Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Vallássérült passió

il_570xn_771892465_pew1.jpg"Miért üldözöl engem? " Ezt kérdezte Jézus Páltól, amikor ő még Saulként keresztényeket mészárolt. Nem azt kérdezte, miért üldözi a követőit, hanem azt, miért üldözi őt. Ezt jelenti, hogy mind egyek vagyunk Jézusban. Ahogy Pál a leveleiben egy másik helyen rávilágított, a mi szenvedésünk Jézus szenvedéseinek a része. Ahogyan az ő testének és lelkének része vagyunk, minden szenvedésünk az ő szenvedésének és halálának része. Ez egy nagyon mély és misztikus kötelék közöttünk és Isten között. A szenvedés, amelyet ember az embernek okoz. Nem-keresztény a kereszténynek, keresztény a nem-kereszténynek, keresztény a kereszténynek, nem-keresztény a nem-kereszténynek. Ha ezt egy nem-keresztény meghallaná, a józan esze valószínűleg azt súgná, hogy ez nem egyezik avval az érzéketlen, életeket elsöprő, mindent a kezében tartó Istennel, akiről a keresztények gyakran beszélnek.

És igaza van. Ahogy Woody Allen fogalmazott a Szerelem és Halál c.filmjének a végén: "Ha kiderül, hogy mégis van Isten, akkor ő nem lehet gonosz. Legfeljebb annyi rosszat lehet elmondani róla, hogy szinte semmi sem sikerült neki." Mert hát nekünk, akik uralmunk alá hajtottuk a Földet, akik hatalomban és gyarmatokban testesítettük meg a történelmet, és így is emlékezünk meg rá, mi mást üzenhetne egy ember, aki avval a bizonyossággal tűrte el a saját kivégzését, hogy ő a megtestesült Isten, mint azt, hogy Isten gyenge?

Isten nem egy Mátyás király. Nem egy keménykezű, a zsoldosseregéért parasztszakajtó adókkal korbácsoló uralkodó, akiről a mondavilág jóságos meséken keresztül úgy emlékezik meg, mint a nép között járó, a szegények barátja, az "igazságos". Sokkal inkább egy II. Ulászló, akiről a gimis igazgatóm alkotmánytörténelem órán nemes egyszerűséggel csak úgy emlékezett meg, "egy pancser volt". A magam részéről, ahogy ezen a kiszolgáltatott istenképen gondolkodtam, amit az ember szemén át Jézus haláláról láttam, arra jutottam, hogy ha ez a testvérség a szenvedésben és a halálban nemcsak összeköt, de össze is olvaszt minket vele, ahogy Pál mondja, akkor Jézus szenvedése és halála az az archetipus, őskép, amiről az emberiség történelmében Pétertől Nietzschén át Jane Henningig olyan sztereotípiák, minták jelentek meg, amik Jézus ikonját hordozzák magukon. Igen, Nietzschét is ide értem, mert mindenki, aki szenved, vagy aki feláldozza magát, annak a szenvedése, a megtöretése egybeolvad Jézuséval. És nincs a világon olyan, aki ne szenvedne valamitől, vagy valamiért.

Ez egy következtetés, egy gondolatmenetem vége, a köztes állomások helyét üresen hagyva, és a lehetőséget fenntartva arra, hogy más másfele induljon, és másmilyen végeredményre jusson.

Szép gondolatok lehetnek ezek valakinek. Csakhogy önmagukban erőtlenek és fölöslegesek. Az az igazság, hogy az, hogy én ezt így gondolom, az égvilágon semmit nem jelent. Nem azért, mert félek a tévedéstől, vagy mert félek a dogmák damoklészi kardjától. Azért, mert ezek a sorok, legyenek bár gondolatébresztőek valakinek, de általuk sem tudok igazán szólni a testvéreimhez, akik szenvednek. Most is. Én valójában azokhoz az exkeresztényekhez, nem-keresztényekhez és keresztényekhez akarok szólni, akiket egy gyülekezeti tag, vagy egy lelkész ledegradált, abuzált, bántalmazott lelkileg, vagy fizikailag is. Szívem legmélyén hozzátok szeretnék szólni, akiket kiközösítettek, könyörtelen istenképekkel riogattak, megvertek, megerőszakoltak, meghurcoltak. Ha Pál nyomdokaiba lépnék, akinek a damaszkuszi vakság után felnyílt a szeme a sok szörnyűségre, amit elkövetett, csak azt tudom mondani: Bocsánat. Mélységesen sajnálom, hogy az egyházam így bánt veletek. Az egyházam tagjaként, annak a közösségnek a tagjaként, amihez tartozni akarok, nem futamodom meg előletek. Leszegett fejjel könyörgöm nektek, hogy bocsássatok meg mindazért, amit az egyházam tagjai Isten nevében elkövettek ellenetek. 

Kérlek titeket, ne higgyetek azoknak, akik ezeket tették ellenetek. Ne higgyétek el, hogy kevesebbek vagytok, hogy gyengébbek vagytok. Ti hordozzátok valójában Jézus képét magatokon. A sebeitek nem gyengeség, hanem erő. Igazi hatalom: figyelem a nélkülözöttségre, együttérzés a sebzettséggel, jézusi értékek. A ti erőtök, mert az életetek részét képezi, és olyan dolgokra nyit ablakot, amiket azok nem ismerhetnek, akik bélyegeket raknak rátok. Azok, akiknek a vezényszavai az "elvárt", a "normális", a "tiszta", hogyan is érthetnék meg igazán a kegyelmet? Az ő narratívájuk őket kiváltságos "éppé" teszi a ti károtokra. De minden rúgás, amit rátok mérnek fizikailag vagy lelkileg, az nektek fáj ugyan, és belőletek folyik a vér, de az ő vérük folyik, mert mind egyek vagyunk Krisztusban. 

Ha az egyház célja a misszió, a ti jelentőségetek az egyház misszionálása, megújítása. Szükségem van rátok, szükségünk van rátok! Nem csak a laptopjaitok mögül, néhány komment erejéig egy cikk alatt. A jelenlétetekre, mindarra, amit a szenvedéseteken túl magatokban hordoztok, akkora szüksége van az egyháznak, hogy jelenleg még fel sem fogja, mennyire elveszett nélkületek. Mechanikusan felépített rendszer, bádogember szív nélkül. 

Nem könnyű elengedni a haragot, bátorságot meríteni a sebekből, és odaállni. Nem is várhatom el, hogy segítsetek, hogy a jelenlétetekkel megváltsátok az egyházat. Azt sem tudom megígérni, hogy az egyház készen áll-e, hogy szembenézzen önmagával. Egy szívemhez közelálló személy nemrég kiállt, és őszintén beszélt arról, amit tettek vele, és ahogy törekszik ezen felülkerekedni. A bátorsága adott nekem is reményt. És ha ma a hangom még pusztába kiáltott hang, addig várok, amíg el nem jöttök. Ahogy Dorothy Zölle írta, az Isten nincs jelen direkt a világban, hanem az embereken keresztül van jelen. Bennetek bízom, nincs más reménységem!

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2513739894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő