Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Miért mentem el végül a pride felvonulásra?

2017. július 10. - László Dávid

Sok helyen látom keresztény fórumokon, hogy okokat, érveket sorakoztatnak fel amellett, miért nem szabad/ érdemes elmenni a pride-ra, vagy miért kell, de a kordonon kívülre menni ellentüntetni. Persze mindegyik avval kezdi, hogy az álláspontja biblikus, amit teljesen értelmetlennek tartok, hiszen a Biblia sehol nem mondja, hogy részt lehet-e venni egy felvonuláson, hogy nem szabad részt venni rajta, vagy hogy ki kell-e állni azért, hogy valakit ismeretlenül megítéljünk. Vannak nagyon semmitmondó érvek, mint hogy a pride-ot baloldali politikai érdekeltségek is támogatják, megjegyzem más országokban a kereszténység épp a baloldallal van összefonódva, és amúgy is, a támogatási lehetőségből a jobboldal sincs kizárva. Vannak komolyabb érvek, mint hogy a Biblia a homoszexualitást bűnnek nevezi. Evvel kapcsolatban annyit mondanék, hogy ezekre érdemes odafigyelni, valóban nem szabad elkendőzni őket, ahogy azt a konzervatív keresztények a liberálisok szemére vetik, azonban szükséges volna utána járni a történelmi hátterüknek, az eredeti szöveg értelmének és fordítási helyességének, hogy mire voltak válaszok, mit jelentettek akkor, miért születhettek meg, mennyi közük van Jézushoz és a tanításaihoz, és így mennyire Istentől közvetlenül jövők, vagy kor- és értékrendfüggőek. Én ugyanis a Bibliához szeretek hozzányúlni, ahogy azt két évezreden át keresztény elődeim tették, és abból a szemszögből nézni, hogy Istenről szól, ugyanakkor emberek írták, akik ihletből megírták az istentapasztalatukat is, és a maguk kortárs gondolatait is. Ezt mérlegelve lett például mára elhagyható részlet a lelkészi tisztség nemhez kötöttsége, a gyermekverés, a ruházkodási, szombatnapi, étkezési, és egyéb törvények sora, vagy a nők fejkendőkötelezettsége, főző-, mosó- és szerelemgép funkciója. Szóval erről nagyon jó lenne egy átfogó kutatómunkát végezni. Magam nem is szeretnék ebbe mélyebben belemenni, ez nálam sokkal okosabb emberekre, teológusokra, bibliaszakértőkre, történészekre, kulturális antropológusokra vár. Azért vágtam bele ennek a cikknek a megírásába, hogy elmondjam, végül miért döntöttem úgy, hogy elmegyek a felvonulásra. 

Egy korábbi cikkemben már elmondtam, mit gondolok a melegségről, utaltam rá, hogy a témában mennyit gondolkoztam, és kifejtettem, milyen végkövetkeztetésre jutottam, amiben megbékéltem. Ami miatt most elmentem, az főleg az, hogy nekem az egyház a saját házam, és szeretnék a házam táján söprögetni. Szeretném, ha a keresztény testvéreim el tudnák engedni azt a kényszerüket, hogy a szexualitás tengelyére feszítik fel Isten igazságát, és rá tudnák bízni a Szentlélekre ezeket a kérdéseket. Amit tennének, az nem az lenne, hogy mindig valami ellen lépnek fel, hanem most már valamiért, azért, hogy a világ arról ismerje meg őket, hogy gondoskodók, segítőkészek, elfogadók, kedvesek, szeretnek mindenkit, és nem tesznek különbséget az emberek között, ahogy Jézus sem tett. Egyúttal szeretném, ha a világ is megtudná, hogy a kereszténység nem egy homogén ideológia, hogy különböző gondolkodású emberek teszik ki, különbözőképpen kapcsolódnak Jézushoz, és nem az egész közösség olyan, mint a magát kereszténynek valló, de álságos képet mutató ember. Szeretném, ha elérkezne a kereszténységben az a kor, amikor a különböző gondolkodású keresztények elfogadják egymást, és megférnek egymás mellett, amikor nem csinálunk úgy, mintha mindent tudnánk, és a személyes álláspontunk egyedül üdvözítő lenne.

Amikor békében és elfogadásban vesz részt egy szeretetközösségben az is, aki szerint a melegség betegség, az is, aki szerint semmi gond nincs vele, a cölibátusban élő is, és a szerelmi életet megélő meleg is. Amikor nem akarja egyik a másikat erőszakkal vagy anélkül megváltoztatni, és elsődlegesen Krisztus testének másik tagjaként tekint egyik a másikra, emberként, akit szeret, és akiért kész bármire, aki mellett kiáll, akit megvéd, ha bántják, mert a testvére. Ha a melegeket elfogadó és szerető keresztények segítik azokat, akik betegségként tekintenek erre, ha azok, akik betegségként tekintenek erre, kiállnak a melegek egyenjogúságáért, akkor a kereszténység ideológiából végre egy sokkal szervesebb valamivé válik. Megélt életté. A szeretet felismerhető jegyévé. Akkor majd csak azokat nevezik eretneknek, akik önmagukat és másokat gátolják abban, hogy Jézussal élő kapcsolatban lehessenek, azokat nevezik farizeusnak, akik túlságosan biztosak abban, hogy fölötte állnak másoknak, hogy közelebb vannak Istenhez, és jobban ismerik, ezért fölényeskedhetnek másokon.
gay-or-christian.jpg Azért mentem ki, hogy ezen dolgozzak, hogy ehhez hozzátegyek egy cseppet. És nagyon fájt, amikor nem tudtam kimenni a kordonon kívül, mert megakartak verni a horogkeresztes tetoválásos, feketeruhás, a hátukon árpádsávval díszített nagymagyarország matricás emberek, és amikor rohadtanyáztak és lebuziztak azok a testvéreim, akik azért jöttek ki, hogy két bibliai idézet összeollózott változatának molinóját tartsák, ami kárhozatra ítéli a melegeket. Szívesen kezet fogtam volna velük, és mondtam volna, hogy bár ebben a kérdésben a kordon másik oldalán vagyunk, de testvérekként bízom benne, hogy ugyanúgy a fent leírtak a céljaik, csak más módon képzeljük el, hogy hogyan valósulhat ez meg. Mostanra inkább azt gondolom, hogy talán nem az irgalom és a szeretet vezette őket, inkább a "rendrakás", hogy finoman fejezzem ki magam. Jól esett, hogy a menetet megelőzően valaki tartott egy beszédet, amiben megköszönte a különböző szervezeteknek, köztük a Keresztények a melegekért csoportnak, hogy jelenlétükkel támogatják az egyenlő jogok iránti vágyukat, amiért a felvonulást is tartják. Érezhető volt a beszéden, hogy a szervezők is tisztában vannak vele, ez a felvonulás nem cél, hanem eszköz, ami abban a pillanatban beteljesíti a célját, és többé nem történik meg, amint valóban egyenlő jogaik, és hétköznapi értelemben vett szabadságuk lesz a melegeknek. A menet maga meglepően konszolidált volt, a jobboldali médiumokon, és a meleget csak a csapból, meg a nyári napsütésből ismerő keresztény közösségek beszélgetésein hangoztatott kirívó és visszatetsző dolgokból semmit nem láttam megjelenni. Mindenki odafigyelt a másikra, mindenki szeretettel és kedvességgel volt a másik felé. Erősen tűzött a nap jó ideig, a szél csak a híd környékén támadt fel, mégis jól éreztem magam. Az volt a benyomásom, hogy akik körülvettek, akár mind keresztények is lehettek volna abban az értelemben, ahogy Jézus előrevetítette azt a közösséget, amiről megismerik majd, hogy hozzá tartoznak. Az egyik keresztény hírportál cikkének kapcsán felmerült a kérdés, hogy vajon Jézus elment volna-e erre a felvonulásra, és ha igen, hova állt volna. Én azt éreztem, Isten mindenütt jelenvolt aznap.

Összegzésként azt tudom csak mondani, legalább egyszer mindenkinek érdemes lenne elmenni egy ilyenre. Sokkal árnyaltabban látná a dolgot, és rengeteg lépéssel közelebb kerülnénk ahhoz, amiről szól ez a felvonulás.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr9612652075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.