Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Milyen a keresztény "Vonzás törvénye"? - filmkritika

Néhány hónapja megnéztem egy filmet. Nagy vonalakban arról szólt, hogy az emberek eddig csak úgy voltak a világban, aztán a birtokába kerültek néhány guru által egy tudásnak, ami teljesen megváltoztatta az életüket. Ezelőtt nyomorúságosan szürke és értelmetlen volt minden, de a tudás birtokában minden a helyére került, és értelme lett az életüknek. És most itt van ez a film, amin keresztül te is megismerheted ezt a tudást, ami téged is kiragad a sivár életből, átformál, és egy hihetetlen, fantasztikus élménnyel és életmóddal ruház fel. 
246x0w.jpgMost azt hihetitek, hogy a Titok c. ezoterikus filmről beszélek, amiben guruk bevezetnek a vonzás törvényének gnosztikus tudásába, amit állítólag minden nagy ember ismert, és amivel boldogságot, vagyont, párkapcsolatot, bőséget vonzhatsz be az életedbe a pozitív gondolkodásoddal, és a negatív dolgok, mint a számlák, vagy a bajban lévő ismerőseid ignorálásával. Nos, valóban megérdemelné az az egész estés teleshop, hogy írjak róla egy kritikát, a történelemhazugságaival, dehumanizáló MLM-es sikerfilozófiájával, de a fenti leírás egy olyan filmről szól, ami struktúrájában ugyan megegyezik Rhonda Byrne hitvány pénzmágnesével, csak ez most épp keresztény. Ez a film pedig a tavaly év végén megjelent Calvinist.

Les Lanphere rendező dokumentumfilmként mutatta be, így talán érdemes lenne a témaválasztás, ábrázolás, mélység, ritmus szempontjait figyelembe véve megközelíteni. Ezen a téren viszont már nehéz hagyományos értelemben vett dokumentumfilmként kezelni, mert nem elégszik meg a bemutatással. Sokkal inkább minden megjelenő elem a filmben valamiről meg akar győzni. Ha valaki figyelte, hogyan fejlődik a dokumentumfilm műfaja, az tudhatja, hogy ebbe a kategóriába is betört egy ponton a hollywood recept, és elkezdtek olyan áldokumentumfilmeket gyártani, amikben a tárgyilagosságot csak használják az értelem korában, hogy terméket értékesítsenek. Ezt a vakvágányt többek között a History Channel az ufós szabadkőműveses sztorijaival pörgette magas szintre, de mind láthattunk már olyan remekeket, amikben "tudósok" a víz rezgetésével előállított rákgyógyszer, vagy az alternatív univerzumok tényszerűsége mellett érvelnek, Morgan Freeman pedig Vágó Istvánt megszégyenítő látszólagos jártassággal kommentálja az eseményeket. De térjünk vissza a Calvinist-ra, és nézzük meg, hogyan igyekszik felnőni ezekhez a klasszisokhoz Les Lanphere. Kezdjük a legelejéről. 
capture.pngAhol is már a harmadik percnél avval szembesül a néző, hogy amit a playgomb lenyomása után lát, az nem egy trailer, hanem az eleje a filmnek. Ami épp olyan lehengerlően élénk összefoglalóként szuperál, mint amit a Titok elején is láthatunk. Majd színes-szagos digitális effektek árasztják el látóidegeinket, Kálvin feje szétdesignolva, szóval az egész nagyon trendi. Egy lepukkant házban egy lyukasujjú-kesztyűs kéz felvesz egy poros Bibliát, emberek sétálnak slow motionbe, hipszterek előveszik a macbookjukat, és hihetetlen átéléssel igehirdetéseket néznek. Kiderül, hogy a kálvinizmus fancy, minden más meg nem az, és különböző pózokban olvasnak Bibliát, aztán gurukat kanapékon és kávézókban interjúztatnak arról, hogy mi történt ötszáz éve a kereszténységben. Megtudhattuk, hogy két évtizede az amerikai evangelikálok langyossá váltak, mert csak a tömegeket vonzó marketingről szólt az egész, de akiket az imént a hipszterek áhitattal néztek az előbb, ők nem hígították az evangéliumot, hanem vágják a témát, mégpedig hogy mindenki bűnös, és ez most mindent megváltoztat. Közben megtanulhatjuk azt a néhány nagyon fontos esszenciális tételt, amit mindenkinek tudnia kell, aki kerek fakeretes szemüvegben és bőrmellényben akarja hallgatni az iphonejáról a hangosbibliát, amíg merengve néz a távolba. Néha pedig valaki commodor 64-en játszik, amiben az történik, amit épp mondanak, mert unalmas lenne csak hallgatni. Aztán, mikor jobban belemélyedtünk a tudásba, kiderül, hogy mégis számítanak a cselekedetek, de azért mégis inkább Isten eleve elrendelt egyeseket a kárhozatra, és nem számítanak a cselekedetek. (Mint a Titokban, ahol a negatív gondolatok erősebbek, de mégis gyengébbek, és amúgy se azonnal válnak valóra, van időnk áthangolódni - na jó, abbahagyom a titkozást, értitek a lényeget.)

A vége felé kapunk egy bemutatót az újkálvinista rapper lelkészek világáról, ahol is először nem éreztem tájidegennek a rendező koncepcióit, mert így legalább egy hiphop együttes turnéwerkjének elmenne. Záróképsornak pedig meghallgathatunk egy reményteli jövőképet arról, hogy ez az egész majd meghódítja a világot, és mindenhol így fognak gondolkodni, mert felismerik, hogy ez a biblikus. Ezt pedig mi sem igazolja jobban, mint az a korábbi commodoros kép, amiben az evangéliumot egy gyönyörű gyémánthoz hasonlítják, és ami igazi szépségét mégiscsak egy hozzáillő foglalatban képes elnyerni, anélkül aztán nem is. Ez pedig mi más lenne, ha nem az újkálvinizmus? Ha eddig nem említettem volna, a film tudatosan, és módszeresen kálvinizmusnak nevezi azt az irányzatot, amit képvisel, de ez egyértelműen egy újraértelmezése a kálvinizmusnak, más súlypontokkal, erősen kontúrozva a dordrechti tételeket, amiket a TULIPban foglalnak össze.
201008_p.jpgGrátisz, hogy a cirka másfél órában jutott idő egy korábban népszerű evangelikál lelkész századik alkalommal történő mosdatására is, amiért anno botrány kerekedett, mikor kiderült, hogy abuzálja a gyülekezetét. Ráadásul ebből arra a konklúzióra jutottak a filmbeli guruk, hogy a gyülekezetnek nem szabadott volna annyira magasztalnia a lelkészét, ezért mentek tönkre, amikor kiderült, hogy a lelkész is ember. Hát minek mentek oda, ugye?
Meg tudom érteni, hogy aki benne van ebben az irányzatban, annak miért olyan szuper ez a film. Még ezoterikus korszakomban nekem is az volt a Titok. Jól össze tudja foglalni képes hasonlatokon keresztül az irányzat szellemi alapjait és céljait, trendi a stílusa, és egy külsőségeiben vonzó közösséget mutat be, főleg a divatosan öltözködő tagjai által. Áttételesen belelátunk egy szubkultúrába, és aki ebbe tartozik, otthonosan érezheti magát az interjúalanyok által megjelenített gondolkodásmódban, ha már fizikailag távol van az áramlat anyaországától.

De összességében nézve maga a film gagyin hatásvadász. Mint anno a God's Not Dead volt. És ezek a figyelemfelkeltő ingerületdoppingok sajnos a természetükből fakadóan erősen befolyásolják, lekorlátozzák az üzenet átadásának lehetőségeit. Szó mi szó, egy szubkultúra öntömjénező reklámfilmjeként teljesen megállja a helyét, csakhogy nem visz közelebb ahhoz az értékrendhez, amiről eredetileg szólni szándékozott. De legalább sikerült szembetűnően operálnia azokkal a marketing trükkökkel, amiket bőszen kritizált a legelején. 

Ahogy Lens Lanphere a filmhez csatolt, külön nekünk küldött üzenetéből számomra lejött, a film az újkálvinizmus rendszerének pozitívumairól kíván minket meggyőzni a köré épült szubkultúra történetének tükrében. Viszont ahelyett, hogy erről szerezhetnék bármilyen életszerű, hétköznapi képet is, a film inkább elad egy olyan terméket elegáns és karizmatikus embereken, digitális effekteken, time lapseken és slow motionokon, a bensőségesség és az exkluzivitás érzetén, össszefoglalva egy életérzésen keresztül, ami a Titokhoz és az életmódtrénerekhez hasonlóan a portékájával egyedüli és kicserélhetetlen megváltást kínál a szaros életemből. Fogalmam sincs, mi az újkálvinizmus, mit jelent a tanait a saját életemre vonatkoztatni, de azt megtudtam, hogy újkálvinistának lenni olyan, mint egy kényelmes fotelből, tiszta levegőn, jóllakottan, a hozzám közelállók szeretetével körbevéve az elmosódó fényekben elmerülni, miközben körülöttem tombolnak az emberek a kedvenc zenekarom koncertjén. Megvan nektek is ez az "egyszerre komfort és egyszerre izgalom" életérzés? Ami az okostelefonos plakátokról világít, hogy "legyek része a pillanatnak" - 4G sebességgel, 4K-ban, csak tőlük, kedvező feltételekkel.
coca-cola-1.pngTalán a legszerethetőbb karakter a kopasz szemüveges fickó volt, aki egy autóban ülve beszélt arról, hogy hogyan hatott ez a belső változása az evangelikál irányzatnak a fiatalkorára. Az az ingpólós lelkész nézett ki a legközéposztálybelibbnek, a leghétköznapibbnak, és ő idézte vissza bennem leginkább a hagyományos református ember korszakokon átívelő örök problémáját: Hogy a gondolkodása túlságosan egy szűk, de a piacgazdaságban erősen jelen lévő réteggel tud csak rezonálni. Nosztalgikus volt nézni azt az embert, mert ilyennek ismertem meg a reformátusokat. Hozzá képest a többiek még elitebbnek tűntek, még elrugaszkodottabbnak. Egy napi nyolcban pörgő, kétgyerekes, bankszámlakivonatokat gyűjtögető, felfújható medencét a hátsókertbe vevő átlagember a villanegyed pincsiszaros füvén kívül csak a Lexusának padlóját taposó, étteremben vacsorázó, a gyerekét kétnaponta vizilabdaeddzésre és csellóórára vivő, Mauritiuson nyaraló posztburzsoák között. Az előző is rétegműfaj, főleg itt, a kapitalista nyugat tehervontatóján, az utóbbi viszont végképp csak álom marad számunkra. Magyarán, a kálvinizmus sikeresen tett még egy lépés távolságot a második és harmadik világtól, hogy aztán egy kickstarteres filmen keresztül meséljen arról, milyen érzés megélhetési problémák hiányában az apróbetűs részleteiről rágni a gittet az üdvösségszerződésnek.

És mindezen túl, ahogy egy jó reklám, ez a film is sokáig bennem hagyta a nyomát, azt gondolva, hogy a magyarországi reformátusok most már ilyenek. Egészen addig, amíg nem találkoztam egy korombeli, vidéken szolgáló lelkésszel, akinek miután feltettem a TULIPban foglalt tételekről a kérdéseimet, megértő csodálkozással csak annyit tudott mondani: Eddig nem hallottam erről, de nem minden arany, ami fénylik.
510jrnqd6dl.jpgA film egyébként megrendelhető a rendezőtől dvd-n, illetve letölthető, vagy kivehető online egy bizonyos összegért cserébe, ami nem olyan sok, de én mégis vacillálok rajta, hogy megéri-e nekem, hogy aztán bemutassam egy szokásos Movie Nighton, amit alkalmanként megrendezek. Ha valaki rászánja a pénzét, vagy sikerül hozzájutnia más módon, feltétlenül szóljon, hogy közösen meg tudjuk nézni, és kielemezni. Érdekes tapasztalat lesz, főleg összevetve a magyarországi evangelikál és újkálvinista mozgalmakkal, na meg persze a Jesus Camp c. valóban dokumentumfilmmel, ami viszont negatív képet fest az evangelikál szubkultúráról. Kérdés: Mennyire jogosan? Érdemes lenne egy alkalommal együtt megnézni a kettőt, egy olyan beszélgetés keretében, ahol ezeket pro és kontra tárgyaljuk, hogy megnézzük, mit tanulhatunk ezekből a jövőre nézve. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr6913119178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő