Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Hajlékony értékrend

komfort_zone.pngTavaly becsatlakoztam egy alkalmi adománygyűjtésbe. Ez a keresztény csoport ételt és ruhát gyűjtött hajléktalanoknak. Mikor megvoltak a cuccok, szétosztottuk, majd csoportokba rendeződve felosztottuk magunk közt a helyszíneket, ahova menni szándékoztunk. Brossurával is készültünk, amire hajléktalanszállók címei és  segélyhívó számok voltak felírva. 

Nagyon sok különböző emberrel ismerkedtem meg azalatt az éjszaka alatt. Találkoztam olyanokkal, akik alkalmi, főleg fekete munkákat végeznek, aztán lemennek az aluljáróba, és minden nap ott alusszák ki a kemény munka fáradtságát. Félnek hajléktalanszállóra menni, mert ott gyakori az erőszak és a lopás. Olyanokkal is találkoztam, akik visszatérő vendégei a detoxikálóknak, és párszor voltak is már elvonón. Csak hát, ahogy mondják, nekik az kell, hogy addig tartsák bent őket erőszakkal, amíg egyszer csak már nem fogják kívánni az alkoholt. Passzívan leszoknak. Találkoztam utcán élő fiatalokkal is, akik jóságosan elrejtették a cuccot, amit magukba akartak valahogy juttatni, mielőtt mi megzavartuk őket. Kedvesek voltak, meséltek magukról. A bandában volt egy idősebb fószer, aki elég tapasztaltnak, vagy legalábbis sokat megéltnek látszott. Mellette egy elég fiatal gyerek, aki alig volt magánál a csavarlazítótól, amit zacsiból inhalált. Behugyozott, taknya nyála egybefolyva, és jobbra-balra dülöngélt, pedig a falnak támaszkodva ült egy kidobott matracon. Nem tudom, milyen viszonyban volt az öreggel, de az látszott, hogy jól ismerik egymást. Az öreg ügyelt rá. Próbáltuk ketten megetetni szendviccsel és gyümölccsel, aminek egy részét sikerült is megennie, a többit szétkente az arcán és a ruháján. Találkoztam olyan hajléktalanokkal is, akik már úgy fogadtak, hogy "melyik segítő szervezettől jöttünk?". Közben megjelent egy másik keresztény közösség, akikkel már névről ismerték egymást, és folyamatban lévő ügyeket is tárgyaltak. Látszott, hogy ők heti szinten foglalkoznak ezekkel az emberekkel. Azután egy alkoholtól felpuffadt arcú idős hölggyel is találkoztam. A néni, bár kissé részeg volt, őszintén meg volt hatódva attól, hogy ott vagyunk. Beszélgettünk kicsit, majd megöleltem, és zokogott. Megköszönt mindent, amit adtam, végül megígértettem vele, hogy változtat az életén. Cserébe én leköltözöm pár napra az utcára, hogy valós képet kapjak az életéről. Könyörgött, hogy ne tegyem, de megígértem. Azóta is adósa vagyok evvel, noha két hónapra rá találkoztunk az utcán, és nem ismert fel. Csatak részegen mormogta a ház falába kapaszkodva, hogy meg akar halni. 

Sok hajléktalan történetének volt közös vonása, hogy ugyan nekik lenne hol lakniuk, de nagyon csúnyán összevesztek a rokonukkal, és most már nem merik hazatolni a képüket. Nem akarnak terhére lenni annak, aki egyébként sem látná őket szívesen. Voltak olyanok is, akiknek már nincs senkijük. Olyanok, akiknek volt mindenük, de katasztrófa történt velük, és valahogy elvesztették azt, vagy lecsúsztak, és szétporladt az életük a kezeik között.

Beszélgettem máskor is utcán kódorgókkal. Volt, aki a gyerekeinek gyűjtögetett, mert kevés volt a fizetése. Voltak, akik rögeszméktől szenvedtek, például egyszer egy öreg néni arról akart meggyőzni, hogy az erősen látássérült fia egy hacker, és ő tudja egyedül megmenteni a Földet a harmadik világháborútól. Ehhez egy csúcs laptopra van szüksége, és a néni azért ácsorog kint, hogy összejöjjön rá a pénz.

Gyakran eszembe jutnak ezek az emberek. Olyankor el szoktam mondani értük egy imát. És talán kicsit demagóg, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy én egy fűtött lakásban élek, napi háromszor friss ételeket eszem, tudok fürödni, wécézni, magamra tudom zárni az ajtót, kényelemben, csendben, nyugalomban tudok lenni. Naprakész tudok lenni a világ dolgaival, ideológiáktól tudom frusztrálni magam, be tudok ülni egy sörre a barátaimmal, vagy filmet nézek, ha ahhoz van kedvem. Ha útközben megéhezem, gond nélkül veszek egy pizzát, és leginkább az érdekel, hogy miért késik az a rohadt busz. Az ő életük is tartalmas, de egészen máshogy, más szinteken mozog. És egy hideg estén, egy órácskára az életünk találkozik, látjuk egymás arcát, halljuk egymás hangját, és a figyelmünk egymásra irányul. Azután mindketten tovább megyünk a megszokott vágányainkra. 

Szörnyen szégyellem magam azért, mert én hozzájuk képest jól élek. Noha az én életem még így is irgalmatlanul messze van azokétól, akik mindent megengedhetnek maguknak, de ugyancsak messze azokétól is, akik nem számolgatnak, hogy hó végéig kijönnek-e a pénzükből. Borzalmasan szégyellem, hogy arra készülök, hogy a részese legyek és fenntartsak egy rendszert, ami elengedte ezeket az embereket, és hogy azért teperek, hogy kellően a kegyeibe fogadjon ez a rendszer, nehogy én is azoknak a sorsára jussak. Iszonyúan haragszom magamra, amiért a mindennapjaimban átnézek ezeken az embereken, és rohadtul szégyellem magam azok miatt, akik ráadásul még számon is kérik őket, hogy miért nem kezdenek már valamit az életükkel. 

És pontosan tudom, hogy nem az a bűn, hogy én takaró nélkül is tudok télen aludni, hanem hogy elmulasztottam egy csomó olyan pillanatot, amikor segíthettem volna. Amikor megoszthattam volna, amim van. Hogy a két kabátomból az egyiket odaadhatnám annak, akinek egy sincs. De nem teszem meg, mert mindkettő kell, hogy változatosan és elegánsan nézzek ki a barátaim előtt. És mert pénzt adtam mindkettőért, és amiben benne van a vagyonom, ahhoz ragaszkodni akarok. Közben pedig pontosan tudom, hogy mindannyiunknak lenne, vagy kéne legyen olyan mércéje, ami azt mondja, hogy "ennyi elég, és ezen felül nincs szükségem, amire nincs szükségem, azt tovább adom".

Érthetitek hát, hogy miért gondolom azt, hogy mocskos ez a világ. De nem haragból mondom ezt, hanem kétségbeesettségből. Ez a világ szegény, nem a pézhiánytól, hanem az érzékszerveinek eltakarása miatt. Szegény a világ az emberségtől, és már érthetitek, hogy miért vagyok olyan biztos benne, hogy ennek a világnak megváltásra van szüksége. Mert önmagától semmi érdemlegesre nem képes, mert nincsenek a szemei előtt alternatívák, csak a betanult narratívák, amik között mozogni képes. Naív és túlságosan magabiztos, aki azt hiszi, hogy ez a világ kegyelem nélkül túléli önmagát. 

És most már érthetitek azt is, miért vagyok olyan szigorú a sajátjaimmal, a keresztényekkel szemben. Mert hiszem, hogy mi pontosan tudjuk, mert mi találkoztunk avval, aki ezt már idejekorán megmondta, és cselekedte. Ideológiáktól, szakrális nyelvtől, vallási formuláktól, életfilozófiától teljesen függetlenül Jézus képes volt alternatívát mutatni nekünk. Nem test- és lélekfegyelmezési praktikákkal, meg fantomenergiák kategorizálásával töltötte tele az őt körülvevők fejét, mint a keleti tanítások, vagy a new age, vagy alkalomadtán a többi történelmi vallás, főképp nem az élethez való lelki és testi kapcsolódás lemondásáról, mint a buddhizmus. Nem beszélt osztályharcokról, genderforradalomról, piacgazdaságról, vallási svédasztalról, fenntartható fejlődésről, toleranciáról, nemzeti értékekről és hagyományokról. Hanem telibe az élettel, a személyes egymásrautaltsággal szembesített minket annak kegyetlen meztelenségében. És csinálta. 

Elképesztően nagy szükségünk van Jézusra, és aki képtelen ezt belátni, vagy aki tudja, de nem cselekszi, az beteg, és totális közönnyel fetreng az izzadt, fertőzött ágyneműjében. Én is. Orvosra van szükségünk. Most pedig lehet kővel dobálni, hogy mindezt otthonról irogatom, mert megérdemlem, mert őszintén fingom sincs, hogyan tudnám rávenni magam, hogy az ő lábnyomába lépjek. És mélységes tiszteletem azoknak, akik ezt vallásból, vagy ideológiából, vagy akár vallástól, ideológiától függetlenül megteszik. Csak segítenek, csak szeretnek. Magáért a cselekedetért. Erről ismerszik meg, hogy Hozzá tartoznak.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr6713749196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő