Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Hiszek egy Terminus Technicusban...

Mennyi felelőssége van Istennek a vallásban, és mennyi az embernek? Mennyit tett hozzá az egyik, és mennyit a másik? Mik ezek? Van-e értelme beszélni arról, hogy ember és Isten közösen hozta létre a vallást, vagy csak az egyiktől ered az egész?

Mi az az Isten? Hogy kapcsolódik hozzá Jézus? Mi a Szentháromság, hogyan van Istennek három személye egy lényeggel, és miért vannak egyenlő relációban egymással? Mi az az oltári szentség, az eucharistia, a gyertyák, a lelkészi vagy papi ruha, az ismételt szövegek, az énekek, a képek, szobrok? Mit jelent az, hogy Isten omnipotens, igazságos, tökéletes, szeretet, atya, bíró, megváltó, bárány, szent, fény? Mi az a predestináció, az eredendő bűn, a helyettes engesztelő áldozat, a biblia tévedhetetlensége, a megszentelődés, megigazulás? Mi az értelme annak, hogy actus purus, egy személy - két természet, deizmus, fideizmus, amillenizmus, kálvinizmus, evangelikál, progresszív, lutheránus, katolikus? Mi haszna van a dogmatikának, apologetikának, egzegéziseknek? 
ws_city_inside_head_1024x768.jpgNagyon sok teológiai, filozófiai tan és szakkifejezés épült már az Isten, és az ember Istenbe vetett hite köré. Nekünk persze ezek fontos dolgok, hiszen ezek a szavak szűrők, éppúgy, mint ahogy a világ leírására létrehozott szavaink. Ahogy Kant szerint a tér és az idő csak a fejünkben létező rendező elvek, amik valahogyan elrendezik elménk számára a valóságot, úgy a szavak is ilyen rendező elvek, amelyek segítségével eltárolunk, és továbbadunk egymásnak információkat, absztraktumokat az általunk elgondolt vagy tapasztalt dolgokról.

Ezen szavak segítségével az értelmem közelebb került Istenhez, tudok róla gondolkodni, tudok a gondolataimról beszélgetni, és így a szívem is közelebb kerül hozzá. Jobban magaménak érzem. De vajon mennyire azonosítjuk ezekkel a tanokkal és szakkifejezésekkel a hitünk tartalmait, vagy magát az Istent? Képesek vagyunk igazán nyitottak lenni, bármilyen új tapasztalással kerülünk is szembe, vagy csak annyit engedünk be magunkba Istenről, amennyi ezeken a szűrőkön keresztül átjut? Vallásba foglalt szellemi építményeink belső koherenciája arról győz meg minket, hogy értjük az Istent, vagy arról, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű emberi erőt és találékonyságot fordítottunk már arra, hogy közelebb kerüljünk hozzá, ami csodálatra méltó, de korántsem egész. El tudjuk-e úgy képzelni elődeink szellemi teljesítményeit, mint az ember megközelítéseit, általunk rajzolt hit-térképünkön egy-egy tapogatózásnyi foltot egy olyan terepről, amely talán folyamatosan változik, mozgásban van, de mindenképp túlmutat az általunk ismert fizikai valóságot leíró nyelven, ezáltal mintha a három dimenzió nyelvével próbálnánk leírni egy négydimenziós tárgyat? Vagy ezek a biztonságérzetet kölcsönző, sarokpontként díszelgő szavaink felülkerekednek a szívünkön, és a teljes kiüresedés, és meglepetésbefogadás helyett szakkifejezéseinkhez fohászkodunk életünk végéig?
genesis.jpgÉletem jelen pillanatában olyan Istenben hiszek, amelyről álmomban sem képzeltem volna öt éve, hogy ilyen képem lesz. Az akkori szellemi építményemmel Istenről szinte szöges ellentétben áll a mostani, mégis, egy magasabb szemszögből kiegészítik egymást. Nem jobb egyik a másiknál, nem érzem azt, hogy fejlődtem, hogy egy magasabb szintre jutottam volna. Egyszerűen csak más oldalait láttam meg azóta a négydimenziós testnek a háromdimenziós szemeimmel. Gyarapodtam, és alázatosabbá váltam. Nehezemre esik ma azt mondani, hogy fogalmaim leírják az Istent, hogy vallásom szakkifejezései objektíven és precízen átadhatóvá teszik számomra, vagy mások számára Isten tulajdonságait. Inkább azt gondolom, hogy általuk el tudom kezdeni én is felfedezni ezt a területet, ami, ha belegondoltok, igencsak fontos, és hasznos lépés, az a bizonyos a legelső. Amiket pedig kapok, válaszok, azok az életem pillanataiban továbbsegíthetnek ezen az úton. Talán egy-kettőt érdemes másnak is átadnom, hátha nem csak nekem hasznosak. Végső soron úgy sem tudom dobozba zárni Istent, mert mindig kifolyik a réseken, kitör, és a végén csak az üres dobozhoz imádkozom, aminek a falait olyan szavakból építem, mint az omnipotens.
tenyeren_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr8212799538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő