkább fontos az, hogy hogyan használjuk azt. A Bibliát olyan emberek írták, akik valamilyen módon találkoztak Istennel. Maga a találkozás jellegét tekintve személyes, vagyis a Biblia személyes gyűjtemény, ily módon éppoly szubjektív az alkotók, mint a befogadók részéről.

2.2 A Biblia személyessége és szubjektivitása együtt úgy fogalmazható meg, hogy a Biblia tanúságtétel Isten és ember kapcsolatáról, és annak minőségéről. A tanúság nem teszi kevesebbé a Bibliát, sokkal inkább végre ad neki egy megfogható értéket. Ahogy a bíróságon is a tanúvallomásokra, azok egybehangzóságára építenek vádat, ahol a tanúvallomások egyes részletekben, a tanúk nézőpontjától függően különbözhetnek, de lényegi részeiben egységet képeznek, úgy képeznek a Biblia részei egységet, és teszik az ember számára emberien hitelessé a tartalmukat. 

2.3 Másrészt, a Biblia tévedhetetlensége úgy viszonylik a Biblia megbízhatóságához, ahogy a Mikulás erkölcsi mércéje Jézus erkölcsi mércéjéhez. A Mikulás azt kéri, hogy jó legyél, oly módon, hogy belső világodon olykor erőszakot  téve betartasz bizonyos társadalmi, szűk környezeti, szubkulturális értékeket, és ezért megjutalmazza a testedet, amely részed a szenvedés egy részét viselte az elvárt jó cselekvése közben. Jézus ezzel szemben magával a belső világgal foglalkozik, azt kívánja megváltoztatni, ehhez pedig elsősorban élő kapcsolatra, ember és ember, valamint Isten és ember közöttire épít, mely után következik, de nem a jó, hanem a természetes, mert természetessé válik az, ami a belső világban megváltozott. Vagyis a Mikulás kondicionál, míg Jézus nevel. Éppúgy a Biblia tévedhetetlenségéből fakadó etikai következtetések kondicionálnak, míg a megbízhatóságból fakadóak, bár sokkal kevésbé általánosíthatóak etikailag, mint inkább szituációs etika mentén bontakoznak ki, nevelnek.

3.1 Amennyiben az ember garanciát tud vállalni önmagára nézve, hogy alázattal, azaz az önmagát érintő, fent említett körülmények tudatában veszi magához az írást, és felelősséget vállal az általa végig gondolt, és közreadott értelmezéséért, úgy mindez valóban eredményezhet egy közösségi értekezést arról, hogy milyen értékekkel szolgálhat számunkra a Biblia. 

3.2 Mindez szükségszerűen ugyanazt a helyzetet vonja maga után, ami jelenleg adva van, azaz a bibliaértelmezési sokszínűséget. Azonban felismerhetővé válik, hogy az egy-helyes-értelmezés fogalma nem egyfajta fogalmi trón, amire az őt megillető értelmezés kerül, hanem egy árok, vagy fal ami ellehetetleníti a párbeszédet a különböző értelmezések között. Végső soron pedig elveszíti az ember érdeklődését, ahogy az most látszik is a Bibliához való hozzáállásunkban.

3.3 De amikor leszáll az összes értelmezés ugyanarra a szintre, létrejön az értelmezések polgári társadalma, és amellett, hogy mi nem foglyai, hanem felhasználói leszünk ezeknek az értelmezéseknek, ezek kényszerűek lesznek érintkezni és ütközni egymással. Ebben a demokratikus, transztextuális poliszban (ezt élveztem a legjobban leírni) szükségszerűen kialakulnak majd a társadalmi szerződések, törvények, ahol remélhetőleg a Szentlélek örömmel fogadja majd a polgármesteri pozíciót. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4714172249

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.