Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Keresztény betyárbecsület

Egy előadáson voltam fültanúja a következő mondatnak, körülbelül néhány hónapja. Az előadás egy vitaest volt a kereszténységről és az ateizmusról. Az előadó épp egy kortárs keresztény filozófustól, Alvin Plantingától olvasott fel gondolatokat. Egy keresztény barátom kifogásolta a gondolatok logikai felépítettségét, mire egy másik, szintén keresztény ismerősöm a következő kérdéssel reagált a barátomnak: " De xy, én azt hittem, te keresztény vagy, vagy nem?" A barátom úgy érezte, mintha leforrázták volna evvel a kérdéssel. Meg is fogalmaztuk később, hogy attól, hogy egy keresztény egy másik, akár elismert keresztény ember véleményét hallgatja, miért ne kritizálhatná meg, ha valamilyen hibát vél felfedezni a vélemény logikai felépítettségében, vagy tartalmi részében? 
pharisee_jerk_1.gifAzóta foglalkoztat két fontos kérdés: Mi keresztények, gyakorlunk-e önkritikát? Létezik-e keresztény betyárbecsület, vagyis kiállás a társam mellett, még ha az számomra is beláthatóan hibát követett el? A két kérdés pedig egy ponton összeér. Sajnos, azt kell mondanom, a tapasztalataim azt üzenik, a két kérdésre fel vannak cserélődve a válaszok. Az elsőre legőszintébben nemmel tudok csak válaszolni, a másodikra meg igennel. Pedig fordítva kellene legyen. Belülről nézve a keresztény közeget sokszor ért az a benyomás, hogy ez semmiben nem különbözik az "erkölcstelen mindenki mástól", csak úgy tesz, mintha a "mindenki másnál" erkölcsösebb lenne. Vicces belegondolni, hogy az egész vallásból a keresztények nagy hányada egy olyan dolgot választott önmaga kifejezésére, ami nem eredője, hanem következménye kéne legyen a hitnek, az erkölcsösséget. De amennyire az elismerést és látványosságot váró hiúság vezérelhette a keresztény tömeget akkor, amikor az erkölcsöt választotta címerül, annyira felsül benne napról napra. Mélységesen mély tisztelet a kivételeknek. Mert vannak, hál'Istennek.
Visszatérve, ez nem az ember bűnös természetéről, vagy a megszentelődött élet hiányáról szól. Nem akarok teologizálni ebben a cikkben, ahhoz nem értek eléggé és ahogy eddig tapasztalom, nem is vezetett igazán sehova. Erről a témáról egy sokkal gyakorlatiasabb szinten kell és érdemes beszélnünk. Arról, hogy a keresztény közeg porcelánmaszkot visel, ami a "bűnös világ, gyere haza" és a "sör helyett bibliakör", meg a "szex a nulladik szentség, amit a lelkész kiszolgáltathat annak, aki vallást tesz a szerelméről" mondatokat ismétli, miközben a maszk mögött egy ugyanúgy esendő tömeg áll, mint akinek hordja azt. Arról már nem is akarok ömlengeni, hogy mikor a klérusban valaki elkövet egy súlyos hibát, az ügyet rendszerint eltussolják, de hogy a keresztény közegben jelen van egy elitista légkör, ami az embereket lelki alkalomról lelki alkalomra ráveszi a jólszituáltság maskarájába bújásra, a szerepjátékra, és a hibák eltitkolására, abban mind cinkosok vagyunk. És a dolog még csak nem is itt gyökerezik, hanem a személyiségünk olyan alapszintű motorjaiban, amik a fenti idézetet is szülik. Ki kell mondanom: Ha a világ számláján szerepel a minden hájjal megkentség,  a dörzsöltség, az individualizmus csekonics báróskodása, akkor mi inkább tartozunk a világhoz, mint Istenhez. 
mask.jpgA munkahelyemen tudják rólam, hogy keresztény vagyok. Egy beszélgetés kapcsán előjött a vallásosság témája, és én nem rejtettem véka alá a hitemet. Mégis, mikor egy hajléktalan odafeküdt a hivatal elé, nem én segítettem fel és hoztam neki egy palack vizet, hanem egy olyan munkatársam, akiről fogalmam sincs, hogy jár-e gyülekezetbe, vagy lájkolta-e a napi igét, de a sokan krisztussal facebook csoportban sem láttam még. Csak annyit tudtam mondani neki, hogy "köszönöm". Ma is köszönöm, hogy jézusabb volt nálam, mert én nem voltam az.
modern-jesus.pngUgyan miben különbözünk mi azoktól, akik nem keresztények? Talán hogy hiszünk Istenben, meg Jézusban? Van ennek bármi ereje az életemben, vagy csak olyan ez a hit, mint az, amelyik a márkásabb fogkrémet vásároltatja velem? Az ember, mióta él, abban nevelkedett, hogy szégyellje valódi önmagát. Hogy rejtegesse sebezhetőségét. Páncélunk, mely mögé bújunk azonban nagyobb egy számmal, mint mi vagyunk, és időnként lecsúszik, kivillan a gyengeségünk, a tökéletlenségünk. Ezeknek a kivillanásoknak az eltüntetésén fáradozunk nap mint nap. Talán ezt hívjuk mi úgy, hogy eredendő bűn. Ettek a fáról, megnyílt a szemük, és látták, hogy mezítelenek. Ezért fügefa levelekből ágyékkötőt fűztek. Amikor meghallották az Úr hangját, elrejtőztek. 

Milyen többletet ad a mindennapjaimban, hogy keresztény vagyok? Legalább annyit ad, hogy képes vagyok megállni, és önkritikát gyakorolni? Ha a keresztények limbóléce, amihez a "világ nem tud annyira alázatos lenni, elég mélyre hajolni", hogy beismerje gyengeségeit, mi fel tudjuk vállalni a sebezhetőségünket? 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr212806628

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő