Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Citromos kávé - keresztény karma, felelős kegyelemjelenlét

"Minden tett elnyeri méltó büntetését. Ha fájdalmat okozok másnak, avval kibillentem a köztünk lévő egyensúlyt, és ez a köztünk lévő egyensúly akkor kerül vissza az alapállapotba, ha a másik viszont-fájdalmat okoz nekem. Akkor kiegyenlítettük a számlát. A törvény igazságos." 

karma.jpg

Mikor felkavarodik bennem valami, fájdalmat okozok másnak. Ahogy lecsillapodik a felkavarodás, észre veszem, hogy amit tettem, az nem egyezik avval, aki valójában vagyok. Az igaz önmagam csorbát szenvedett a pillanatnyi felkavarodás javára. Ez a megbánás, az avval való szembesülés, hogy híján voltam valódi önmagamnak, és sajnálom azt az időt, amikor ez történt. 

*

Amikor elszenvedem a fájdalmat, felkavarodom. Elesek attól, hogy önmagam lehessek, hogy az lehessek, aki valójában vagyok. Ahogy lecsillapodik a felkavarodás, észre veszem, hogy amikor elszenvedtem a fájdalmat, nem voltam igaz önmagam. Ez a feldolgozás, az avval való szembesülés, hogy híján voltam valódi önmagamnak.

*

De a másik is híján volt valódi önmagának. Elkezdem a másikat úgy látni, amilyen valójában ő. Ez a megbocsátás. Úgy tekintek a másikra, olyan szemmel, ami átlát a pillanatnyi kavarodáson, és egyenesen ránéz arra a szenvedést okozóra, aki valójában ő, az igaz valójára.

*

Felemelkedem, és tekintetemmel felemelem őt is, arra a szintre, ahol mindketten igaz valónkban vagyunk. Itt találkozik a megbánás a megbocsátással. Ez a kiengesztelés, a kegyelem. 

*

Ugyanígy van ez Istennel. Jézus szólt hozzánk, foglalkozott velünk, folyamatosan hámozta rólunk a pillanatnyi felkavarodásokat, mert látta azt, aminek teremtve lettünk, az igaz önmagunkat. A megbocsátásában, a kegyelmében a törvény betöltődött. A törvény valódi értelme nem az, hogy kiegyenlítse a felbillent egyensúlyt, hanem hogy megmutassa az igazságot, az igaz önmagunkat, ami Jézusban betöltésre került. 

*

Hogy ezt mi mennyire gyakoroljuk, hogy mennyire töredékes, az már az ember és Isten közti különbség tükre. Amikor a testvérem elveszi a pudingomat a hűtőből, majd megbeszéljük, bocsánatot kér, és én megbocsátok, de utána azért elrakom a pudingot, mert a jellemfejlődésére már nem számítok. Ez a mi töredékességünk.

forgiveness-and-reconciliation.jpg

Ha valaki Jézus után az igazságot úgy képzeli el, mint az első bekezdésben, az szerintem inkább a karmára gondol, ahol a tetteknek ára van. De érdekes abba is belegondolni, hogy ha úgy vázolnám fel, hogy "Isten igazságos, de ->Istennek igazságtalannak kellett lennie önmagával szemben, hogy ->Isten igazságtalan legyen velünk is, akik büntetést érdemelnének", akkor is egy olyan karmaszerű törvényről beszélnék, amit egy felsőbbrendű lény, önmaga logikáját felülírva hatálytalanított. Karmaszerű, mert mechanikus cselekménynek láttatja az igazságot, amiből nekem hiányzik a feldolgozás és a megbocsátás megszenvedése, és ezért a kiengesztelést is kiegyenlítésként értelmezi. Intellektuális feloldozás.

*

Aki attól fél, hogy a kegyelem régi rendszerben mért üdvös-igazságtalanságát nem hangsúlyozni veszélyezteti a megbánást, az azt hiszem, nem veszi figyelembe, hogy Isten kegyelme nem kiegyenlít, vagy eltörli a rosszat, hanem megtart. Megtartja a békát, és megtartja a gólyát is, aki megeszi azt. Ebből számomra az következik, hogy a kegyelem arra ad lehetőséget, hogy formálhassuk tetteinket és életünket igaz önmagunk tükrében. Ez pedig, hogy szabadságunk van választani az önazonosság, és az öneltávolodás között, jelenlétet, felelősséget von maga után.

*

Felelősségtudat pedig, ahogy én látom, csak abban az emberben alakulhat ki, akit nem a régi rendszer külső törvényei szabályoznak, hanem a belső törvény, az igaz valójával történő megismerkedés juttat a szabadság megéléséhez. Aki ezután Jézusban azt a képmást, követendő példát ismeri fel, amilyen a valódi, teljes ember, akivel Isten megosztotta önmagát. 

5671097175_23230697a5_b.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr7213723674

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő