Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

A gyónás szentsége

2018. január 18. - László Dávid

Bevallom, hogy hibáztam. Bevallom, hogy tehettem volna másként is. Hogy amit gondoltam, amit tettem, az nem egyezett azzal, aki vagyok. Bevallom, hogy elmulasztottam olyan dolgokat, amiket utólag szívesen megtennék. Hogy csalódtam magamban, és emiatt rosszul érzem magam, sőt, talán még dühös is vagyok. Bevallom, hogy azt hittem, olyan tudok lenni, amilyennek szerettem volna látszani, de elbuktam. Bevallom, hogy az énem egy része uralkodni akar felettem, és olyan dolgokból kipréselt örömökkel nyugtat, amik ideig óráig boldoggá tesznek, de közben napról napra kihullanak a kezeim közül azok a dolgok, amiket értékesnek tartok. Magamban, és a környezetemben. Bevallom, hogy olyan tükörben szeretem nézegetni magam, ami mindezt eltakarja, és amikor felreped ez a tükör, és kikandikálnak a repedésen a titkok, amiket elnyomtam magamban, akkor arra szoktam dühös lenni, ami elpattintotta a tükröt, nem a tükörre. 

Téged választottalak, hogy ezt elmondjam. Kérlek, ne ítélj el, mert avval belelöksz abba, amiből ki szeretnék végre szállni. Kérlek, ne jósolj jövőt, mert gyenge és puha vagyok most, az őszinteségem órájában, és könnyen belém plántálhatod az általad felállított kimenetelét a dolgoknak. Kérlek, ne adj tanácsot, amíg nem kérek én tőled. Kérlek, ne beszélj olyasmikről, amik kellően elvonatkoztatottak és általánosak, hogy hidegség áradjon belőlük, már most megfagyok az őszinteségem órájában, nincsenek rajtam a maszkjaim. Inkább használd ki meztelenségemet, hogy megmutasd nekem a fényt és a meleget, hogy végre érezhessem, nincs szükségem maszkokra. 

Köszönöm, hogy elmondhattam neked, ami emészt. Hogy kimondhattam, és magam előtt is világossá tehettem. Köszönöm, hogy megértesz. Hogy úgy hallgatsz, látom, mint aki megérti, miről beszélek. Köszönöm, hogy te már hamarabb nyitottad a karjaidat felém, hogy szemeidben a jövő reménye csillog, és azon keresztül az őszinteségem órájában megláthattam, nem vagyok befejezett, lehetőségem van, hogy kiszálljak a múltból, és hogy tovább haladjak, változzak.

Köszönöm, hogy Krisztusai voltunk egymásnak.
counseling-a-friend.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr8413584811

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.