Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Mirelit vallás - Fekete lyuk Isten, kindergarten hívei

Igényünk az egyszerűség. Mindenünk olyan, vagy olyanná tesszük, ami elfér egy fiókban. Az emberiség legnagyobb áldása és átka a könyv, amibe világok férnek el, még a miénk is, amit az olvasás hoz ki belőlünk, és amit feltehetünk a polcra a többi közé. Így van ez a vallással is. Magyarázatokra szomjazunk, válaszokra, egy biztos útra, amiről ha nem térünk le, akkor egyenesen az üdvösségbe jutunk. Ezért tudattalanul is úgy teszünk, mintha lelkipásztoraink félúton lennének köztünk halandók, és a halhatatlan Isten között, mert így bármit is várunk tőlük, azt egy beavatottól várjuk, és amit kapunk, arra úgy tekintünk, mint receptre. Akár csak a bibliai történeteknél. Feltesszük a szerintünk legfontosabb kérdést: Hogyan éljek? Majd kinyitjuk valamelyik oldalon. Aranyjegyre vágyunk a paradicsomba.

Ennek megfelelően bizonyos prekoncepcióink is vannak Istennel kapcsolatban. Elvárjuk tőle, hogy ha egy adott szituációban így és így viselkedett, akkor minden szerintünk hasonlóban ugyanúgy járjon el. A személyes, és személyiséggel rendelkező Istent mechanizált Istenné fokozzuk. A világ fizikai törvényeinek legnagyobbika lesz, egyfajta Erő. Ahogy a gravitáció következtében fellépő szabadesést, ami a Földön egy számunkra releváns tizedesjegyig ugyanakkora, olyannak látjuk az életünkben fellépő helyzeteket, amiket bizonyos általunk választott szempontok alapján összepréselünk a hogyanokkal, amiket kiolvasunk a Bibliából. Persze ezt megbízhatóságként adjuk elő, következetességként, igazságosságként. Mintha lenne bármi köze a megbízhatóságnak ehhez, mintha a gravitációról elmondható volna, hogy megbízható. Az sem zavar minket, hogy ezzel a megbízhatóságot olyasmikkel töltjük fel, mint közömbösség, pártatlanság, gépiesség. Isten megbízhatósága számunkra nem azt jelenti, hogy rábízhatjuk magunkat, hogy bármeddig elmegy értünk, hogy a végén, bárhogy is alakul, ő ott lesz, hanem hogy mindig és mindenkor ugyanúgy működik, változatlanul végzi a dolgát. Dobozba zárjuk Istent, egyszerűvé tesszük azt, amit nekünk szán, hogy felvehessük a teendők listájára. Aztán alkalomadtán elővesszük a fiókból, megnézzük, hogy a napi rutinunkban és az alkalmi helyzeteinkben megjelentek-e a listán szereplő dolgok, és annak függvényében tartunk bűnbánatot, vagy adunk hálát, hogy a mérleg merre billen: Biblikus voltam?
0dc508f8915563248e7cb50e3e1f7508.jpgPosztmodern korszakban élünk, és a régi korok értékeit is egyre több keresztény felekezet próbálja ennek az értékszkeptikus kornak a díszleteibe öltöztetni. A technokereszténység jegyében egy barátommal kitaláltunk egy új alkalmazást, ami a mi emberi felfogóképességünkhöz és memóriánkhoz képest sokkal átfogóbban ki tudja elemezni, hogy egy szituációban mi a biblikus reakció. Az alkalmazásnak persze csak a technikai hátterét tudnánk megcsinálni, aztán kortárs lelkipásztorok armadájának segítségét kérnénk a finomhangoláshoz. Az app neve Biblikus Életet Narráló Alkalmazás lenne. Ha bármiben tanácstalan vagy, csak add meg a helyzet paramétereit, és BÉNA kiadja neked a helyes megoldást. Minek is kételkednél, minek is vállalnád a kockázatot? Miért is nőnél fel, az csak felelősséggel jár! BÉNA majd fogja a kezedet, vagyis te az övét a telefonodon keresztül, így mindig a helyes úton maradhatsz, tuti nem jutsz pokolra. Esetleg olyan bővítménnyel is elláthatnánk, ami napi feladattal segít neked kicsit még krisztuskövetőbbnek lenni. Najó, ilyen alkalmazást túl sok idő lenne megcsinálni, inkább hagyjuk. Hogy miért rontok neki a tőmondatos válaszokat váró keresztényeknek? Hogy mi bajom van a kijelölt út koncepcióval? A kindergarten kereszténységgel?

Csak viccelek. Valójában semmi. Az égvilágon semmi. A vezetettség szerintem igenis fontos része a hitem útjának. Az aktuális keretek megismerése, és énemmel való kitöltése elengedhetetlen a hitem útjában, ami egy spirálhoz hasonlítható, aminek az egyik fele szabálykövetésről szól, a másik meg a felelősségteljes önálló istenkeresésről, ahol a hogyanok átalakulnak merrefelékké. Isten bennem mechanikusból személyessé, és a bibliai üzenetek határpontokból jelzőfényekké. Én pedig haladok a spirál vonalán, hol az egyik felén, hol a másikon, egyre beljebb és beljebb, közelebb és közelebb Istenhez. 

chrsitian_labirint.jpgAz aranyjegyes kereszténység elég távol van Istentől ahhoz, hogy kellően általánosat mondjon róla, ezáltal keveset is. Remek kiindulási alap. De ahogy közeledünk Istenhez, hogy beledobáljuk ezeket az esszenciákat, észrevesszük, hogy nem kapunk igazán választ rájuk. Isten fekete lyukként magába szippantja, és felemészti ezeket, nem tűri, hogy megmondjuk, micsoda. Mert minden állításunkkal elmondunk valamit róla, és kizárunk belőle egy sor más dolgot, ami szintén Ő. Közelebb és közelebb kell mennünk hozzá, át kell lépjük az eseményhorizontot, bele kell zuhannunk, hogy megismerjük. Ez kockázatos, mert az az információ, ami kiáramlik belőle túl személyes és Egy, hogy Általánossá tehessük. Nem a megbízhatóságra, vagy a határhelyzetekben a szeretet és megváltás felé konvergálásra gondolok, azok az Egyhez tartoznak. A személyeshez, amik az életemen keresztül egzisztálnak bennem. Igen, Istenről bármi épphogy lecsapódik bennem. Vállalnom kell a felelősséget, hogy a hozzá közeledés magányos, és átadhatatlan. Megnyugtat, hogy azt érzem, bárhogy is alakul ez, Ő számít rám, és mindenkire.

 

Nem volt valami megnyugtató ez a cikk. Istennel kapcsolatban csak annyi megnyugtatót mondhatok, hogy megbízható, és az életünkben, bármilyen göröngyös is, akárhányfelé ágazódjon, lesznek jelzőfényeink, és vár minket a végén. Talán épp egy bibliai történet szolgál jelzőfényül éppen most. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr713587287

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő