Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Egykapcsolatban vagyunk

Azt hittem, téged szerettelek, pedig magamat szerettem benned. Azt hittem, téged veszítettelek el, pedig magamat vesztettem el veled. Azt hittem, te érdekelsz, pedig az érdekelt, hogy mennyire vagy ő, akiben magamat szerettem. Azt hittem, téged akarlak, pedig magamat akarom tőled

A párkapcsolat egymás felfedezése és önmagunk újrafelfedezése is egyben. Ez pulzáló folyamat, és teljesen rendben van, de van olyan eset, amikor az egyik irányba eltolódik, amikor mondjuk úgy lépünk be egy kapcsolatba, hogy erős sérüléseket viszünk be, és akár tudatosan, akár tudattalanul a gyógyulást várjuk rá a kapcsolattól. Ilyenkor a másik félben keresem önmagamnak az egészséges képét. A másiktól várom, hogy olyan képet fessen rólam, amilyen lenni szeretnék. Az ő állandó jelenléte, szeretete határozza meg az értékeimet, a rajongása irántam, az, hogy milyennek lát jelenti azt, hogy milyen vagyok. 

Ebben az állapotban önmagam érdekel a másikban, a másikon keresztül. A másikban lévő önmagammal vagyok kapcsolatban, egykapcsolatban vagyok. Amikor a másik mindig elérhető, mindig tudom, mit csinál és miért, minden, amit teszek, az számára is érdekes, és azokból, amiket tesz, csak annyi érdekel, ami amúgy is érdekelne. Csak annyit szeretek a másikból, amennyire rám hasonlít, csak a közös érdeklődésünk érdekel, és ha ő olyasmiben és olyan irányban fejlődik, amerre nekem még belefér, akkor minden rendben van. De amikor nem tudom elérni, nem tudom, mit csinál, nem értékeli a dolgaimat, nem azokkal foglalkozik, amik engem is érdekelnek, nem abban fejlődik, ami nekem tetszik, nem kapom vissza tőle azt, hogy ami közös bennünk, vagyis ami benne én vagyok, az neki a legfontosabb, akkor az azt jelenti számomra, hogy ami bennünk közös, ami benne én vagyok, az a legkevésbé fontos. A benne lévő én nem ér annyit, hogy minden pillanatban avval foglalkozzon. A benne lévő ént nem becsüli meg, nem is szereti igazán. 
mslf.jpgÉs ez vagy elszomorít, mert jogosnak érzem, hogy nem becsüli, mert valóban, nem is ér semmit a benne lévő én, azaz nem érek én se semmit, vagy feldühít, mert jogtalannak érzem, hogy nem becsüli, igenis becsülnie kell. "Hát ki becsüli, ha ő nem? Elárulta a  bennünk lévő közöst, a magában lévő engem!" Vagy egyszerre leszek szomorú és dühös.

Visszazuhanok az önbecsülés-hiányomba, de most már avval az attitűddel, hogy ő a hibás érte, mert a benne lévő ént ő nem becsüli meg, vagyis engem ő nem becsül meg! És ha nem megy magától, akkor ráveszem, hogy megbecsülje! Kizsarolom tőle. Akár még a kapcsolatunk árán is. 

És persze, szakítás lesz a vége, ha együtt maradnak, de nem változik a helyzet. Aki magát keresi a másikban, az nem kezdi el keresni magát önmagában, aki pedig tükörként funkcionál, annak vagy szenvedés, vagy idomulás a sorsa. Ha pedig valamilyen oknál fogva az egykapcsolatban élők felismerik a helyzetüket, a kapcsolatban akkor is egy krízisnek kell bekövetkeznie, mert szükségszerű a leválás az önfelfedezéshez. 

Erre a krízisre nem érdemes úgy tekinteni, hogy ha időben felismerjük, és kezeljük a problémát, elkerülhetővé válik. Ez a krízis, ami a leválásban történik meg, és végződhet megerősödéssel éppúgy, mint elválással, szükségszerű következménye az egykapcsolatnak. Fájdalmas, de elkerülhetetlen újratörése egy rosszul összeforrt csontnak, hogy azután lehetősége legyen a jó forradáshoz. Ez egy nagyon nehéz állapot, amikor valaki épp benne van, nagyon kilátástalannak élheti meg. "Elveszíthetem életem értelmét." Vagyis elveszíthetem azt a személyt, aki olyannak lát, amilyennek az önbizalomhiányom nem engedett eddig látni magamat. Mégis, a legtöbb, amit tehetünk ebben az esetben, és amit eddig talán nem is sikerült megtenni, hogy igyekszünk végig tiszteletet és szuverenitást adni a másik félnek, és elfogadni, ami következik, egyúttal figyelmet szentelni önmagunknak, és tisztába kerülni állapotunkkal, és alakulóképességünkkel.

Mert vannak ilyen dolgok. Van csak én és van csak másik, és van alakulóképesség, van jövő. Akár mellette, akár nem, akár újra mellette, akár más mellett. Van jövő, még ha nincs is rá kitekintés, de ha képesek vagyunk erőt venni a kilátástalanságon, és tudatosítani ezt magunkban, elkezdünk foglalkozni magunkkal, akkor lesz jövő, és lesz kitekintés.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr9612507913

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő