Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Teológiai lábnyom

2017. október 25. - László Dávid

Szóval megtértem. Még úgy négy évvel ezelőtt. Mármint, hittem én azelőtt is Istenben, de nem volt különösebb jelentősége a tudatos életemben. Tudattalanul persze a vallási neveltetésem, és az avval szembeni ellenérzéseim együttesen meghatározták a viselkedésemet, életvitelemet, de addig mindez rejtve volt előttem, amíg nem kezdtem napi szinten foglalkozni a hitemmel. Ahogy már korábbi cikkeimben beszéltem erről, ennek voltak pozitív és negatív hozadékai is. Ennek összesítésére szeretnék most bevezetni egy új fogalmat: A teológiai lábnyomot.

Hány barátot vesztettem el a hitem miatt? Hányat nyertem? Hogyan változott a családommal a viszonyom? Jobb lett? Rosszabb? Hogy bánok az idegenekkel? Ugyanúgy, vagy már másként? Odafordítom-e tekintetem azok felé, akik bánatukkal jönnek hozzám? Adok-e magamból azoknak, akik segítséget kérnek tőlem? Milyen életvitelem volt előtte? Ez merre változott? Milyen tevékenységekről mondtam le, milyen szokásokat vettem fel, és jól tettem-e, hogy változtattam? A saját lelkivilágomban milyen pozitív hozadékai voltak, hogy komolyan foglalkozom a hitemmel? És milyen negatív hozadékai? Mennyire és hogyan változott az önmagammal és másokkal szembeni ítélkezés? És a szeretet és elfogadás? Vajon most már, hogy tanítvánnyá váltam, és felkérettem, hogy tegyek tanítvánnyá másokat, mit terjesztek Jézusról? Az igazságot? Az én igazságomat? Amit megértettem belőle, abból, amilyennek látta az embert, amilyen lehetőségeket látott benne, amilyen célt látott előtte, azok mik? Hasznos, vagy káros vagyok mások számára, az életútjukon? Mekkora a teológiai lábnyomom? Vajon a felhasznált erőforrásaimból származó nyereség: önmagam megismerése és fejlesztése, a kapcsolataim ápolása, a tálentumaim kibontakoztatása nagyobbak, mint a szennyezés, amit okozhattam az önhittséggel vagy önostorozással, a megszakított vagy nem ápolt kapcsolataimmal, a képességeim elhanyagolásával vagy rossz kibontakoztatásával?

És mekkora a teológiai lábnyoma annak, aki fontos szerepet tölt be ebben az egész információáramlásban? A lelkésznek. Vajon a felhasznált erőforrásokból származó nyereségek nála nagyobbak, mint a szennyezés? És a szüleinknek? A párunknak?

Nehéz, de fontos kérdések ezek. A rombolódás és rombolás éppúgy része a fejlődésnek, ahogy az épülés és építés. De nem minden újrahasznosítható. Vannak időtálló szemetek, lassan lebomló sérülések, mélyre idegződött rossz minták. És bizony ezek nem hiányoznak a keresztény életből sem. Ezeket megszenvedi az is, aki keresztény családba születik, az is, aki maga választja a kereszténységet, de különösen azok, akik lelkészcsaládba születnek. Nem szeretnék általánosító lenni, bizonyára vannak ígéretes lelkészcsaládok, ahogy vannak ígéretes keresztény, és nem hívő családok is. Tökéletesek nincsenek sehol, de ígéretesek lehetnek. Azonban balsorsomra eddig én csak olyan lelkészgyerekekkel találkoztam, akik hatványozottan megsínylették, vagy közvetlenül a család miatt, vagy csak közvetve a burokban nevelkedés, és ennek következtében a szocializáció hiánya miatt. 

Néha sikerül azonosítanunk a minket körülvevő szemetet, és képesek vagyunk hosszú és fájdalmas úton újrahasznosítani, megújulóra cserélni a beszáradt, káros mintákat. Persze a rossz átadása a végletekig nem kikerülhető. Mi majd továbbadunk mást, amivel az utódainknak kell megbirkózni. Ahogy talán elődeink is megkíméltek azoktól, amiket ők kaptak az ő elődeiktől, és az azoktól való szabadságért cserébe kaptuk azt, amit mi megszenvedtünk tőlük.

Egy szó mint száz, a bántalmazó és bántalmazott szerepek ciklikusan ismétlődnek az emberiség életében, és számomra az ettől való megszabadulás a kegyelem, ami önerőből nem, csak Isten közbeavatkozásával érhető el. De jó agyaghoz méltóan ellenállunk, életünk végéig csak lassan, és nehézkesen, rengeteg víz árán vagyunk hajlandóak változni. Sose egészen olyanná, amilyen az ihlet, és nem mindig előrefelé, ameddig ennyire kötődünk az anyagunkhoz. 

Számomra most a fenti kérdések jöttek elő. Sokáig tuszkoltam le, hogy más, fontosabb dolgaim vannak ennél, de nem kerülgethetem a végtelenségig. Mekkora a teológiai lábnyomom? Hogyan tudnám én azt megállapítani?

Megosztom most veletek, amit elsőre kitaláltam. Aztán nem tudom, lehet, hogy ér is valamit: Készítettem egy vázat, amit hat koncentrikus kör alkot. A belsőbe beleírtam, hogy "én", az jelképez engem. Majd megpróbáltam összeszedni, amennyire az értelmem képes volt átfogni, hogy mit értettem meg eddig a vallásomból, hogy mi az, ami fontos. Hat témára osztottam fel ezeket, és hat szeletre vágtam ennek megfelelően a vázamat. Ilyesformán tettem:
ki_vagyok_en_2.pngAmint látod, minden témához tartozik egy értékskála egytől ötig. Ezután fogtam hat tetszőleges színt, és annak megfelelően színeztem ki a témához tartozó hasábot, amilyen számot magaménak tartottam. Fontos, hogy kívülről haladtam befelé, vagyis ha az egyik témához az 1 a válaszom, akkor a hasáb legkülső részét színeztem be vele. Az enyém jelenleg így néz ki:
ki_vagyok_en_david.pngEzután még felírtam magamnak, hogy melyil témák között érzek magamban ellentétet. Vagyis melyikről gondolom, hogy szemben áll egy bizonyos szinten a másikkal.
ki_vagyok_en_david_ellentetekkel.png
Nagyon érdekes, és sokat mondó számomra, hogy az enyém ilyen. Az első képet letöltheted magadnak, ha te is ki szeretnéd színezni a saját verziódat. És most arra kérlek, ha kedvet kaptál ahhoz, hogy ezt megcsináld te is, akkor állj meg az olvasással, ameddig evvel nem vagy kész. Ha úgy érzed, nem befolyásolna semmi abban, hogy ezt hitelesen megcsináld, olvashatod tovább, de ha biztosra mennél, inkább előtte csináld meg. Csak azért mondom, mert a folytatás érdekes lesz. Adok egy kis időt.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Megvagy? Akkor most csavarunk egyet a dolgon. Mégpedig úgy, hogy ahol eddig az én volt, ott most a másik fog szerepelni.
ki_vagyok_en_amit_a_masik_lat.png
Képzeld el, hogy a másikat belepottyantod ebbe a körbe, csak ez nem kör, hanem egy test, és a színezett részek falak. Amit először tapasztal belőled az a belső színezett kör, illetve a fehéren maradt zónák üresek, így azokon átlát. Vagyis ez nálam azt jelenti, hogy az önismeret, a szeretet, és a részvét fontos értékek a hitemben, az erkölcsi irányelvek, szertartások, mint a bibliakör, templomba járás, vagy a szentírás viszont kevésbé. Átgondolva e mentén az elmúlt néhány évemet, visszaidéztem, hogy ami még fiatalabb koromban utálatos volt, mint az erkölcsi irányelvek, azok a megtérésem után hirtelen fontossá váltak, és emiatt megszakítottam a kapcsolataimat azokkal a barátaimmal, akik szabadosan éltek, elítéltem őket, amiért számukra az alkohol és a szex nyerőbb volt, mint a templomba járás. Majd mikor elmartam emiatt magam mellől mindenkit, aki kicsapongóbb volt nálam, én maradtam a legkicsapongóbb a környezetemben, és emiatt erősen önostorozóvá váltam. Ez oda vezetett, hogy a saját józan eszem és lelkem maradék épségének védelmében megkérdőjeleztem pl. az erkölcsi irányelveket, és lassacskán átvándoroltam a konzervatívabb oldalról a liberálisabb oldalra. Ugyan hasznos volt ez olyan értelemben, hogy tudtam a saját portámon söprögetni, mind egyéni, mind általános vallási szinten (a korábbi megannyi, és a még jövőben létrejövő cikkek erről bőségesen tanúskodnak, és fognak is), de olykor elragadtattam magam, és így nem jutott élettérhez a beszélgetéseimben azon pozitívumok elmesélése, amiktől számomra mégis vonzó kereszténynek lenni. A sérüléseim feldolgozásának, és a szabadságnak köszönhetően, hogy kereshetem Istent anélkül, hogy be kéne tagozódnom valamelyik egzegetikai irányzatba, vagy magamra kéne erőltetnem valamelyik apologetikát, fellélegezhettem, és már figyelmet tudtam fordítani azokra a pozitívumokra, amik az eddigi utam során is gyűltek, de nem juthattak szóhoz. És emiatt, hogy nem vagyok köteles Jézus követőjeként elfogadni valamely tanításokat, a felekezeti örökségek is meg tudnak olykor mutatkozni számomra a maguk szépségében. 

Szóval ilyen nagyjából az én teológiai lábnyomom, első blikkre. Aztán lehet, idővel finomítok ezen a képen. A skála értékei az általam megismert jelenlegi értékeket tükrözik a keresztény szubkultúrában, de ez is változhat. Bennem, és általánosságban is. Mostanában épp valami ilyesmin gondolkodom. Ez csak egy megérzés, de a belső körnek valószínűleg színesebbnek kellene lennie. Talán nem minden színnel, de a legtöbbel. Elsősorban az ellentétekkel kell kezdenem valamit, mert azok az ellentétek rólam szólnak. A jövőm története, hogy ez hogyan alakul tovább. Folytonos mozgásban vagyunk, a Szentlélek segítségével istenkörüli pályán haladva.
A te lábnyomod milyen?

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4813063850

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.