Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - Mi az életünk lényege?

2018. március 24. - László Dávid

26qdar.jpgEgy nagyon érdekes prédikációt hallgattam két hete. Az igehirdető arról beszélt, hogy Isten keres minket, mi pedig Istent. Ebből a viszonyból világosan következnie kéne annak, hogy egyszercsak megtaláljuk egymást. De miért nem megy ez egyszercsakra? Az igehirdető arra vezette ki a beszédét, hogy azok húznak gátat közénk, amik valójában az életünk járulékai. A szexusunk, az ideológiáink, a mindennapi életünk apró és nagy dolgai. Minden, ami közelebb vihetne Istenhez, el is tud távolítani. Nem csak a világképünk, vagy az önmagunkról alkotott kép, de még az istenképünk is. 

A filozófiában szubsztanciának nevezik a lényeget, és akcidensnek a járulékot. A lényeg egy adott valami legfontosabb része, az, amitől az a valami önmaga, és nem más. A járulék minden olyan összetevő, ami hozzá tartozik ahhoz a valamihez, de ami nélkül az a valami továbbra is önmaga marad.

Milyen érdekes belegondolni, hogy nem az számít igazán, hogy milyen előjellel rendelkeznek azok a dolgok, amik a személyünkön túl a lényünket képezik. Vagyis azok a másodlagos dolgok, amiken keresztül önmagunkat határozzuk meg, és amiket elvárunk a környezetünktől is, képesek rá, hogy gátat szabjanak közénk és Isten közé. Nem az a lényeg, hogy "normális" vagy "abnormális" egy dologról alkotott képünk, hanem hogy ezt, mintegy táblát magunk elé emeljük, mert fontos nekünk, hogy mindenekelőtt érvényre jusson, és pont ezáltal eltakarjuk szemünk elől a lehetőséget arra, hogy meglássuk a szembe jövő Istent. 

Talán ha nem az lenne az elsődleges szempont, hogy a magunk igazát elfogadtassuk másokkal, hogy a magunk képére és hasonlatosságára változtassunk másokat, hanem hogy lássuk benne a szenvedőt, pont amilyenek mi magunk is vagyunk, akkor megláthatjuk egymás szemének mélyén Isten képmását, akit szeretni tudunk. 

Nem fontos, hogy te pont olyan vagy, amilyennek a keresztény közeg megálmodja az ideális gyermeket, szülőt, házastársat, dolgozót, absztinenst, szavazót. Az sem fontos, hogy nem vagy olyan, hogy belül más vagy, hogy kívül is más vagy, hogy ehhez mi mindent kell tenned, hogy a belsőd azonos legyen a külsőddel. Szenvedő vagy, egyéni életúttal, egyéni kereszttel, és én nem tudhatom, mi a te kereszted, de tudhatom, kiben lelsz nyugalomra, kinél találsz békét. Onnan tudhatom, hogy én is Nála leltem nyugalmat. Hogy mit válogatsz be a lényed járulékai közé, hogy miken keresztül határozod meg önmagad, az a te dolgod, és nem akarlak megbántani, de ezek igazán nem fontos dolgok. Nem nekem, vagy neked nem fontosak, hanem úgy általában nem azok. Mert úgy általában, ami fontos, az az, hogy elinduljunk a teljesség felé, ahol megtaláljuk a nyugalmunkat. Ez pedig egy olyan misztérium, ami az életünkön keresztül vezet, és minden felszedett kő ezen az úton lehet nekünk fontos, mert a mi tarisznyákba tettük, mert magunkat ezekből raktuk ki, de az út végén mindenképp levesszük a vállunkból ezt a tarisznyát, hogy lepihenhessünk. 

Minek hát akkor ez a hevesség a más tarisznyájában talált kavicsokkal és kövekkel szemben? Az úton legyen a szemetek, hogy ne kelljen fölösleges kerülőket tenni. Ne nehezítsétek a dolgotokat, a szemeitek mindig előre nézzen, még akkor is, ha más felétek fordul. Ennyit tehettek másokért, megmutathatjátok, merre kell nézni. Mindig előre az úton. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr7413753856

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.