Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - kísértés vagy vágy

2018. március 23. - László Dávid

A jezsuitáknak sikerült belevernie a fejünkbe, hogy annyi évszázad után a keresztények ne úgy tekintsenek vágyaikra, mint amik csak a rosszba visznek minket. Az általuk behozott belső szemlélődésnek az egyik tárgya, hogy a bennünk lévő vágyak hangok, a szükségleteink, a hiányaink hangjai, és mindegyik mélyén a minden szomjat oltó víz, az Isten iránti vágy lapul.  Persze ezt még ma is páran vitatják, és gyakran előszeretettel összemossák a vágyat a kísértéssel. Szeretnék most egy gyakorlati alapú próbát tenni magamon, hogy különválasszam a kettőt.

Amennyire én magamon észrevettem:

A vágy: Hiányzik valami, vagy egy adott dolog, amit meg tudok nevezni. Valami, ami táplál fizikailag vagy lelkileg, valami, ami az érzéseimmel rezonál, egy személy, egy élmény, akármi.

A kísértés: Érzem a konkrét dologtól kapható élményt, noha nincs velem. Azt akarom, hogy ezt az előérzést betöltse valóságosan. Érzem a helyét, annak a formáját, és azt is, hogy valóságosan nincs jelen, ezért birtokba akarom venni, hogy behelyezhessem a lyukba, kiegészítve ezzel az élményt.

Előbbinél van bennem egy hiány, utóbbinál már van egy konkrét fél-élmény. Előbbinél a betöltés ajándék, amivel ha találkozom, összeolvad bennem a hiány az örömmel. Utóbbinál az ajándék már kvázi megvan, belőlem fakad, és meg kell szereznem a valóságban azt, ami hozzá illik, az eszközt, ami kiegészíti. A vágy tárgya az, ami betölti a szükségletet, a kísértés tárgya a szükséglet, amihez birtokba kell venni valami aktuálisat. A vágy, ha nem teljesül be, szomorúság, keserűség követi. A kísértést sóvárgás követi, és félelem, vagy gyűlölet. A vágy a hiányból fakad, olyan eszköz, aminek önmagunk kiteljesítése a célja, a kísértés célja viszont maga a kísértés, amihez felhasználja az adott dolgot.

Vegyük például a csokit. Amikor vágyom a csokira, akkor kiszemelem azt, amilyet szeretnék. Talán fel szeretnék vidulni, vagy csak valami édeset enni. Amikor kísértésbe esem, akkor meglátom a csokit, és a nyelvemen érzem azt a krémes mámort, amit a csoki okoz, ezért a leghamarabb szeretnék valamilyen csokit enni, hogy megnyugodjak.

Hát, eddig jutottam.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4013747740

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.