Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - Isten képmásának istenképe

2017. május 06. - László Dávid

Isten képmása, és az istenképünk. Két fogalom, amik annyi mindent jelenthetnek. A keresztény zsargon két szava, amelyek mindenkinél egy árnyalattal másabb jelentéssel bírnak. Ugyan az írásaimban módszeresen ügyelek arra, hogy eddig egyáltalán nem, vagy nehezen definiálható keresztény zsargonszavakat ne használjak, ezt a két fogalmat azonban egyre gyakrabban használom, így szükségét érzem, hogy elmondjam, számomra mit jelentenek. 

Isten képmása számomra tágabb értelemben az embert jelenti. "A saját képére és hasonlatosságára alkotta" - ez egy jelentésekben hihetetlenül gazdag félmondat, amin életeken át lehet gondolkodni, és egymás elfogadásának egy hihetetlenül fontos alapja, szerintem. Szűkebb értelemben az egyes ember lelkének legmélyén rejlő őselemet, magot, kompetenciát értem, amely a léleknek a (belső és külső) valósággal történő interakcióin keresztül kibontakoztatásra vár. A kibontakoztatott képmásság az ember igazi mivolta, személyiségének teljes szabadsága.

Az istenképnek is van makro- és mikorvonatkozása nálam, de legtöbbször a mikro-t használom. Ahogy egy tetszőleges embert sem, úgy Istent sem tudom önmagában megismerni. Egy emberről alkotott képem az ember nekem szánt részleges képének a sajátos értelmezése, melyhez szorosan hozzátartoznak az eddig tapasztalt részleges képek értelmezései. Vagyis ha az eddigi megnyilvánulásai alapján úgy értelmeztem, hogy Marcsi nem rasszista, akkor ha azt mondja, hogy "akasszuk fel a feketéket", nevetni fogok, mert tudom, hogy viccelt. (Persze ha túl sokszor mondja, és úgy, hogy én azt komolynak értelmezem, megváltozhat a marcsiképem.) Makrovonatkozásban egy vallás, egy felekezet, egy teológiai irányzat mentén létrejövő közösség általános elképzeléseit értem istenkép alatt. Ezek azok az elemei az Isten általuk tapasztalt személyiségének, amelyben közösen megegyeznek. Mikrovonatkozásban ugyanez, csak részletesebb, személyre szabottabb képről van szó. 

Folyamatos kölcsönhatásban van Isten közvetlenül és a világon keresztül közvetve a belső képmásommal és az istenképemmel. Én így értelmezem ezt a két fogalmat. Te hogyan?
ybeas.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr5612482135

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.