Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Kinyílik a biblia a zsebében

2018. február 14. - László Dávid

Azt gondolom, aki fogott már a kezében Bibliát, esetleg beleolvasott, és a személyes sértettsége, vagy az éretlensége folytán nem egyből eldobta a francba, abban mindenképp valamilyen tisztelet fogalmazódott meg ez iránt a könyv iránt. Ha másért nem, már csak azért is, mert ez a könyv generációkat kötött össze, és olyan kulturális fejlődésekben játszott szerepet, amik körülövezik a hétköznapjainkat, meghatározták európai identitásunkat. A hatása elvitathatatlan. De mit jelent ma nekünk ez a könyv? 
b51c5da8e88b794b70c76f1cb8f28157--talk-to-me-real-talk.jpg
Egyeseknek régi korok hiedelemvilágának kultúrantropológiai gyűjteménye, másoknak iszonytató erkölcstankönyv, megint másoknak spirituális segédeszköz, és vannak, akik mindenek fölött állónak tartják, egyfajta válasznak és iránymutatásnak kortól függetlenül, aminek tekintélye van, ami teljesen tévedhetetlen az egész életre nézve. 

Sokféleképpen állunk a Bibliához elméleti síkon, és megint sokféleképpen gyakorlatin. Valaki úgy gondolja, jól mutat a polcon, ha jönnek a vendégek, műveltnek tűnik tőle, valaki szerint remekül használható hézagpótlónak billegő asztalok lába alá, giccses poháralátétnek, vagy a lapjai elég vékonyak cigipapírnak. És vannak olyanok is, akik arra használják, hogy fejbe vágjanak vele másokat. 
book-lerner0002_1.jpgVan egy nagyon gyakran használt kezelési formája a Bibliának, amiről már egy ideje fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy miért használják így egyesek? Ez pedig az enciklopédikus használat. Hadd kezdjem a legelején, és mindjárt látni fogjátok, hogy a Biblia ezen látszólag legmagasabb fokú forgatási technikájánál tulajdonképpen nem is játszik fontos szerepet a Biblia.

Szóval elmegyek egy társaságba, ahol ismerkedési célból megtalálom az egyik egyedül álldogáló embert a puncsos tál mellett bámészkodni. Odamegyek, és a társadalmi szokásoknak megfelelően valamilyen egyszerű felütéssel kezdek, mondjuk megkérdezem az illetőt a puncs minőségéről. Ezután illendően bemutatkozom, majd megtudom, hogy új barátomat Józsinak hívják. Megkérdezem Józsitól, hogy miért van itt, honnan hallott az eseményről, majd hogy egyedül jött-e. Most egy hipotetikus világban vagyunk, ezért Józsi őszintén válaszol, hogy őt a téma vonzotta ide, mondjuk ez egy politikai rendezvény, ahol többek között szóba került a marihuána legalizálása, és Józsi ennek a növénynek lelkes fogyasztójaként kíváncsi volt, hogy hányadán áll a közgondolkodás ebben a kérdésben. Vagy esetleg a témák között szerepeltek az azonos nemű párok gyermekvállalási jogai, és Józsi a pasijával van itt. De az is lehet, hogy Józsi se nem füves, se nem meleg, csak támogatója a rekreációs legalizálásnak, vagy a gyermekvállalásnak. Ebben a szent pillanatban, amint megtudom, hogy Józsinak valamilyen, a keresztény közegemben prioritást élvező témához köze van, Józsi a szemem előtt kiürül, mint egy üdítős üveg, és megtöltődik azzal az egy dologgal, amiről most szó esett. Nekem pedig egyetlen célom, hogy a birtokomban lévő igazságot elfogadtassam vele. Ezért előveszem minden ismeretemet a témában, és elkezdek érvelni Józsi álláspontjával szemben. Tegyük fel, hogy vannak hétköznapi érveim is az említett dolgokkal szemben, de azok nem bizonyulnak elég hatásosnak. Úgyhogy nem marad más választásom, bibliai idézetekkel nyomatékosítom Józsi tévedését, és felhívom a figyelmét arra, hogy ahonnan én jövök, ott úgy tartják, elkárhozik az ember, ha ezekben a témákban nem a helyes oldalon áll. 

Kicsit csaltam. Túlságosan megengedő voltam a saját karakteremmel szemben. Ez a történet ugyanis ugyanevvel a töltettel zajlik le akkor is, ha eleve mindketten keresztények vagyunk, ha régóta ismerem Józsit, ha nincsenek egyéb bevethető érveim a bibliai igéken kívül. Akárhogy változtatom a történet elemeit, ameddig két dolgot érintetlenül hagyok, addig a helyzet változatlan: Az egyik, hogy az adott téma az én gyülekezetemben, vagy az aktuális keresztény közgondolkodásban prioritást szenved, és elfogadom, hogy ebben egyetlen helyes hozzáállás létezik. A másik, hogy kellően jártas vagyok azoknak az igéknek az ismeretében, amik szerintem, vagy a gyülekezetem, vagy az aktuális keresztény közgondolkodás szerint erre vonatkoznak. Ameddig ez a két tényező fennáll, kimondva-kimondatlanul a témával kapcsolatos helyes álláspont üdvkérdéssé válik, és ami még rosszabb, Józsi mindenféleképpen elveszti előttem minden egyéb vonatkozását, kiürül, és megtöltődik azzal az egy dologgal, amiben szerintem téved. 
pharisee_jerk_2.gifMiért mondom azt, hogy ehhez nincs szükség tulajdonképpen a Bibliára? Mert ebben a helyzetben, amikor én betárazott igehelyekkel jövök Józsinak, aki jelen pillanatban a szememben csak és kizárólag a tévedéséről ismert, a Bibliát, noha hozzáállásom azt sugallná, hogy szerintem mindenek fölött álló, mérvadó könyv, és ezért választ ad minden témában, valójában egyfajta közmondásgyűjteményként használom. A világ tudoraként lépek elő, akinek enciklopédiája vitán felül választ ad minden kérdésre, természetesen objektív választ. Vagyis személytelenül elárulja az igazságot, ami miután elhangzott, már csak a tévedés belátásának, és a változásnak van helye. És vicces módon, ahogy elhangzik egy igeidézet a számból, egyszerre tűnök enciklopédistának, a kiejtett szavaim viszont  ezzel egy időben sokkal inkább emlékeztetnek egy bölcselkedő közmondásra. 
biblical_sense_1.jpgKérdezhetitek most tőlem, hogy ugyan mi a baj ezzel, hiszen én csak az igazságot képviseltem? De muszáj megkérdeznem, hogy ki mondta nekem, hogy ezek a témák valóban ilyen fontosak? Ki mondta, hogy a bibliai idézeteket felhasználhatom ilyen formában? Ha megnézzük a viselkedésemet, nem-e feltételezhető, hogy a bibliai idézeteket tetszőlegesen felcserélhetném bármi másra, amit én mérvadónak tartok, hogy igazoljam a véleményemet? 
bible-and-science.jpgHa így használom a Bibliát, tulajdonképpen használhatnék bármi mást is. Nem azért, mert megkérdőjelezem, hogy valóban Isten szava-e, hanem mert erőtlenné teszem azt. Azáltal a közöny által teszem erőtlenné, amivel Józsit kiüresítettem a szememben, átírandó sort csináltam belőle egy programban, aminek a zavartalan működéséhez csak be kell vinni az új parancsot, amit én most beviszek. Mondok most egy nagyon erőset: Ez a viselkedés engem nagyon erősen emlékeztet a Vádlóra. Tudjátok, kire gondolok. Akit semmi nem érdekel azon kívül, hogy egy adott dologban fogást találjon rajtad, amit számon kérhet. Akinek a legfontosabb nem az, hogy mi van veled, ki vagy, csak hogy elhajlasz a törvénytől. 



Hogy használnám én akkor a Bibliát, kérdezheted most, ha már szétbarmoltam a módit? Tudnod kell, hogy nekem a Biblia elsősorban útmutató, jelzőfény. Egyedi történetek, Istennel való személyes találkozások gyűjteménye, amiből rengeteg gondolatot, hozzáállást, reményt, megértést lehet meríteni. Mércét is. A személyes életem kérdéseiben, amit megértek belőle, az szolgálhat számomra mérceként. És ami az én vétkem, amiről tudom, hogy megéltem, átszenvedtem rajta magam, és amihez kapcsolni tudtam egyik-másik történetet ebből a könyvből, azt képes vagyok úgy megosztani a másik emberrel, hogy abból elsősorban a megértés, és az ismerős megélt szenvedés tükröződik. Ahogy Jézus sorsközösséget vállalt velünk, mi is képesek vagyunk erre. Minden másból csak a hiteltelenség és az okoskodás árad. A Bibliát akkor tartjuk tiszteletben, ha magunknak olvassuk. Egy élet gyümölcse megérteni, átérezni mindazt, ami benne van. Fölösleges behabzsolni, értelmetlen úgy csinálni, mintha az értelmezésének ismeretében alkalmasak lennénk akármelyik kérdésre választ adni.
underline.jpgEgy igen jó barátomat már régóta foglalkoztatja egy probléma avval kapcsolatban, ahogy a Bibliához állunk. Alapvetően elég régóta használunk egy módszert a Biblia olvasására, megértésére. Ha megnézzük a történelmet, ez a módszer, vagy eszközkészlet számtalan kérdésünkre szolgált már egy-egy válasszal. Aztán ahogy haladunk előre a történelemben, és változik a korszellem, bizonyos válaszok már elfogadhatatlannak bizonyulnak. Ilyen volt a hajdani rabszolgatartás elfogadása, vagy a nők egzisztenciájának meghatározása. Ilyen esetekben, amikor kibukott, hogy bizonyos válaszok tarthatatlanok a továbbiakban, átfaragtuk azokat, vagy más részeire tettük a hangsúlyt a Bibliának, ezzel kiigazítva a "helyes álláspontot". A barátomban, tudós ember lévén azonban felmerült az a probléma, hogy egy rendszer foltozgatása egy idő után már olyan méreteket ölt, hogy az ember kénytelen magát a módszert megvizsgálni, és azt megváltoztatni, ha szükséges. Izgalmas téma, nemde? Vajon ki mondta, hogy avval a módszerrel vizsgáljuk a Bibliát, amivel szoktuk? Ki hozta létre a módszert magát? Van más módszer a Biblia olvasására és megértésére, ami sokkal közelebb visz minket annak valódi lényegéhez? 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4113666992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.