Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

A kereszténység diszkrét bája

fb_img_1506444685093.jpgKedves távolról sem keresztény barátom! 

Talán téged gyerekkorodban megkereszteltek, de már jó rég semmi közöd nincs az egészhez. Nem jársz templomba, nem imádkozol, az egy százalékodat nem az egyháznak adod, a legegyszerűbb istenes dalocskák a hittanórákról vagy az ifiből sem csengenek már a füledben. Megszabadultál ettől az egésztől. Talán nem is születtél vallásos családba, és csak tv interjúkból, vagy cikkekből hallasz lelkivezetőkről, és az utcán sétálva egy-egy szokatlan grandiózus épületet látsz, ami csak foglalja a helyet, hiszen te oda soha be se teszed a lábad, az a másoknak van fenntartva, olyanoknak, akiket valamiféle kábító lelkesedés tart fogságban, és késztet rituális hajlongásra a világ keletkezéséhez és elmúlásához fűződő elméleteik felé. Talán benne voltál jócskán, kiittad a fekete levesét, házhoz mentél a pofonért, és most tömény undorral tekintesz mindenre és mindenkire, akinek köze van ehhez az agymosó rendszerhez, ami zabálja az ember egyébként is rövidke életének idejét.

Nekünk, akiket ez az egész napi szinten foglalkoztat, se könnyebb. Imacsoportok, zenés dicsőítő alkalmak, minden korosztálynak méretre szabott program, a gyerektábortól a baba-mama klubbon át a kötögetésig. Sokan vagyunk, és sok időnk és energiánk elmegy arra, hogy kedvet teremtsünk az embereknek befáradni hozzánk. Nyitott kapuink mögött mindenféle hétköznapi tevékenységet folytatunk, mindent, ami megfűszerezhető egy kicsi Istennel, egy kicsi hitvallással, egy kicsi erénnyel. Szeretnénk, ha látná a világ, mi is ugyanolyanok vagyunk, csak nekünk van egy kis extra a dolgainkban. És reménykedünk, hogy majd vonzó lesz mindenkinek inkább velünk bulizni, velünk túrázni, velünk sütögetni, tőlünk gitárleckéket venni, mint mástól, hiszen nála nincs grátisz Isten. Nálunk pedig van. Van aki ezért csinálja. Van, aki azt gondolja, a grátisz Isten miatt jobban megéri keresztény táborba menni, mint másmilyenbe. Aztán van olyan is, aki szimplán csak minden hétköznapi dolgot úgy szeretne megélni, hogy abban legyen egy kis áhitat, egy kis igevers, valamilyen bibliai történet pszichodrámás feldolgozása. Mindezt olyan előírások között, ahol kellően kordában tarthatja a testi sóvárgást, ahol nem szoronghat azért, mert neki nem szabad rámozdulnia a másikra, ahol nem kell szégyenkeznie, hogy nincs bátorsága bevinni a másikat a málnásba, mert a másik úgy is szégyenszemre visszautasítja őt. Ahol ezt a kellemetlen kört a párosodás mezején az ördög munkájaként narrálják, és ezért kerülendő. 

De ha mégis kedvet kaptál ahhoz, hogy bekukkants közénk, adok pár tippet. Ne félj, mi nem kényszerítünk, hogy maradj, bármikor szabadon távozhatsz. De ha már bejössz, a következő illemszabályokat feltétlenül tartsd be kérlek. Olyan ez, mint elmenni vendégségbe valakihez, aki kényes a cipőlevételre a fehér szőrmés szőnyeg miatt. Az olyanokkal, hogy mikor kell felállni, mikor kell lehajtani a fejedet, meg hogy ne káromkodj, ne cigizz, most nem fárasztalak, ezeket könnyen kitapasztalod te is. Én most a nagyobb dolgokról szeretnék beszélni.

Ha istentiszteletre mész, ahol a lelkész mondjuk arról prédikál, hogy Jézusra építsük az életünket, akkor marad sziklaszilárd, ne kérdezd meg, hogy ezt hogyan kell csinálni. Hidd el, mi se tudjuk. Elárulom neked, de maradjon köztünk, rengeteg olyan tanulságot hangoztatunk, amiről fingunk sincs, hogy mit is jelentenek valójában. Olyan ez, mint másodfokú egyenletekről beszélni az alapműveletek ismeretének hiányában. De mi jól elvagyunk így, ez a mi elitünk zsargonja. Ha könnyen be akarsz olvadni a szalonba, csak bólogass nagyokat a lelkész igére alapozott tanácsára, mi nem megyünk házhoz ellenőrizni, hogy éppen hányadik alkalmidat fogyasztod, nem vagyunk veled a buszon, amikor befoglalod a helyet a terhes anyuka elől, és semmiképp nem szólnánk azért, mert nem adsz pénzt a templomkapú előtt koldulónak. Mi is leszarjuk őt, neked miért kéne foglalkoznod vele? Ha politikát is kever a mondandójába, mielőtt köpnél egyet a templomkőre, gondolj csak bele, valamiből ennek a szerencsétlennek is meg kell élnie, és ha épp nagy összegű támogatást kapott a kormánytól, azt mégis hogyan máshogy köszönhetné meg a Jóistennek? Hát nem ő rendezte így? Ugyanez van azzal, akit éppen kiprédikál. Mi mind egy test tagjai vagyunk. Talán a karnak nincs joga tudni arról, miben botlott el a láb? Nem-e inkább tanulhat belőle, ha tudja? Na ugye. 

Soha semmi szín alatt ne kérdőjelezz meg semmilyen erkölcsi vagy teológiai tézist, ami elhangzik a gyülekezetben, jöjjön ez akár a lelkésztől, akár egy másik hívőtől. Főleg akkor ne, ha bibliai igéhez köti. Miért kéne megkérdőjelezned? Hiszen a Bibliából idézett, az pedig megkérdőjelezhetetlen, és ha az megkérdőjelezhetetlen, akkor annak is annak kell lennie, amit az alapján kisütött a szóló. Ha jobban bele akarsz olvadni a szalonba, te magad is bontogasd a szárnyaidat, mint szóló. Ne aggódj, bármi, amit a nagyitól hallottál, amikor a szüleiddel ellátogattatok hozzá, és a litániáról hazafelé elmondott neked a nettség furmányairól, az be fog válni. Ha jó a hallás utáni memóriád, és hamar eltanulsz pár klasszikus idézetet, még párosíthatod is a kettőt, ezzel biztosan sikert aratsz majd. Még egyszer, óva intelek attól, hogy megkérdőjelezz bármit is, ami elhangzik a gyülekezetben. Ha valami mégis böki a csőrödet, mert neked ez annyira fontos, hogy szeretnél tisztában lenni vele, mert attól tartasz, komoly súlya van annak, hogy elhelyezd magadban, inkább menj haza, igyál meg pár kupica páleszt, és nyomd el magadban. Nagyon nem szeretik az emberek a szőrszálhasogatást, ugyan miért lenne ez másként a keresztények között? Ezzel tudod a legkönnyebben elvágni magad. Hidd el, tapasztalatból beszélek, engem már kinéztek azért, mert problémáim adódtak valamivel, ami számukra evidens. Ha szerencséd van, megúszhatod egy kis kioktatással arról, mennyire keveset olvasod ezek szerint a Bibliát, de semmiképp ne hangoztasd, hogy te valamit másképp látsz. Nálunk a legfontosabb a szellemi és erkölcsi asszimiláció. Mi mind ugyanúgy gondolkodunk és ugyanúgy élünk. Biblikusan.

A fentiekből már számodra is világosnak kell lennie, hogy mi két részre bontjuk a valóságot. Van, ami tőlünk jön, ez fehér, és van, ami máshonnan, ez fekete. A mi szavainkkal van, ami keresztényi, és van, ami világi. Világi minden, ami nem keresztényi, és keresztényi minden, ami nem világi. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt mi se tudjuk igazán, ezért tartjuk a lelkészeket. Majd ők egymás közt lemeccselik a konkrét részeit ennek. Ami nagyon fontos, hogy ne ragaszkodj igazán semmihez, mert bármikor előfordulhat, hogy valaki ellent mond az elképzeléseidnek, és ha kitartasz mellettük, hát, tudod mi lesz a következmény. Ha bátrabb vagy, kereshetsz magadnak témákat, amikbe jobban beleállhatsz, akár csatlakozhatsz imacsoportokhoz, van belőlük bőven mindenféle. Vannak, akik a kormányért imádkoznak, mások a hitetlenek megtéréséért, megint mások a melegek heterulásáért. Nagyjából ennyi téma van nálunk, de ezekből választhatsz kedvedre. Ami pedig a keresztényi és világi ellentétpárt illeti: Próbáld ezt úgy elképzelni, mint mikor a bankban ülsz, és várod a sorszámodat. Ha csöng a kijelző, és az van kiírva, hogy világi, az azt jelenti, hogy megint nem a te számodat írta ki. Vagyis kellemetlenül érzed magad. De megtanulhatsz egyenesen irtózni is tőle. Ebben segítenek majd a többiek, akik igehelyekkel fogják bizonyítani, hogy miért használnak érzelmileg negatívan tematizáló fogalmakat az egyes dolgokra, így megkönnyítve az életedet, hogy a helyes irányba tarts. Ez a rész már fentebbről ismerős.

