Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Becsmérem

28c8872fa89d0768d6b59a88e9b307d9--god-is-cyanide-happiness.jpgAz összkeresztyén etika elég nagy gonddal viseli szívén a hívők szexuális életét, egyes közösségek drasztikusan, mások kevésbé, de nagyjából ugyanazokon az alapokon. Ha random megkérdezel egy lelkivezetőt, akár bátran és szemérmetlenül a részletekbe menően is kivesézhetitek, mit és meddig, hogyan és üdvözülsz-e még.

De még ennek ellenére sincs igazán beszélgetés erről, hiszen mind ugyanazt az epizódot játsszuk el a sorozatból: célunk és érvünk, hogy szeretnénk csinálni, mert jó, a válasz pedig rá, hogy tervezett helye van ennek az életünkben, és mi isszuk meg a levét, ha nem foglalkozunk vele. Sőt, mint a csili, kétszer csíp, ha nem vigyázunk, mert az örök életünk is rizikóssá válik, arról nem is beszélve, hogy már életünkben nem vagyunk jó keresztények.

Szánjunk egy perc néma csendet azon korakeresztény íróknak és bölcselőknek, akik nyomán a szexualitást napjainkig a tabusítás, szégyenérzet és visszataszítóság öleli körbe. Teljes joggal tehetjük fel a kérdést, hogy a keresztény szexuáletikában miért paternalista szemlélet uralkodik az intimitás fontossága, vagy a testi-lelki meztelenség önátadó aktusának az elköteleződéssel való párhuzama helyett? A XX. század második fele még lehetőséget is kínált az emberi lélekre történő valódi reflexióra, a korszellem mégis süket fülekre talált a templom kapuk mögött.

Az eredménye ennek ma az, hogy a keresztyén fiatalok körében ugyan tudatosítva van a lelkivezetők által diktált tempó, hatalmas részük mégis egy laza mozdulattal tojik a gyakorlatra, és a saját szája íze szerint ismerkedik a saját és partnere testével. Nehéz azután, hogy a valóságot összehasonlítjuk az elmélettel, komolyan venni a klérus hozzáértését a témában (főleg ha lelkészek között is akad bőven, aki, miután a vasárnapi prédikációban elmondta, hogy nem szabad, másnap udvarol a párjának, hogy na azért csak egy kicsit, ne legyen már ilyen vaskalapos), ahogy más témákban is, ahol hasonló a helyzet.

Amennyire most látom, ezt a helyzetet az tudná feloldani, ha lenne valamiféle diákparlament az egyházban, amiben értelmes fiatalok folytathatnának nyilvános diskurzusokat a témában, annak érdekében, hogy az egyház emberközpontúbbá tegye a véleményét, ami már akkor kopaszodó bezsongott filozófusok mániáitól bűzlött, amikor ezeket még bőszen igyekeztek kiírtani az egyház tanításaiból. Nem sikerült a test és bűn öröktől fogva fennálló szimbiózisáról, és lelket egyedül fertőzni képes voltáról szóló eszméket leválasztani az üdvtörténetről, és így a kereszténységből szexuáletikai bizottság lett, a test pedig kizárólag erkölcsileg releváns téma. 

Szóval tennivaló van dögivel ezen a téren, és "kivételesen" nem a lelkivezetők feladata ez, hanem a miénk. Mert ha először a tévképzeteket kell eloszlatni, és az értelmetlenül szerzett önmarcangoló sebeket begyógyítani, akkor egyesektől a kevesebb több lenne.

Epilógusként teszek egy kis kitérőt a szexuáletika motorjának oldalkocsijára, az azonos neműek témájára egy szubjektív összkép erejéig. Az hagyján, hogy az ószövetségi időkben, amikor a gyermekáldás egyedüli okozója a férfi volt, a nő csak egyfajta ételhordó szerepét töltötte be, fontos és riasztó következményekkel kecsegtetett a homoszexualitás, szemben a leszbikussággal. Az is egy dolog, hogy az újszövetség sem bűnként, hanem a mindenkor született ember számára adott Istentől való távolság, elveszettség következményeként (kiszolgáltatta őket) tekint rá. Mindezek mellett még simán lehet, hogy Istennek valóban akadhatnak fenntartásai a dologgal kapcsolatban. De az, hogy a szexus egy kalap alá került más erkölcsi vétségekkel, determinált minden, a közösség által legitimált misszionárius pózon kívüli dolgot, noha jobban meggondolva az azonos neműek kapcsolatának inkább van nemzettudatba visszanyúló elítélése, lévén a közösség számára leginkább problémás része az, hogy nem szaporodik a népünk, illetve egy zsigeri taszító erő, ami a saját nemi identitásunk kivetülésének diszharmóniája a másokkal, sem mint vallási nemtetszés. Annál is inkább, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy ennek a diszharmóniának egy kaporszakállú öregemberre történő kivetítése épp annyira nem mozgatja meg ténylegesen az embereket, legfeljebb a jólodaszólás erejéig, mint ahogy valamiért nem szülik tele mégsem a Kárpát-medencét fehér keresztény gyerekekkel, vallásos néplélek ide vagy oda. Itt is áldásos dolognak tartanám a valódi párbeszédet. Mondjuk a sokak által ismert élőkönyvtár formációt, amiben a kikölcsönözhető "könyvek" melegek, meleg keresztények lehetnének, az alkalom végén pedig a kölcsönzők csoportot alkotva megfogalmazhatnák benyomásaikat, amit elő is adhatnának az alkalom végén, ezzel lehetőséget adva egy ciklikus párbeszédre a keresztények és a melegek között.

Mit szóltok?

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr8313944786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.05.16. 10:39:06

A lényeg itt, hogy az elkövetett bűn helyrehozható-e vagy sem.

László Dávid 2018.05.16. 10:51:30

@maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Milyen bűnről beszélünk? A bűn feloldása csak a helyrehozás lehet?

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.05.16. 11:25:17

@László Dávid:

Nem.

Viszont van bűn, ami helyrehozható. Pl. a házasság előtti szex, ha a felek aztán megházaodnak.

Míg egy perverz, homokos kapcsolat nem hiozható heltre.

_B_ 2018.05.16. 13:25:08

@maxval bircaman szeredőci szürke proletár: Azt vágod, hogy a katolikus egyház masszívan a homokosok és pedofilok gyűjtőhelye?
A cölibátus, meg a "ne paráználkodj" beteges félreértelmezése pont a szexuális devianciák melegágya.
Felőlem aztán seggbekukizhatnak a penészes egyházi lakokban, nem érdekel, amíg nem gyerekeket rontanak meg.
A maguk szemében meg majd csak mégis feloldozzák magukat, ugye néhány miatyánkkal minden helyrehozható, még az emberölés is.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.05.16. 13:56:05

@_B_:

"Azt vágod, hogy a katolikus egyház masszívan a homokosok és pedofilok gyűjtőhelye?"

Nem, nem az.

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.05.16. 13:57:33

@_B_:

"A cölibátus, meg a "ne paráználkodj" beteges félreértelmezése pont a szexuális devianciák melegágya."

A totális cölibátus hiba, nem kellene minden papnak annak lennie (ma is a katolikus papok kb. 5 %-a házas), de ez más kérdés. Viszont a devianciavonzó szerepát eltúlzod

maxval bircaman szeredőci szürke proletár · http://www.bircahang.org 2018.05.16. 13:58:56

@_B_:

"A maguk szemében meg majd csak mégis feloldozzák magukat, ugye néhány miatyánkkal minden helyrehozható, még az emberölés is."

Kevered a bűnös bűnének feloldását, s a bűn helyrehozását. A bűnbánó gyilkos mentesül bűne alól, de az áldozata nem támad fel - azaz ez 2 külön dolog.

Andy73 2018.05.16. 15:10:31

"kaporszakállú öregemberre történő kivetítése"

El kellene döntened, hogy komolyan akarod-e kezelni a témát, vagy viccként, mint a mellékelt ábrában is. És azt is, hogy vallásos, valóban keresztény/keresztyén szemszögből, vagy abszolút laikusként, kívülállóként, netán ateistaként.

"az egyház emberközpontúbbá tegye a véleményét" - nos, kérdés, hogy a szexuális szabadosság-e az emberközpontú, vagy inkább a szigorú erkölcsök, amelyek korlátokat állítanak ugyan, de pontosan az emberek érdekében, hogy ne degradálják le a testüket, mint oly sokan a szexuális forradalom óta.

László Dávid 2018.05.16. 16:06:11

@Andy73: Kérlek, olvass bele más cikkembe is. Belülről kritizálok, komolyan. Az idézett félmondat kontextusában másra mutat, mint általad kiemelve. Emberközpontú alatt pedig pont erről a tengelyről való elrugaszkodást értem, aminek az egyik vége önfelélő szabadosság, a másik meg önkorbácsoló elfojtás, miközben becsapósan egy az élettől eltolt, leválasztott dologként kezeli a szexualitást, ahogy magát a testet is, az első néhány századi dualista filozófiák hatására... Prekoncepciók, felelőtlenül használt erkölcs.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (5) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (5) érzékelésszűrő (1) evangelikál (4) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (13) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (2) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő