Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Ne ítélj, hogy ne ítéltess

"Nem tudok ítélkezni, mert nem hiszem, hogy én ítéletmentes vagyok."

Nagyon sokáig nem ettem ropit. Eleinte azt gondoltam, rossz dolog ropit enni, és aki ropit eszik, azt előbb-utóbb megbünteti az élet, mert rossz, amit tesz. Elhízik tőle, szívrohama lesz, vagy tudomisén. Vagy ha nem is az életében, a halálában szenvedni fog a ropievésért. Egy idő után, ahogy érettebb lettem, és belekóstoltam más sós ropogtatnivalókba, megértettem, hogy aki ropit eszik, nem azért teszi, mert rosszat akar. Éppen azért sem, mert tévelyeg. Segélykiáltás volt a részéről a ropievés. Azért evett ropit, mert nem tudja, hogy a problémáját máshogy is meg lehet oldani, mint ropievéssel. Jézus döbbentett rá engem, mégpedig a ropievőkhöz való odafordulásával, hogy nem rosszak, hanem segítségre szorulók. Olyanok, akik azt a narratívát kapták a környezetüktől, hogy a ropievés rövid úton megoldja a nyomorúságukat. Szánni kezdtem a ropievőket, sajnálni őket. Tanácstalanná váltam, hogyan is segíthetnék nekik, hogy ropi helyett a gyógyulásukra figyeljenek. Elkezdtem ropievőkkel beszélgetni, kérdezgettem őket, hogyan gondolkodnak a ropievésről, tényleg jó-e nekik, tudják-e, miért esznek annyi ropit, el tudják-e képzelni, hogy van jobb is a ropinál? 
justitia.jpgAzután elérkezett az életemben egy nagy törés, és annyira magával sodort, hogy én is elkezdtem ropit enni. Nem volt az igazi, de ettem. Van egy pillanata a ropievésnek, amikor beveszed a szádba, és a só leolvad a pálcikáról, és összekeveredik a szétmorzsolt tésztával, ami jó. Aztán az egész puha masszává alakul, és akkor már nem az igazi. Röpke pillanatokig azt éreztem, kipótol bennem valamit a ropi, de azután az az űr, ami el volt temetve a hétköznapjaim elől magamban, aminek a betöltéséért ettem a ropit, valóságosan ott volt előttem, és üresnek éreztem tőle magam, mert a ropi kevés volt ahhoz, hogy betöltse. Több, minőségibb, közelebbi dologra volt szükségem, de csak a ropi adatott nekem lehetőségként. Nem elégített ki tartósan, így inkább nem is ettem.

El kellett teljen megint sok idő, hogy megértsem. A törvény, hogy nem jó a ropi, olyan, mint egy pajzs a szívem körül, ami megvéd valami feketeségtől. Kívül van a szívemen, az eszemben van, onnan képezem a szívem köré. De egy ilyen pajzs csak annyira erős, hogy ha másokat látok ropit enni, távol tartson engem tőlük. Pont annyira távol, hogy elítélhessem őket, amiért ropit esznek. Igazi farizeusság. De amikor megtörtént velem ez a tragédia, porrétegként fújta le a szívemről a pajzsot, és a feketeség egyből beleitta magát a szívembe. És amikor megértettem, mit éreznek a ropievők, hálás voltam, hogy megtapasztalhattam, mert rájöttem: A feketeség nem a ropievés volt, hanem a félelem, hogy én is ropievő leszek, hogy nem vagyok ítélhetetlen, és így nincs jogom ítélkezni. És csak azért ítélkeztem annyit, mert az ítélkezés volt a "tanúm rá", hogy ítélet felett állok. Ameddig elítélek valamit, addig kívülről én fölötte állok annak a valaminek. Persze belülről, magamban be kellett látnom, ha hiteles akarok lenni, hogy ez korántsem igaz. És a feketeség, amint átlényegült bennem amentén, hogy közösséget vállaltam a ropievőkkel, a szívem belsejében elkezdett csoportosulni, összesűrűsödött, és izommá vált. Beállt a többi izom mellé pumpálni a vért a szívemben. Belső pajzzsá vált. Emlékké. Erővé.

Nem tudok senkit elítélni azért, mert ropit eszik, mivel én magam nem vagyok meggyőződve arról, hogy sose ennék ropit. És jól van ez így. Én is voltam, és lehetek még ropievő. 

A ropi persze csak analógia. Helyettesítsétek be avval, amivel akarjátok. Legelőször avval helyettesítsétek be, amivel nem akarjátok behelyettesíteni, mert a legnehezebb afölött nem ítélkezni, amit mindenképp elítélendőnek tartotok. 
op-sun-second-cartoon-3-6_t598.jpgAzóta eltelt valamennyi idő, és ellent tudtam mondani a ropinak. Nem ítéltem el azt, aki kínálta, és megértettem, ő miért vágyik rá annyira, mert én is vágyom rá. Nem tudtam elítélni, mert megláttam benne azt az űrt, ami bennem volt. És nincs olyan, hogy én márpedig nem eszem ropit, csak olyan van, hogy próbálok nem enni. És amikor belenézek a szemébe annak, aki kínálja a ropit, én is látom, és tudom, mit hallottam volna szívesen, és ő is látja, hogy tudom, miről beszélek. Nem arról, hogy a ropi rossz. Arról, hogy meg is ehetnénk a ropit, meg nem is. És ennek a döntésnek a lehetősége szabadságot ad a ropi alól, és szabadságot a ropihoz is. Ebben a szabadságban már foglalkozhatunk az űrrel. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr5012497329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő