Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - A kereszténységen túl

2017. november 14. - László Dávid

A kereszténység legismertebb, és emiatt legtöbbet támadott felülete az erkölcs. A keresztények is erről beszélnek a legtöbbet, erről tanítanak, ezt vesézzük, támasztjuk alá vitákban, igehirdetésekben. Mondhatni erről szól az egész: aki keresztény, az a Biblia erkölcsi iránytűje szerint él. 

Hogyan is képződik ez az egész? Egyszerűen és tömören: Számít, hogyan cselekszem, mert van jó és rossz. Ez a felosztás azért van, mert létezik az ideál, egy mintakép, és mert van egy ideális állapot. Az ideál miatt van bizonyosságunk is, hogy van egy transzcendens lény. A transzcendens lényből aztán visszavezetjük az erkölcsöt, és azon keresztül az ideális állapotot, ami miatt ragaszkodunk az erkölcshöz. A kör bezárult, a képlet visszaigazolta magát. A rendszer működik, az alkotó pihen. 

De hogyan is lép be ez az egész az életembe? Egy döntés által. Elfogadom, hogy van jó és rossz, mert hiszek az ideálnak. A döntésről, ami megelőzi mindezt, már keveset beszélünk. Talán mert túl személyes, túl speciális. Lehet, hogy ami a döntésünket előmozdította, az mindnyájunknak más, és evvel nem tudunk mit kezdeni? Csak hogy a jó és rossz felosztásának elfogadása korántsem evidens. Bármikor elbizonytalanodhatunk ebben, és ez így van rendjén. Mert az elbizonytalanodás hozzásegít az igazi választáshoz, a szabad akaratból hozott szilárd döntéshez. De véget is vethet hitünknek a transzcendens létezésében. Végső soron tehát egy egzisztenciális kérdésen alapul a keresztény hit, és az erkölcsiség csak a kérdésre adott válaszunk következménye. Az elbizonytalanodás kézenfekvő, főleg, hogy mivel legtöbbet az erkölccsel foglalkozunk, mindenki, beleértve minket is először és első helyen az erkölcsöt kapja a kereszténységből, azt tartja kiindulópontnak. Talán maga Isten taszítja le az erkölcsöt erről a posztról, hogy helyt kapjon az igazi, lényünkkel való összekapcsolódás.

A mindannyiunk számára elérhető Krisztusba vetett hit olyan, mint egy bakancs, amit a jó és rossz dogmájából varrtak, hogy megvédje lábunkat a kicsi út köveitől. De amikor elérkezünk egy széles folyóhoz, és belegázolunk, a bakancs megtelik vízzel, és lehúz minket a fenékre. Szembe kell nézzünk a ténnyel: vagy leoldjuk a bakancsot a lábunkról, vagy elsodor minket a létbizonytalanság az üres intelmeket harsogó, képmutató lelkek mocsarába. Ha túljutunk a folyón, és rálépünk a nagy útra, magunk kötünk papucsot azokból, amiket ott találunk. 

Mi van hát a kereszténységen túl? A személyességen alapuló, szabadságból adott bizalom Isten felé. Ha Isten és az Igazság egyszer szemben állnának egymással, én Istent választom.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2613264425

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.