Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Egy órára én lehettem a világ fejedelme

lang.jpgMi keresztények hisszük, hogy egy sötét lény a forrása és végpontja minden gonoszságnak a világban. Hogy ez a lény egyenrangú erővel bír-e Istennel, vagy alatta van, esetleg egyenesen csatlósa, abban nincs közmegegyezés. Hogy létezését a véletlennek köszönheti-e, hogy Isten felelőtlen, vagy figyelmetlen volt-e, mikor teremtette, vagy hogy direkt őt teremtette a választás szabadságának egyetlen alternatívájaként önmagán kívül, ezekre nem tudunk választ szerezni. Tény, hogy a korai zsidóságban nem volt akkora jelentősége, mint amit később szerzett magának a közvélekedésben. Ahogy az is, hogy a keresztények többsége úgy tekint ma rá, mint egy olyan öntudattal bíró, szellemi alakban jelenlevő létezőre, aki az élvezetek mértéktelen és önző kiélésén, és a bűnökre csábításon keresztül manipulálja, magához láncolja az embereket, majd vádolja őket ugyanazokért a bűnökért, amikkel korábban édesgette őket, csak hogy megszerezze azok halhatatlan lelkét, ezzel gyengítve Isten dicsőségét. Én a magam részéről kételkedem hatalmának nagyságában, és antropomorfikus létében, de ennek nincs most jelentősége. Mert amennyiben az Ördög olyan, amilyennek a közvélekedés, és teológusaink nagy része beállítja, volnának aggályaim a módszereinket illetően.

Először is, ha én lennék az Ördög, akkor, mivel eléggé jól ismerem az emberi természetet, ezért nemcsak egyenenként, az emberi életekben fejteném ki tevékenységeimet, hanem azoknak adnék egy olyan többletet, hogy egymásba kapcsolódva egyre komplexebb, kiterjedtem hatalmam és befolyásom legyen a világra. Előttem az emberi történelem sokezer éve, hogy egy globális mintát közvetítsek, ami a kezemre játszik majd. Vagyis jó eséllyel a legtöbb dolog ma a világban úgy néz ki, ahogy az Ördög szeretné látni. Ezt a munkát ugyan lerontja Jézus tevékenysége, azonban az ő valós jelenlétének hiányában a manipuláció teljes eszköztárának segítségével a saját malmomra hajthatom az általa megmozgatott vizeket is. Így gondolták ezt az apostolok is, figyelmeztették is erre az embereket. Visszatérve, az igazság természetéből fakadóan egyféle lehet, a hazugságból viszont számtalan készíthető, és nekem megfelel mindennemű hazugság, amit az emberek bevesznek. Vagyis tetemes helyzeti előnnyel rendelkezem. Annyi rétegen keresztül fejthetem ki a hatásomat, amennyin csak akarom, és elegendő mindenhol csak egy kis változást elérnem, amit majd szépen kibontakoztathatok. A logika azt diktálná, hogy képtelenség, értelmetlen számolni a vereségemmel, olyan kicsi az esélye. A keresztények mégis azt mondják, Isten legyőzte az Ördögöt, és a veresége garantált. Ha ez így van, akkor Istennek olyasmit kellett kitalálnia, amibe ha bele is piszkálok, sem érne semmit, mert úgy van kitalálva, hogy vagy képes azt is a javára fordítani, vagy kijavítani, vagy figyelmen kívül hagyni. Egy mesterkulcs, ami annak ellenére kinyitja az ajtót, hogy a kezemben tartom az emberek összes kulcsát. Hogy ez a kulcs mindenki számára adott, vagy csak azok számára, akik kérik, vagy csak azoké, akiket Isten eleve olyannak teremtett, hogy méltók rá, abban nincs közmegegyezés a kereszténységben. Ha mindenki számára adott, akkor buktam mindent, és erőlködésemnek nincs haszna, hacsak nem tudom meggyőzni őket, hogy maguk utasítsák el a kulcsot. Ha csak egyeseknek adott, és ők eleve úgy lettek teremtve, akkor azokkal elég nagy valószínűséggel nincs mit kezdenem, de a többi az enyém lehet. Ha nekik is kell kérniük, akkor csak annyi a dolgom, hogy tovább folytassam, amit teszek, és reménykednem abban, hogy mellényúlnak. Akárhogy is, ha Isten létrehozott egy olyan kulcsot, ami az én akaratomon és cselekedeteimen felül mégis kinyitja az ajtót az emberek előtt, akkor ennek a kulcsnak olyannak kell lennie, aminek a szerkezetére én nem lehetek hatással, vagyis mindenképp az emberek viszonyát, hozzáállását kell megváltoztatnom a kulcshoz, ha akarok valamit. Vagyis a gondolatok és érzések mezején kell alkotnom, amelyek aztán kihatnak a teljes életre, ez pedig nekem hazai pálya.

Úgy sejtem, hogy a kísérletemet arra, hogy az Ördög fejével gondolkodjam, eddig még a legkonzervatívabbak is hibátlannak értékelnék. Akkor kicsit belenagyítanék ebbe az általános képbe. Ha ugyanis mindezek igazak, akkor nagy bajban van az ember, ha tetten akar érni, mert ha igaz mindaz rólam, amit hisznek, akkor én az álombeli álombeli álomnál is mélyebbre fúrtam már magamat, és sosem lehetnek az emberek elég éberek, hogy teljesen rajtakapjanak. Megtehettem például azt is, hogy a kereszténység történelmi alakulásában a jó időben kellő félelmet és gyanakvást keltsek a kellő emberek közt, majd ezeket időnként újra szítsam, így kialakítva egy egészségtelen egyházlelkületet, ami inkább hátrányára van az embereknek, mint előnyére. Mivel a kereszténység a szellemi tanítást választotta, mint örökséget, meglehet, hogy addig sugdostam bizonytalanságot, és kontrollvesztettséget az emberek szívébe és elméjébe, hogy akármennyire is próbálkoztok, kedves konzervatív és progresszív beállítódású fivéreim, mára már az én kottámból játszotok. Mert a gondolatok és érzések, végső soron a döntések és viselkedés mezején a mindenkori generációk embereivel szemben nekem évezredes előnyöm van. Minderre pedig, mármint arra, hogy kinek a kedvére menedzselitek az egyházat, nagyobb esély van, hogy az enyémre, ha igaz minden, amit rólam gondoltok. És nem tudtok elég korán felkelni, hogy nyakon csípjetek ebben, mert a világ, és a rövidke életetek túl gyorsan elrohan, és ebből is igen keveset értek fel józan ésszel ahhoz, hogy túllássatok a tetteimen. 

Erre leginkább az lehetne a válaszotok, hogy a Szentlélek megment titeket, ahogyan Jézus is mondta, és ezért nem így kellett történnie, ahogy most leírtam. Nos, a Szentlélek aktív munkájának sikeressége valóban egybevágna a mesterkulcs hasznosságával, csak hogy akkor épp az az elméletetek válna kétségessé, hogy jelenleg csak kis számban képviselitek az igazságot, és a világ nagyobbik része az enyém. Szóval az első eset, hogy tényleg működik a Szentlélek, méghozzá úgy, hogy a gondolatok és érzelmek mezején (vagyis az emberek viszonyán a mesterkulcshoz) felül teljesíti be a küldetését, ez esetben a konzervatív vagy progresszív értelmezési kísérleteitek súlyát vesztik, és a világ működése és folyása inkább Isten felé konvergál, mint felém. A második esetben a Szentlélek az erejét a gondolatok és érzelmek mezején fejti ki, megpróbálva ellenpontozni a hatásomat, ekkor a konzervatív vagy progresszív értelmezéseiteknek ugyan van igazságbeli tétje, csakhogy ezek szellemi természetükből fakadóan nincsenek biztonságban tőlem, és ha úgy vesszük, hogy a világ inkább felém konvergál, mint Isten felé, akkor a Szentlélek sikertelennek minősíthető. De ha ezekkel a feltételekkel úgy vesszük, hogy a világ inkább Isten felé konvergál, mint felém, akkor a Szentlélek ismét hatékonyan működik.

A fenti hosszú szellemi játék lényege: Ha hiszel az Ördög tudatos szellemi rombolásában, és azt hiszed, az általad képviselt hitrendszer az egyedüli valós leképeződése Isten tervének, amely leképeződés elfogadása kulcskérdés, és a világ inkább ördögi, mint isteni, akkor szerintem újra kéne gondolnod a bizalomhoz való viszonyodat, mert jó eséllyel inkább azt hiszed, hogy a Szentlélek impotens, és nagyobb eséllyel kárhozol el, mint üdvözülsz, hitrendszer ide vagy oda. Míg ha elengeded a gyeplőt, akkor bukhatsz egy szilárd meggyőződést a hitrendszeredről, de cserébe nagyobb hatalmat feltételezel a Szentléleknek, megbízol Isten győzelmében, és a világot inkább isteninek, mint ördöginek fogod tartani. 

De mondok még valamit. Miközben a fenti szerepjátékban volt szerencsém belebújni az Ördög bőrébe, kitisztult előttem egy fontos momentuma a kísértésnek. Tulajdonképpen biztosan nem tudom sem azt, hogy én, vagy a templompadban mellettem ülő, vagy a prédikátor, vagy bárki ezen a világon a mennybe jut-e. Ebben a kérdésben, noha ez kardinális téma egy kereszténynek, semmilyen ésszel felérhető bizonyítékkal nem rendelkezem, vagyis számomra ez egy vakfolt. Éppoly vakfolt, mint számtalan dolog, amiből szenvedés és kárhoztatás válik, amibe belecsúsztam. Amiben biztos lehetnék, az az Isten maga, a végtelen szeretet ereje, ami, mivel szintúgy felérhetetlen számomra, ezért az egyetlen eszközöm az avval való kapcsolatra a bizalom, mint érzékszerv. De amikor az efelé a hozzám, hangyához képest hegyméretű valami felé nyúló bizalom helyett a vakfolt irányába fordítom tekintetemet, és elfog a rettegés annak ismeretlenségétől, akkor igyekszem azt elfedni valaminek a képével, amiben bízhatok. Így választok idolt, így lépek afelé a dolog felé, ami valaminek ígérkezik, ami megoldásként világlik, és amire utólag szenvedésként, kárhoztatásként eszmélek fel. Így van ez avval az eszmével is, amivel narrálom a vakfoltot, a mindent. Mondhatni a bűnbeesés egyik furmányos formája éppen az, hogy magasztalok egy keresztény értelmezést. A világról, Istenről, önmagamról. Mert olyasmivel látom el magam, mint azok, akik a fizikai erejükben, az egészségükben, a hatalmukban, az eszükben, a szerencséjükben bíznak. A rendszeremben bízok, ahelyett, hogy a Szentlélekben bíznék.

Mit gondolsz a következtetésemről?

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr6213888546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő