Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

ChristMass - Maradt még a bejgliből, elviszed?

Karácsony atmoszférája semmivel sem téveszthető össze. A hideg utcák szűkülő érzete, az izzósorok fényében úszó szobák, sütemények és sokfogásos ebédek illata lengi körbe a kis család tagjait, akik sokat készültek erre a pillanatra, hogy szerethessék egymást. Sokat türelmetlenkedtünk a bevásárolóközpontok kígyózó soraiban, sokszor használtuk cinikus felhanggal nézeteltéréseink lezárására a "Boldog Karácsonyt" köszöntést, és sokszor arra, hogy kifejezzük az ismerőseinknek, munkatársainknak, rokonainknak, idén is gondolunk rájuk. Szenvedtünk a főzéssel, takarítással, fenyődíszítéssel, ajándékvásárlással, üzenetek megírásával, megérdemeljük, hogy közösen, meghitten elénekelhessük a kiskarácsonyt meg a mennyből az angyalt a fa körül egy úri étkezés után. Ott vannak még a karácsonyi zenék is, amiknek teljesen egyedi, összetéveszthetetlen stílusa van. Majd színes csomagolópapírok és mintás papírszatyrok mélyére nézünk, sosem egészen megelégedve avval, amit ott találunk. Kiharcoltuk magunknak a jogot, hogy együtt tölthessünk két napot bensőséges körben, és kérjük a szolgáltatást, aminek mi teremtettük meg a körülményeit. Áhitatos arccal, kissé szégyenlősen feszengünk egymás közt, mert nem könnyű két napra olyan gyorsan átállni az évenkénti duplagondolra, lenyomni ténylegesen a tudattalanba az ellenérzéseinket, problémáinkat, apró réseinket a szocializáltság porcelánmaszkján, amire most pluszba még egy maszkot ráveszünk. A szeretet ünnepének maszkját. A keresztényeknek egy kicsit könnyebb dolga van, ők az adventtel még kényelmesen át tudnak hangolódni erre az ünnepségre. 

Karácsony az, amikor Jézus születését avval ünnepeljük, hogy eljátsszuk őt. Sőt, annyira belefér két napig a Zefirelli féle magasztos és kedves Jézusnak lenni, hogy túl is teljesítjük azt. Karácsony az, amikor csodák történnek, amikor egy tízéves kissrác megkínoz két betörőt, és megtanulja, hogy a család a legfontosabb. Amikor az, akit kiközösítettek a kinézete miatt, és ezért gonosz lett, megjavul egy ártatlan gyermek elfedő szeretetétől, és ez olyan tettekre sarkallja, hogy végül a közösség tiszteletben álló tagja lesz. Amikor egy gazdag fukar öregembernek rémálma van három szellemmel, és másnap új emberként ébred, aki nem tétlenkedik, amikor a szegények szükséget szenvednek. Mind rólunk szólnak ezek a történetek. Boldogtalanok voltunk, telhetetlenek, de boldogság költözött a szívünkbe, mert ennek az ünnepnek varázsereje van.

Mindezektől épp eléggé el tudunk érzékenyülni ahhoz, hogy elégedettek legyünk a karácsonnnyal. Végtére is ez egy olyan ünnep, amikor csak nagyon súlyos dolog miatt kérnénk a panaszkönyvet. Mindeközben persze akadnak olyanok is, akik másféle Jézusképre hasonlítva ilyenkor kimennek pokrócot és meleg ételt vinni azoknak, akiknek már nincs joga igényelni a panaszkönyvet sehol, csak az Úristennél. Igazán hálásak lehetünk nekik, noha tévesen hisszük, hogy helyettünk is teljesítik a felebaráti szeretet parancsát.

Mégha ez egy varázslatos ünnep, akkor sem megyünk el amellett, hogy évről évre jóléti cinizmussal értékeljük a giccses jókívánságokat, képeket, már október végén feldíszített boltokat és utcákat, és azt a kérészéletű megértést és segítőkészséget, amit előcsal belőlünk karácsony szelleme. Karácsony ünnepe, a szeretet ünnepe, vagy ahogy János evangéliuma, és az ősi hagyományok mágikus analógiás nyelve leírja, a fény ünnepe mindenkié. Ez az ünnep univerzális, nem kell semmilyen ideológiához tartozni, hogy részesei legyünk. Az őskeresztények megvalósult álma, ahol mindenki az Emberfia tanítását igyekszik követni, szeretettel telik meg, és ontja magából a körülötte lévőkre. Isten országa egy kis időre valóban kézzel foghatóan köztünk van. De mindenki tudja, hogy evvel az ünneppel a legnagyobb baj nem az, hogy ajándékozunk, és fát állítunk a már felnőttként született megváltó Krisztus kereszthalálán töprengés helyett, ahogy azt a türelmetlen keresztények a világ szemére hányják. A bajunk az, hogy most kedvesek vagyunk, de később már nem. 

Szerintem mi nagyon is szeretnénk valóban átszellemülni, az elesettekkel törődni, és szeretteinket felköszöntve együtt lenni, de nem tudunk elmenni amellett, hogy ez holnap után gyorsan múló emlékké sorvad el. Ezért gyorsan a maradék töltött káposztával és bejglivel pakolunk valamit még a batyunkba, hogy kihúzzuk minél tovább az év többi napjának sivatagában. Ezért teljesítünk túl, ezért foglalkozunk inkább csak a hozzánk közel állókkal, ezért vagyunk cinikusak, és egyszerre gyöngédek és áhitatosak. Hogy legyen még boldogság a szívünkben egy-két hétig.

Nem lehetséges és nem is érdemes exportálni a karácsonyt más napokra. Más napoknak vannak saját karácsonyaik. Mert miben is talál testvérre a karácsony, ha nem az ünnepélyes csöndben?

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4913521347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő