Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

bolond feltámadás

2018. április 01. - László Dávid

Idén április elsejére, bolondok napjára esett húsvétvasárnap, a feltámadás napja. Már előre látom, ahogy a különböző ateista mém oldalak azon élcelődnek, hogy "összenő ami összetartozik".

Pál is azt írja a korintusi levélben: Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Sokáig azt gondoltam, hogy ez arra utal, hogy aki nem érti, vagy nem hiszi ezt az egészet, az bolondnak fog tartani minket. De át kellett gondolnom ezt, hiszen belegondolva, mégiscsak szembemegy minden tudással és tapasztalattal ez az esemény. És nem csak arról van itt szó, hogy "bolondnak tartanak", bizony bolondok is vagyunk, mindannyian. Egy kétezer éves sztori megtörténtében hiszünk, abban, hogy négy ember leírása szerint egyvalaki közülünk legyőzte a halált. Igaza van az embereknek, teljes joggal neveznek bolondnak minket. A röpke kis életből, ami nekünk adatott, vajon hány órát, napot, évet szánunk masszívan arra, hogy istentiszteleteken/szentmiséken, bibliakörökön, áhitatokon és miegyében ülünk, részt veszünk, aktívkodunk? Mennyi időt szentelünk az életünkből bibliaolvasásra, mennyit törekszünk, hogy sebeinket gyógyítsuk, hogy felülkerekedjünk azon, ha kihasználnak, megvetnek, hogy kitartsunk amellett, amiben hiszünk, még ha minden ellene is szól? Minden korszakban és minden nációban különböző bolond keresztények éltek és élnek. Valakik vállalják a halált is azért, amiben hisznek, valakik kimondottan szerelmesek ebbe a nem tapasztalható lénybe, valakik idejüket és energiájukat nem kímélve igyekeznek kiirtani minden, az övékétől eltérő lelkiséget és értelmezést erről a lényről. Vitatkozunk, összegyűlünk, énekelünk, tiltakozunk, imádkozunk, adakozunk, törődünk, megannyi mindent teszünk, és megannyi erőt fektetünk abba, hogy s mint éljünk, hogy tükröződjön rajtunk annak az embernek az élete, aki állítólag valamikor visszajött a teljes halálból. Hihetetlen, mekkora kitartás és elszántság van a kereszténységben eziránt a hiedelem iránt. Elismerésre méltó, tisztelettel teli, és fatális nagy ökörség. Bolondok gyülekezete vagyunk, és ez a téboly különböző elmebajok formájában jelentkezik.

A bolondok akarata! Töretlenül helyet kér a történelemben, és utat akar mutatni a jövőre nézve! Azt hiszem, megérdemeljük, hogy nevessünk egy hatalmasat magunkon. Rajta, nevessetek ti is! Addig nevessetek, amíg fájni nem kezd az arcotok, és görcsölni a hasatok! Még hogy Isten halott, még hogy az egésznek vége?! AZ EMBER HITÉNEK SOHA NINCS VÉGE! Hát nem a legvidámabb dolog ez? Hát nem a legvidámabb nap ez? Jézus feltámadt! easteregg.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr3113787276

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.