Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Ember Embernek Krisztusa


"Isten a szó szoros értelmében – tényleg nincs jelen a világban, hanem Krisztus által. Krisztus pedig úgy lehet jelen közöttünk, ha valaki Isten helyett vagy istenien cselekszik. Az embereknek felelőssége úgy élni és viselkedni, hogy általuk váljon láthatóvá és érzékelhetővé Isten, amelyet úgy érhetünk el, ha Krisztushoz hasonlóan bánunk egymással. Ez nem helyettesíti Istent, hanem közvetíti, és ezáltal közvetlenné teszi őt. Így arra vagyunk hivatottak, hogy azt csináljuk, amit Krisztus is csinált, vagyis játsszuk el Isten szerepét a tehetetlenség helyett. Legyünk egymás istenei, krisztusi mintára."

(Dorothy Sölle)

Lehet ilyet? Lehet Krisztusnak lenni? Mit jelent ez egyáltalán? Hát nem blaszfémia ez? És mikor Jézus kért minket, hogy legyünk tökéletesek, akár az Isten, meg hogy úgy szeressük egymást, ahogy ő (a megtestesült Isten) szeret minket, nem-e blaszfémiát kért tőlünk? 
Vajon csak azért kéri, hogy alázatra sarkalljon minket, hiszen hogyan is érhetnénk el ezt a szintet? Mekkora áthidalhatatlan szakadék van köztünk, és e között az elvárás között? Igazán csak ebből látszik, milyen kicsik és gyengék vagyunk mi. Mégis, minek tanított volna minket annyi példázaton és régiúj parancsolaton keresztül, ha nem várná el ténylegesen, hogy legalább megpróbáljuk önmagunk beleszakadtáig a mennyei Atya akaratát követni? Talán nem-e ez a maximuma annak az aranyszabálynak, hogy tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek? 

De nem tehetem ezt csak másokkal. Nem oszthatom magam szét a végtelenségig arra várva, hogy a körülöttem lévők majd éppúgy felkarolnak, ahogy én is őket. Hiszen akkor elvárás keveredik a szeretetembe. Én beleszakadok az irántad érzett szeretetembe, de te is szakadj bele, hogy én is felemelve lehessek. Krisztusinak lenni nem csak önmagam szétosztásáról szól, hiszen mit osztok szét magamból, ha én magam nem töltekezem be evvel a krisztusi léttel? 
the-fisher-king-482x298.jpgHallottátok már a Halászkirály legendáját?

Az elején a király még gyerek, akinek egy éjszakára kint kell maradnia az erdőben, hogy bizonyítsa a bátorságát. Miközben egyedül bolyong az erdőben, látomása támad; a lobogó tűzből előtűnik a szent grál, az isteni kegyelem jelképe.
Ekkor egy hang szólt a fiúhoz: "Légy te a grál őrzője, hogy meggyógyítsa az emberek szívét."
De a fiút már elvakította a hatalommal, dicsőséggel és szépséggel kecsegtető élet káprázata. És a mélységes döbbenet állapotában egy pillanatra úgy érezte, nem kisfiú már, hanem legyőzhetetlen, akár Isten. Így hát benyúlt a tűzbe, hogy elvegye a grált. De a grál eltűnt. A keze ottmaradt a tűzben, és rettenetesen összeégett. Ahogy ez a kisfiú idősebb lett, úgy mélyültek a sebei, mígnem egy nap az élet értelmét vesztette a számára. Nem bízott már senkiben, még önmagában sem. Nem bírt szeretni, se szeretetet elfogadni. Belebetegedett a felismerésbe, elindult a halál felé. Egy nap egy bolond jött a várba, és egyedül találta a királyt. És a bolond, híven önmagához nem vette észre a királyt. Csak egy magányos beteg embert látott.
Megkérdezte a királyt: "Mi bánt, barátom?"
Mire a király azt felelte: "Szomjas vagyok, és vízzel kellene oltani a szomjamat."
Úgyhogy a bolond fogott egy poharat, és megtöltötte vízzel. Odanyújtotta a királynak. Amint a király inni kezdett, észrevette, hogy begyógyulnak a sebei. Ránézett a kezére, és meglátta, hogy ott a szent grál, amit egész életében keresett.
A bolondhoz fordult, és megkérdezte: "Hogy tudtad meglelni azt, amit a legbátrabb lovagjaimnak nem sikerült?"
A bolond azt felelte: "Nem tudom. Én csak azt láttam, hogy szomjas vagy."

Számomra nagy felismerés volt, hogy ennek a történetnek két arca van. Lehetek én a király, akinek segítségre van szüksége, akinek szeretetre, gondoskodásra van szüksége, akinek egy értő és érző kéz kell, aki feloldozást ad a magányomban és elveszettségemben, és lehetek a bolond, aki meghallgat, megért, átérzi helyzetet, és feloldást nyújt. Ez az egyik arc, a kapcsolataink arca. A másik arc, a belső utam arca, amikor én vagyok a király, és a bolond is. Meghallgatom magam, végre talán először együtt vagyok avval az önmagammal, aki van, akit nem az önbecsülésem lenéző vagy felmagasztaló tükrén át látok, és feloldozást adok magamnak. Kivezetem magam abból a sötétségből, amibe azért taszítottam magam, hogy méltó legyek arra az életre, ami önsanyargatást és önámítást vár el tőlem. 
chrsitian_labirint.jpgEzt a két arcát pedig a történetnek csak azon a példán keresztül tudom megtenni, megélni, amit Jézus mutatott számomra. Nem kételkedem abban, hogy a Biblia hasznos és jó útmutatóként szolgál az életemre nézve, egyvalamit azonban szerintem Pál rosszul fogalmazott meg. Szerintem nem arról van szó, hogy meghalok, hanem hogy igazán élek, őszintén és autentikusan. Élek én, és él bennem a Krisztus.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr3812939605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő