Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

A megbocsátás gyalázata

Valami azt súgja nekem, hogy az Isten országának jogrendje teljesen más, mint a miénk. Nálunk, embereknél van egyszer a bűn, és amikor ezt valaki bizonyíthatóan megteszi, az igazságszolgáltatás kirója rá az arányos büntetést. Isten országában a bűn és a bűnhődés, ahogy én látom együtt létezik, amikor valaki elkövet valami rosszat, azzal magára is keserűséget hoz. Megszenvedi a lelkében, még ha a felszínen nem is tűnik ki számunkra. Talán már önmagában szenvedés, hogy csak abból az eszközkészletből képes dolgozni, ami arra a rosszra sarkallja. Nem olyan módon szenved ugyan, ahogy mi vágyunk rá, hogy lássuk, sokkal inkább egyfajta belső sorvadás formájában, ahogy a sitheken látszik, amint felzabálja a békét és a reményt bennük a sötét oldal.

Persze mi ebből keveset érzékelünk, és ilyenkor ítélkezünk, haragszunk, mert az ítéletünk és a haragunk egyfajta belső igazságszolgáltatásként funkcionál. A megértett sérelmet kompenzáljuk vele magunkban, amikor dühösek vagyunk arra, aki rosszat tett. Ettől még jogos a düh. Úgy értem, jogunk van hozzá, sőt, még segítségünkre is lehet, ha dühösek vagyunk. Ez igaz lehet az ítélkezésre is. Teljesen érthető, hogy ítélkezik valaki, én is tettem és teszem. A fejemben lévő egyensúlyt szeretem magamon kívül látni, és aki felborítja, azt elítélem. Nem tudom elítélni azokat, akik ítélkeznek, én is elítélhető vagyok az ítélkezésben. Tudom, hogy aki ítélkezik, csupán fél, hogy valójában ő is ítélhető.

Az ítélő és az elítélt, mindketten ítélet alatt vannak, mert az ítéletet választják. Az ítélő az ítélkezést, az elítélt azt az eszközkészletet, ami őt ítélet alá vonta. Egyedül egymás kölcsönös megértése, az adósságok belső rendezése és maguk gyengeségeivel való szembenézés és feldolgozás ad teret az Istenország jogrendjének, amiben az igazságszolgáltató hatalom nem a bűn és büntetés intézménye szerint működik, hanem a megbánás és megbocsátás intézménye szerint.
crime-and-punishment-final-cover-1w6mctg.jpgÉrdekes, hogy a keresztények sarkalatos pontként kezelik a bűnt. Olyasminek, amin áll vagy bukik az életünk. És ebben nagyrészt igazunk is van. Csak épp amiért az ember a bűnök sokaságát megbocsájthatatlannak tartja, szereti azt gondolni, hogy ez Istennél is így van. Ezért mindenképp és feltétlenül kell nekünk az engesztelő áldozat képe, mert így Isten valami istenivel rendezte a számlát, olyasmivel, ami nem olyan kevés, mint amit mi tehetnénk, hogy kompenzáljuk azt a rosszat, amit mi tettünk, ami viszont már túl sok. Érdekes valuták a bűn és bűnhődés, érdekes az inflációs deflációs mozgásuk is. Kiismerehetetlen értékeket képvisel az emberek fejében. De mit jelent akkor a Krisztustól tanult imádságunkban ez: "...És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek..."? Talán azt, hogy Isten a mi kezünkbe adta a saját lelkünket? Olyan mértékkel bocsát meg nekünk, amilyen mértékkel mi megbocsátunk egymásnak?

Ennyi lenne? Tényleg ennyi? Ilyen kevéssel lerendezhető? Ez gyalázat lenne! Tiszteletlenség, könnyelműség azokkal szemben, akik egy életen át cipelnek sebeket magukon mások mocskos tettei miatt. Talán könnyűnek hangzik, de végtelenül nehéz, és egyes esetekben talán csak életünk végén nyer feloldást bennünk. Számomra ez a része a Miatyánknak azt súgja, hogy a sebzés és sebzettség folyamata, állapotai olyan dolgok, amiket nem tehetek félre egy életre. Újból és újból elő kell vennem, és foglalkoznom vele, elfogadni, hogy marja a lelkemet, majd félretenni, és máskor ismét foglalkozni vele. 
bigstock-abstract-businessman-has-a-mor-52458364.jpgIlyen szempontból jó nevelési eszköz jól előadva a helyettes engesztelő áldozat képe. Elfogadja a koncepciónkat, és leveszi a megbocsáthatatlannak tartott bűneink terhét rólunk, ugyanakkor nem szabadít meg a bűntudattól, ami bűnbánatra és alázatra sarkallhat minket. És enyhítheti a sértettségünkből fakadó elégtétel vágyát, amennyiben mások rajtunk elkövetett bűnét és bűntudatát is hasonlóképpen látjuk. De ezzel egyidőben csökkenti a felelősségünket is, hogy szembenézzünk önmagunkkal, magával a bűnnel, a bűnhődéssel, és hogy önmagunk kezdjünk valamit végre avval, hogy a markában tart minket énünknek ez a része, vagy épp az énünkben élő kép arról, aki megcsonkított minket. Kevés ahhoz, hogy kezdjünk végre magunkkal valamit.

Keresztény testvéreim egy jelentős része persze erre egyből a romlott természettel, és az önmagamtól jóra képtelenséggel jönne, hogy mégis alátámassza, ennek kell lennie a végső igazságnak. De ha így van, az én oldalamat akkor is fúrja a kíváncsiság: Jézus minek törte magát annyira, hogy megszólítson bennünk valamit az életén keresztül?

Ez megint csak olyasmi, amit nem tanokból, csak a saját életünkből érthetünk meg: És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4112502005

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő