Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - a csendesség felé

2018. február 01. - László Dávid

Miután beleharapunk a közelkeleti, távolkeleti, déli, nyugati, és mindenféle ethnogourmet finomságokba, ki csak a sarki konzumer büfék és éttermek magas áron kínált alapkajájába, ki bevállalva a tojásból kikortyolható félig kifejlődött pipit, vagy a rántott lárvát, de ha csak steaken és juharszirupon pörgetjük is gyomrunkat, végül mindig oda lyukadunk ki, hogy hihetetlen örömöt és élvezetet tud jelenteni egy fokhagymás pirítós, vagy héjában sült krumpli vajjal. Nem csak az elérhetetlen és különleges ragyoghat aranyfényben előttünk, és nem csak a nagyon nélkülözőknek jelenthet mennyei mannát a háborús konyha. Sőt, az emberi élet minden színterén igényünk van a visszahúzódásra. A kevésre. A nyugalomra. Az egyszerűre. 

Minden felismerés abban a pillanatnyi csöndben kezdődik, ami a zűrzavar túltelítettségébe sípol. A hirtelen, vagy fokozatosan ránktörő kiüresedés, amit a magány vagy a szenvedés hoz magával, egy adomány arra, hogy kortyoljunk a végtelenből. Életünk olyan, mint a pilótáé Exupery regényében, repülünk városok közt ide-oda, emberekkel találkozunk, partikon veszünk részt, dolgozunk, ruhákról, politikáról, számokról és szivarokról beszélgetünk. Az életünket ezek töltik ki, és látszólag haladunk bennük, valójában viszont csak körkörösen szállunk saját pályánkon, saját bolygónk körül, melyek határait, vizeit és szárazföldeit prekoncepcióink vonják körbe. Kitikkadunk a sokmindentől, amit leöntünk a torkunkon. Ilyenkor egyszeriben csak egy sivatag közepén találjuk magunkat, gyötrelmek közepette, ami valójában nem más, csak a fogsorát végre kivillantó mindennapi élet. Ebben, a levetkőztetett világgal történő szembesülésben képes csak ránk találni az az apró, szelíd mosolyú aranyfürtös kacagás.

Nem tudom, te hogy vagy vele, nekem fontosak a gyakori csendek. De annyi behatás ér, és annyira függője vagyok a napi behatásadagnak, hogy sokszor küzdök a mindennapjaimban a zsizsgés és csend közti átmenettel. Pedig néha a szívnek is jó a víz.
favim_com-21763.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr6613593063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.