Ha jobban belemélyedsz ebbe az egészbe, és vásárolsz magadnak egy Bibliát, annak mi csak örülünk. Noha buzdítunk arra, hogy magad is olvasd, mert jellemformáló ereje van, azt sajnos nem tudjuk megakadályozni, hogy értelmezd is. Így könnyen előfordulhat, hogy mondjuk a Jézus csávó cselekedeteit és gondolatait összepárosítod fejben mindenféle humanista értékrenddel. Ebbe sajnos sokunk belecsúszik. Ilyenkor csak a világ játszik csalóka játékot veled. Egyrészt, simán juthatsz olyan következtetésre, ami nem egyezik a mi elképzeléseinkkel, ezt pedig már tisztáztuk korábban, hogy nem oké. Másrészt, hiheted azt is, hogy Isten munkájának volt hatása a világra, de pontosan tudjuk, hogy a világ az ellenségünk. Harmadrészt, nem azért lett lefordítva az anyanyelvedre a Biblia, hogy értelmezd, és párosítsd a világ értékrendjével. Abba ugyanis simán belekeveredhetnek olyan illékony ideológiák, amiket talán képtelen vagy különválasztani a hasznos gondolatoktól. A maradandó értékek újabb és újabb generációkhoz történő eljuttatásáért is a lelkészek a felelősek, őket direkt ezért taníttatjuk az egyetemeken, hogy mikor kikerülnek, tudják a válaszokat az életünk kérdéseire. A Biblia csak azért lett lefordítva az anyanyelvedre, hogy mikor elhangzik egy ilyen érték, akkor a hozzá fűzött igehelyet te magad is el tudd olvasni, hogy lásd, habár csak azt ismétli a lelkész, amit az íróasztala fölött görnyedve kellett betanulnia a vizsgára, de a használt bibliai idézet valóban úgy szól, ahogy felolvasta. Negyedrészt pedig, halálosan mindegy, hogy e mentén te is csinálsz valamit, vagy változtatsz az életeden, mert mi nem kérünk ilyet, és mi sem várjuk ezt el egymástól. Mi csak illendő kávézgatást, és mosolyokat várunk el, meg azt, hogy úgy gondolkodj, ahogy mi. Mert amit még nem mondtam el, az az, hogy nem számít, mit teszel, és hogyan élsz, ha üdvösséget akarsz, akkor csak hidd el, hogy Jézus kompenzálta a tunyaságodat és a mások vagy magad kárára elkövetett cselekedeteidet a halálával. Ennyi. Mi csak ennyit szeretnénk, ha tudatosítanál magadban. És ha így élnéd az életedet. Hogy ez milyen életvitelt jelent, azt ebből a cikkből már könnyen kiszűrhetted magadnak. 

Mi nem hálószövésre akarunk megtanítani, hanem csak halat szeretnénk adni neked. Ennek egyszerű okai vannak. Ha mindig hozzánk kell gyere halért, akkor egyrészt megnyugodhatunk, hogy nem felejtesz el enni, másrészt tudjuk, hogy nem felejted el, milyen jó is a hal. És lehet, hogy majd érzel valami bizsergést a tarkódban, hogy tanulj meg hálót szőni. Nyomd el. Csak fájdalmat okoz. Nekünk, és neked is. Ugyan hova vezetne az, ha mindenki értelmezhetné magának a Bibliát? Talán szétesne az egyház. Talán a lelkészeknek meg kéne tanulnia az életünkre a maga valóságában reflektálni. Talán nem tudná a gondolatainkat azon a két végpontú tengelyen tologatni. Talán attól lennének különlegesek a mi programjaink, hogy lelki csendességet, menedéket adnak a valóság ziláltságából. Talán személyes és önálló istenkeresésre buzdítanának minket, és talán sokkal több mindenben meglátnánk Isten jelenlétét. 

El kell ismerned, mindez nem eredményezhet egy könnyen kontrollálható közösséget. Vajon mi tartaná egyáltalán egybe ezt a közösséget? Őszintén, nem tudom. Fogalmam sincs, hova veszne a szalon, amiben éppúgy élhetünk önző és háborítatlan életet, mint bármely más szubkultúrában, annyi különbséggel, hogy a mi koccintásunk úgy hangzik: soli deo gloria. 

Ha idáig eljutottál, mert távolról sem vagy keresztény, vagy mert az vagy, és felismerted a kereszténységet, vagy felháborodtál azon, hogyan is narrálhatom így a kereszténységet: Jó! Minden, ami lecsapódott benned, legyen az akár bólogatás, akár elutasítás, nagy öröm számomra. Mert akár nem vagy keresztény, de kiráz a hideg a keresztényektől, akár az vagy, és nem érzed jogosnak ezeket a cinikus vádakat, helyben vagyunk, és igazad van. Mindkét útja a következtetésnek, tartozzanak bár két különböző emberhez, ugyanoda vezet. Egy lépéshez afelé, hogy megszabaduljunk attól a tévhittől, hogy a keresztények adják Istent a világnak. Ha ugyanis van Isten, és ő a mindenség Istene, akkor képtelenség abban hinni, hogy kereszténység nélkül ne létezne, ne tudna megszólalni, ahogy azt is, hogy csak a kereszténységen keresztül lehetséges utat találni hozzá. Ha azt kívánod, bárcsak ne létezne kereszténység, mert akkor jobb hely lenne a világ, talán igazad van. Ez azonban semmit nem csorbít annak a kérdésnek a feltételén, hogy van-e Isten. Isten léte nem egyenlő a kereszténység létével, a kereszténység léte az emberek vágyának kifejeződése, hogy Istenhez közelebb kerüljenek. Ennek a vágynak sokszor rosszul adunk hangot, de ez még nem jelenti azt, hogy ne lelhetnénk egy érettebb módjára annak, hogyan kezeljük ezt a vágyat. Nem a kereszténység felszámolásáról beszélek, hanem arról, hogy ne keverjük össze az Isten iránti vágyunkat avval, amikor abban lelünk megnyugvást, hogy mindenki azt gondolja, amit mi. Ez óvodás. Elvileg képesek vagyunk felelősnek lenni önmagunkért, és elvileg mindannyiunkban megvan a potenciál arra, hogy békéért kiáltsunk az élet önmagától gerjedő zűrzavarában. Még ha nem is hiszünk Istenben, mind vágyunk a nyugalomra, a teljességre, és ehhez nincs szükség valamely aktuálisan érvényben álló eszmefuttatásra, mert az eszmefuttatás csak a bennünk lecsapódott mellékterméke annak, ahogy kapcsolatba kerülünk evvel a nyugalommal. 

Hidd most el nekem, kedves távolról sem keresztény barátom, a kereszténység nem ilyen, mint amilyennek most lefestettem. Ez csak az egyik rossz arca. Persze még mindig nem a legrosszabb. De a lelke legmélyén minden keresztény jót akar, magának és másoknak is. Csak éppoly nehéz megmozdulnia neki is ezekből az árkokból, ahogy neked a sajátjaidból. Mert valaki ágál az ellen, hogy mások másként gondolkodnak Istenről, valaki az ellen, hogy mások nem hisznek Istenben, valaki meg az ellen ágál, hogy mások hisznek egy nemlétező lényben. És mindeközben egyikünk se tesz semmit a másikért. Tematizáljuk és kivetjük a másikat. Plusz egy akadályt gördítünk magunk és Isten közé. Ha érted, mire akarok kilyukadni, akkor értheted azt is, hogy marhára nem fontos, hogy nem hiszel Istenben, ahogy az sem, hogy valaki így vagy úgy akarja veled elfogadtatni Isten létezését. Ez a dolog nem ezen a szinten mozog. Egy sokkal mélyebb, sokkal belsőségesebb dimenzióban létezik az istenkapcsolat. 

Akármelyik oldalról nézzük, legyen az a spiritualitás kontrollálása, vagy teljes elutasítása, kidobjuk a fürdővizet a gyerekkel. Mi elvitatjuk a nem-keresztényektől az istenkapcsolatot, ők meg elvitatják a kereszténység létjogosultságával együtt a saját belső spiritualitásuk létét. Holott ez sokkal szentebb annál, semhogy valójában fel tudnánk számolni bármelyik oldalon is. Ezzel csak annyit érünk el, hogy kiszárítjuk és elsorvasztjuk a szinkront evvel a mélyebb dimenzióval. 

És megint oda lyukadunk ki, hogy minden előítélettől, rossz tapasztalattól, vallásos felhangtól, okoskodástól, hülyének nézéstől függetlenül: Imitatio Christi

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4713827616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (5) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (5) érzékelésszűrő (1) evangelikál (4) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (13) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (10) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (2) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) Címkefelhő