Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

A konzervatív keresztények 4 vakfoltja

Kissé sértő a cím, elismerem, pedig nem annak szántam. Olyan halmazokat szeretnék megemlíteni itt, melyek gyűjtőpontjai sok apróságnak, amikkel tapasztalatom szerint nem szembesülnek a konzervatív keresztények, noha áthatja a hitéletüket. Ezt a teljesség igénye nélkül állítottam össze, és illene írnom egyet a liberális keresztényekről is. Fontos kiemelnem, hogy ezek a témák a konzervatív kereszténységen belül egy szűkebb csoportot érintenek jobban, akik magukat evangéliumi kereszténynek mondják, de befolyásolják a teljes konzervatív szcénát. Igyekszem mielőbb kiegyenlíteni a mérleget, addig is, íme az a négy téma, ami a saját meglátásom szerint összezavarja az embereket, és amit jó lenne letisztázni. 
fb_img_1528725180233_1.jpg

1. Tudományos hit

Amikor Pál apostol azt mondja, hogy a természetet szemlélve az ember önerejéből is képes következtetni egy felsőbb teremtő lényre, valószínűleg nem a világ természettudományos vizsgálatára gondolt. Egyrészt, akkor még olyan nem nagyon volt, leszámítva a görögök kezdetleges kutatási módszereit, másrészt, a természettudományos módszerek egyszerűen nem tudnak és nem is akarnak kezdeni semmit a dolgok végső eredőjével. Sokkal valószínűbb, hogy Pál a teremtett világ egyfajta holisztikus szemléletére utal, amelyben a világ eseményei és dolgai összeérnek, és az ember nem egy abból kiemelt független elemző, hanem annak szerves részét képező láncszem, aki megéli valahogy a dolgokat. Vagyis az a látás, ami az embert Pál szerint az Isten valamilyen fokú ismeretére viszi, személyes, szubjektív, egzisztenciális.
Aztán van egy második eszköz a teremtett világ megfigyelésén túl, ami Istenre specializálódott, hogy általa többet tudjunk meg róla. Ez a Biblia. És hogy-hogy nem, ha az előző esetben be is láttuk, hogy nem a logika, a kizárás, a szintetizálás, mérés, reprodukálhatóság, hipotetikus deduktivitás jellemzi a vizsgálódásunkat, utóbbinál mégsem vagyunk képesek az ehhez hasonló metódusoktól elszakadni. Kezdve azzal, hogy a Biblia objektivitásáról beszélnek, méghozzá egy hamis ellentét mentén, amelyben az objektív ellentéte a hazugság. A Biblia vagy egészében objektív, vagyis tévedhetetlen, vagy hazugság. Csakhogy az objektivitás ellentéte nem a hazugság, az az igazság ellentéte, hanem a szubjektivitás. A szubjektivitás viszont nem tévedés, vagy hazugság, hanem egy nézőpontból interpretált igazság. Ha tartalmi ihletettségről beszélünk, vagyis arról, hogy Isten közreműködött a Biblia megírásában oly módon, hogy nem lediktálta (ahogy a fundamentalisták gondolják), hanem sugallta a Biblia tartalmi lényegét, ami az emberek élményein keresztül vált átadható ismeretté, akkor a Biblia egy tanúvallomás, és nincs igénye a tévedhetetlenség fogalmi megtámasztására, nem is lehet rámondani, hogy tévedhetetlen. Egy tanúvallomás sem tévedhetetlen, viszont megbízható, hiszen a bíróságon is alapoznak rá vádiratot. E mentén előfordulhatnak pontatlanságok, a lényegen viszont ez nem változtat. Annál is inkább, hiszen a tanú-rendszernél is több tanút vesznek figyelembe, és azok egybehangzó állításai mentén rajzolódik ki egy összkép az esetről. Épp ahogy a négy evangélium, apró eltérésekkel, de lényegileg ugyanazt mondja el. A tévedhetetlenség elmélete sokkal inkább egy lépés a diktálás felé, mint a Biblia általunk is megismert formája és műfaja felé. 
Készséggel elismerem, hogy a tévedhetetlenség melletti kiállás sok szempontból előnyösebb, hiszen az maga után von egyfajta szintetizálást, ahol kiemelhetővé válnak kulcsmondatok, amik átfognak tartalmi egységeket, elérhetővé válik a  reprodukálhatóság vágya, vagyis ha ez és ez történik, ezt és ezt teszem, az ígéretként szolgálhat egy általam remélt végkifejletre, vagy a kizárás, ami mentén meg lehet határozni a valós vagy vélt tévtanításokat. Ezekből viszont következhet dekontextualizálás, életösszeszerelési útmutatóvá silányodás, és sablonszerű életszemlélet, túlzó és kártékony ítélkezés, szakadások a közösségekben, kapcsolatokban. Előnyösebb, mert leegyszerűsíti a dolgokat, de haszontalanabb, mert elsorvasztja az élő kapcsolat igényét. Az aktuális élethelyzetünk könnyelmű elfogadásáért, és a természetes korlátainkból fakadó szorongás elcsendesítéséért cserébe elengedjük az istenkapcsolat, istenkeresés tréningjét, ami így időről időre, mint egy váratlan felkocogás a hegyre, kifullaszt, és az eltespedés keserű valóságával szembesít minket. 

2. Átfogó szemezgetés

A konzervatív keresztények gyakran vetik a liberálisok szemére, hogy mindenféle kortárs áramlatnak, meg a humanizmusnak meghajolva kiválogatják a nekik tetsző részeket a Bibliából, a többit pedig figyelmen kívül hagyják. Ez elsőre azt feltételezné, hogy ezek szerint a konzervatívok az egész írást figyelembe veszik, és arról teljes képük van. Elég botor dolog ezt bárkinek is önmagáról feltételezni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a Biblia tartalomban és terjedelemben túl nagy ahhoz, hogy bárki is annak egészét ismerhesse, szintetizálhassa magában, emlékezzen rá, megértse. Ez emberileg kivitelezhetetlen, a szellemi kapacitásunk nem terjed idáig. Legjobb esetben kisebb-nagyobb egységeket képesek vagyunk megérteni, de ahhoz, hogy az egészet egy nagy összefüggő egészként lássuk, arra van szükség, hogy a mások által megértett részeket mi magunk is oly mélységig megértsük, hogy a legtávolabbi összefüggésekre is rálátásunk lehessen. Ezt egy mesterséges intelligencia el tudná végezni, de az emberi agy az egyébként az élethez hasznos priorizáló felfogóképességével és memóriájával nem tudná ezt a műveletet végrehajtani. Ahogy az előbbi részben említettem, holisztikusan, egyfajta misztikus vizsgálódással esszenciális ismeretekre szert lehet tenni, a lényeget meg lehet ismerni, de azon felül minden ismeret valamilyen kulturális vagy szociális "túlélési" szempontok szerint igazodik az egyes ember belső világához. Ami nem probléma, hiszen ezért is lehet a Biblia üzenetét személyesnek tekinteni. A kérdés tehát nem az, hogy mazsolázgatunk, hanem hogy belátjuk-e. A dologban nem is ez a csavar. Hanem ott kezd el érdekessé válni, amikor a konzervatívok bizonyos részeket kiválasztanak, mint szigorúan követendő szakaszokat, amik üzenetét explicitnek, magától értetődőnek, és szó szerintinek tartják, míg más részeket éppen a humanizmus értékrendjének megfelelően allegorikusnak neveznek, olyan szakaszoknak, amik csak utalnak valamilyen attitűdre, valamilyen magasabb erkölcsi minőségre. Például a paráználkodás tiltása, mint egyértelmű elítélése a homoszexualitásnak, amikor viszont a szülő a gyermekét áldozná Istennek, az az elköteleződés, és az ember szívbeli fontossági sorrendjének szimbolikája. Ahol az élet szentségével, vagy azzal megy szembe egy ige, amire a huszadik század közepén kiterjedt az egyenlő bánásmód elve, ott nyilván szimbólumokról van szó, másutt viszont konkrét tényekről. Másik példaként: számon kérhető vagyok a házasság előtti szex betartásával, de valamiért senki nem várja el tőlem, hogy támogassam egy kiskorú lány és egy felnőtt férfi frigyét. 

3. Gyökérkezelés

Katolikusoknál ott van a szenthagyomány, a tanítóhivatal hivatalos álláspontja, mint külső hivatkozási pont. A protestánsok ezzel szemben szeretnek úgy tenni, mintha ez rájuk annyira nem vonatkozna, számukra nincs akkora súlya, ugyanis a Biblia önmagát igazolja, és a hagyományt is annak tükrében kell elvetendőnek, vagy hasznosnak tartani. Sola srciptura. Persze azért a protestánsok között is van egyfajta szenthagyomány, csak annak nagyobb a likviditása. Főleg olyan elődök írásainak rögtönzött válogatása, akiknek a népszerűségi indexe magas a felekezeten belül. Vagyis sokkal inkább egyfajta kollektív szűrőn keresztül szelektálódnak, ahogy a zenekultúrában az újabb és újabb előadók. Valamilyen flow-t meglovagolva, rezonálva egy közösségi szinten előbukkanó szituációra, hangulatra, problémára, amit úgy vizsgálnak meg újabb szemszögből, hogy az illeszkedik a korábbi sztárok által kikövezett úthoz. Épp ahogy a katolikus változatban, csak még az elején. De már gyűlnek a "zsinati dogmák" nyilatkozatok formájában. Persze ezek már kevésbé teológiaiak, hiszen a legfontosabb zsinati döntéseket a protestánsok is elfogadják, inkább szexuáletikai, vagy egzegetikai kérdésekben történő állásfoglalásokról van szó. Ennek az ún. hagyománynak a likviditását az is képezi, hogy nem követ egységes történelmi vonalat. Noha én már hallottam protestáns lelkészt, aki egy teológiai irányzat szemére veti, hogy platonista vonásokkal bír, ugyanakkor a protestánsok számára fontos predestináció tana nem létezne, ha a kereszténység Istenképét nem hatotta volna át ilyen erősen a hellén filozófia tökéletesség és mindenhatóság értelmezése. Megfigyelhető egyszerre egy elutasítás, és egy alapozás a gyökerekre, mint egyfajta kamasz viselkedés, vagy mostohán kezelés, ami végső soron tradicionalizmushoz vezet, annak társadalomtörténeti (antimodernista és jobboldali - hierarchizált, ahol a hierarchiát a népszerűségi index határozza meg) vonatkozásában. 

4. Árok

Az utóbbi időben két alkalom is kínálkozott, hogy viszonylag reprezentatívan lemérhessük, hányadán áll is az átlag magyar evvel a szcénával. Erre a megfigyelésre egy eddig két vitából álló sorozat adott lehetőséget, melyen két meghatározó médiaszemélyiség, Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton ült le a kereszténység jövőjéről, keresztény misztikáról, kálvinizmusról, Jézus személyéről és szerepéről vitatkozni két konzervatív református lelkésszel. <első vita> <második vita> Személy szerint én mindkét vitát élveztem, szerintem kifejezetten hasznosak voltak, és szellemileg gazdag volt mindkét alkalom. Ami most számunkra érdekes, hogy a vitákról készült videók felkerültek Puzsérék youtube csatornájára is, ahol nem kevés visszajelzés jött, átlagemberektől, akik nagyjából hasonló véleményeket fogalmaztak meg: Az érdemben kommentelők egyöntetűen abbéli aggályaikat fejezik ki, hogy pont az ilyen lelkiség, hozzáállás, lelkivezetők miatt hagyták el, nem mernek az egyházakhoz tartozni, egyáltalán benézni. Persze lehet ellenük érveket felhozni: Puzsér csecsén nevelkedett fanok, világiak, akik nem tudnak mit kezdeni Isten erkölcsi mércéjével, ezért vonzóbb számukra a FAM-ék által felmutatott kontemplatív keresztény misztika, amibe belemagyarázhatják a kényelmüket, túlságosan távol állnak a kereszténységtől, hogy releváns véleményt alkothassanak róla, nincsenek megtérve. Ezek az ellenérvek rendkívül jól mutatják azt, hogy a kereszténységben kialakult elitista öntudat, amely a fenti három vakfoltra alapozva egyfajta tudós karaktert kölcsönöz nekünk. Ez a karakter egyfajta fehér köpenyesként, háborús stratégaként kilép az elé került ember élethelyzetéből egy objektív térbe, majd elemzi, értékeli a látottakat a lexikális tudása mentén, hogy kihozza a racionális végeredményt a szituációban. Egy cikk is megjelent az alkalmak összegzéseként az egyik lelkész tolmácsolásában, ami ironikus módon épp olyan érveket hoz fel Puzsérék misztikája ellen, ami a konzervatív szcénát is jellemzi. A cikkből kiemelnék egy fontos észrevételt, ami szerintem nagyon eltalálja a lényegét ennek a feléledt vonzódásnak a keresztény misztika felé, és ami szerintem jól megfogalmazza azt, miért alakulhatott ki ez az egyöntetű oppozíció a videók kommentjeinél: "A posztmodern kori értékvesztés katalizálja ma a keresztény misztikát." Ez így van, azonban én ezt épphogy előre mutatónak tartom, nem veszélyesnek. Merthogy a szerző (és egyébként ebben a gondolatmenetében van valami végtelenül misztikus) ezt a folyamatot az utolsó idők jeleivel vonja óvatos párhuzamba. Én ennél kicsit optimistább vagyok, és az ember természetének mesterségesen szétválasztott két felét, a tudatost és az érzelmit igyekszik újból egyesíteni (ahogy, megjegyzem, az általam megismert keresztény misztikában már a kezdetektől erre törekednek). 

A kommentfalat olvasgatva arra jutottam, hogy az emberek hihetetlenül éheznek Istenre, de képtelenek mit kezdeni a Biblia egyedül értelem szerinti megközelítésével, és a transzcendens szellemi kategorizálásával. A racionalitás korának vége, és a frontot a keresztények egy jól behatárolt csoportja, illetve a harcos ateisták (élükön a valójában kizárólag csak a fundamentalizmussal szemben kritikát megfogalmazó Dawkinssal) tartják már csak életben az ellentétes lövészárkaikban, ahol a vallás tradicionalista járulékai mentén folyik a harc, amíg a nép számára csak kevesen biztosítanak útvonalat a lényeghez, az életben maradáshoz szükséges élelemhez. Ilyenek azok a (konzervatív és liberális) lelkészek, papok, szerzetesek, és kiemelendők itt azok a laikusok, akik alkalomról alkalomra építik a gyülekezeti tagok, magánszemélyek lelki életét, hogy intakt, belsőleg megerősödött identitással, és abból fakadó magabiztos elfogadással bírjanak a mindennapi életükben. Ők a híd a két világháború, és számtalan viszontagság utáni generációknak a tudorok árka fölött, akik számára a posztmodern éppoly körülmény az élet értelmének megélésére és átadására, ahogy annak idején az apostolok számára a kor világlátása az a járulék volt, ami mögött a mindenkori embert látták, akihez az időbeli és töredékes nyelvén szólt az időn túli Isten. 
15326362_1462018520494320_297000722436874585_n_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr6014047340

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő