Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Kivel akarsz találkozni az Isten országában?

letoltes_1.jpgNemrégiben olvastam, hogy egy gyerek megkérdezte Ferenc pápát, hogy az ateista apja a mennybe jut-e? Ferenc pápa arról a bátorságról beszélt neki, amit látott rajta, és amit úgy gondol, az apjától örökölt. Azt üzente, Isten apai gondoskodása megmutatta magát, amikor az apa elvitte megkeresztelni a fiát, és akkor is, amikor a fiú bátran kiállt, és vállalta könnyeit mindenki előtt, hogy az apjáért aggódott. Ez az apai gondoskodás pedig az ott jelenlévő gyermekek szerint is megmutatkozik Isten kegyelmében. Gyönyörű pillanat, amiből erőt lehet meríteni. Persze, akadnak bőven, akik szerint ez az igazság elferdítése, és Ferenc üdvössége is kérdéses, nem csak az ateista apáé.

Néhány éve meghalt egy barátom. Hívő zsidó volt, de elég csapodár életet élt. Erőszakos apja volt, és alkoholista anyja, akit végtelenül szeretett. Volt egy élettársa, akivel világra hoztak egy csodás kislányt, majd a nő elhagyta, és megszakították egymással a kapcsolatot. Sokszor ittunk együtt, gyakran kifakadt belőle, hogy hiányzik a lánya, és hogy nem tud őszintén haragudni a volt élettársára, noha megcsalta a barátomat. Egyébként a barátom rendkívül bohém életet élt, napról napra tengődött, régiségkereskedőként bélyegekkel és képeslapokkal seftelt. Kaptam tőle egy nyakláncot, amit pár hónapja elvesztettem. Megsirattam. Nagyon fájt, hogy meghalt. Rákos volt, mint az apja. Nem ment kezelésre, nem szólt nekünk, mindig valami szezonális nyavaját mondott kifogásként. Egyik napról a másikra szembesült minden barátja a helyzettel. A mai napig gyakran eszembe jut, elképzelem, mire hogy reagálna.

Rá egy hónapra, hogy elment, találkoztam egy ismerősömmel, akit keresztény körökből ismertem. Mikor elmeséltem neki, ki volt ő nekem, és hogy szerintem a mennybe került, azt válaszolta: "Ha hitt Jézusban, elfogadta megváltójaként, akkor igen." Mondtam neki, hogy zsidó volt, és nem volt evvel a Jézus dologgal kibékülve. Azt felelte: "Hát, ha nem fogadta be, akkor nem." Kösz, bazmeg. 

Őszintén meglep, hogy vannak keresztények, akiknek van mersze így gondolkodni. Úgy tekinteni az istenkapcsolatra, mint egy végzettségre, amit az egyház által akkreditált tárgyak felvételével és teljesítésével meg lehet szerezni. 

Mivel abban még mind közös nevezőn vagyunk, hogy egyedül Isten döntheti el, kinek a lelke "éli túl", és kerül hozzá, az örökkévaló életbe, felfoghatnánk ezt a következőképpen is: Az ismerősöm is, még én is rendelkezünk bizonyos elképzelésekkel arról, Isten kikkel tölti majd fel az örökkévalóságot. Az ismerősöm úgy képzeli el, hogy olyanok veszik majd körbe, akik hozzá hasonlóan éltek és gondolkoztak vallási témában, én azt szeretném, ha minden ember ott lenne majd. Itt a kérdés az, hogy kikkel akarunk mi együtt élni, vagyis ez a közösség-identitásunkról szól. Az ő szemszögéből az örök-közösség tagjai "biblikusak", vagyis aszerint élnek, amit Isten a Bibliában kijelentett, a többi ember pedig, aki ettől elfordult, elfordult az örök-közösségtől is. Szerinte engem a sajnálat vezérel, és ez "abiblikusságra" visz, míg őt az általa megismert igazság vezérli ebben a kérdésben. Az én szemszögemből nézve én ennél több, nagyobb erőt tulajdonítok a Szentléleknek, aki teljes lényünket látva igazságosabban tud dönteni, nem csak életünk felett, hanem arról is, mi segíti lényünket a teljesség felé bontakozni, ezáltal az örök-közösségbe. Az én szemszögem népiképp leértékeli az övét, habár én úgy gondolom, hogy ez inkább a helyén értékelése az elméletnek a valósághoz képest. Szerintem ő is így látja az enyémet, talán avval a fontos különbséggel, hogy amíg számomra inkább csak a mi belső örök-közösségképünknek fontos az elmélet, és a valóság nem ementén formálódik, addig neki fontos az, hogy én azt gondoljam, amit ő, mert csak azáltal lehetek részese az örök-közösségnek, ha az elmémbe véstem a helyes képet.

Mindent egybevetve három szemszöget lehet felállítani ebben a helyzetben. Az első azoké, akik úgy gondolják, Isten dönti el, kikkel tölti fel az örök-közösséget, de Isten elmondta világosan, milyen szempontok szerint választja ki az övéit, és ezekkel a szempontokkal mi emberek is összevethetjük egy embertársunk számunkra feltárt részét önmagának, levonva azt a következtetést, hogy Isten hogyan dönthet felőle. A második szemszög azoké, akik ugyancsak Istennek tulajdonítják a döntés jogát, és bár vannak irányjelzők, Isten akarata, és elképzelései az örök-közösséget illetően komplexebbek annál, hogy az emberek bármiféle következtetést teljes bizonyossággal levonhatnának az egyes ember lényének általuk megismert részéből annak sorsáról. A harmadik szemszög pedig a mindenkori személyé, akinek halálán túli sorsáról folyik a vita.

Három dolgot ezekről a szemszögekről pedig bizonyosan tudhatunk. Az egyik, hogy az első szemszöget egy kívülről, az írott igéből jövő nyugodtság és bizalom tart fent, ez abból is látszik, hogy ezt a szemszöget az ember a magán kívül lévő dolgokon keresztül akar megerősíteni. A második, hogy a második szemszöget egy belülről, a lélek mélységeiből és tapasztalásaiból jövő nyugodtság és bizalom tart fent, ez abból is látszik, hogy a szemszögéből a Szentlélekkel való belső kapcsolatán keresztül akarja megerősíteni, és nem érzi fontosnak meggyőzni a másikat, sokkal inkább tekinti az elméleteiket önképző erejűnek, és az elméletek közti különbséget nem valóságos problémaként azonosítja. A harmadik dolog pedig, hogy a mindenkori személy mögött, akinek a sorsáról a vita folyik, is Isten áll, ahogy a másik kettő mögött is, csak mögötte még közvetlenebbül, hiszen ő már a másvilágon van. És ha megnézzük a Bibliát, vagy a szenteket, ahol az ember állandó csetlésbotlásán felülkerekedve mennyit mókol az Isten, hogy bejuttasson az örök-közösségbe, sokkal inkább jutunk Ferenc pápa következtetésére, mint bármi másra.

Összegezve, mindenkinek olyan atyát, atyaképet, atyai jellemű barátokat, atyai mintákat és jellemvonásokat kívánok, amilyenről Ferenc pápa beszélt.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr6013870078

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő