Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Kinőni az isteni tehermentesítést

Csak ülsz, és várod, hogy a szádba repüljön a sült áldás?

Milyen érdekes szó ez a gondviselés. Mikor arról beszélünk, hogy isteni gondviselés, valahogy a fejünkben úgy jelenik meg, mintha Isten tehermentesítené az életünket. Megkönnyítené. Kiegyengetné az életutunkat, ellátna minket hasznos holmikkal, és elvenné az utunkból a követ, hogy ne üssük meg a lábunkat. Gyermeknek való környezetre gondolunk, akit hagynak a kismotoron robogni, és elkapnak, amikor bámészkodás közben túlságosan közel kerülünk a fához. Sokan, keresztények, a gyermekségünket, a kiszolgáltatottságunkból eredő gondoskodáskényszert a hitünkbe mentve próbáljuk fenntartani, Istentől várjuk, hogy dolgozzon helyettünk, értünk.

Még az imádkozáshoz való hozzáállásunk is ilyen. Úgy gondoljuk, az ima kiváltja a cselekvést. Narratívánk is van rá. "Ha végzem a dolgom, én munkálkodok. Ha imádkozok, Isten munkálkodik." Mintha Istent az ima katalizálná a cselekvésre. Amíg valóban gyermek voltam, ha szóltam a szüleimnek, hogy fagyit szeretnék, megvették nekem. Ha a szülő is úgy gondolta, hogy szükségem van rá. Most, hogy már felnőtt vagyok, ha szólok Istennek, hogy azt a munkát, azt az egzisztenciát, azt az embert szeretném, megadja nekem. Ha Isten is úgy gondolja, hogy szükségem van rá. Persze, az ima fontos, hiszen kommunikációs csatorna Istennel. Megerősít minket, feltölt, támaszként szolgálhat, ha tudjuk, Isten figyel, hallgat, és segít. Reményt ad. De nem váltja ki azt az utat, amit addig kell megtennünk, hogy imába fogjunk, és azt sem, amit azután kell tegyünk, hogy imádkoztunk. 
providential-history.jpgÉn azt gondolom, nem erre vonatkozik, hogy legyünk hasonlóak a gyerekekhez. Szerintem nem a kiszolgáltatottság a gyermek pozitívuma. Sokkal inkább a bizalom. De a gyermek nem teszi karba a kezét, és mondja: én ezt vagy azt akarom csinálni. Ő megy, és csinálja, és csak akkor kér, ha valamihez nincs eszköze. És ha lenne eszköze, nem kérné a dolgot. Megpróbálná magának megszerezni. 

Ismeritek a szegény favágó fiának történetét? 

Élt egy kis faluban egy szegény favágó, 's annak volt egy fia. Egy szép reggelen kimentek ketten, hogy végezzék mesterségüket. Délben az öreg favágó lepihent, a fia meg bóklászni ment az erdőbe. Ahogy ment, egy nagy tölgyfa földből előbújó gyökerei között egy palackot látott meg. Kivette, kinyitotta, és egy hatalmas szellem bújt ki a palackból. A szellem, amiért a fiú kiszabadította, egy varázskendőt adott neki jutalmul, aminek az egyik végével minden seb begyógyítható, a másik végével pedig minden vas ezüstté változtatható. A fiú nyomban ki is próbálta, ezüstté változtatta a baltáját, majd nagy örömében elszaladt az ötvösmesterhez, aki háromszáz tallért adott a hajdanán két tallérba került fejszefejért. A fiú hazavágtatott, száz tallért az apjának adott, majd bement a városba, és kitaníttatta magát. Nagyszerű orvos lett belőle. A kendőt egy üvegvitrinben őrizte emlékül, mert orvosként már nem volt rá nagyon szüksége, csak a számára megoldhatatlan bajoknál. Magához fogadta apját, és gazdagságban, boldogságban és legfőképp egészségben éltek, amennyire egy orvosnak telik.
aratas.jpgA gondviselésre visszatérve. Érdekes szó ez a gondviselés. Számomra nem azt jelenti, hogy Isten megoldja a dolgaimat. Hanem csak viseli a gondjaimat. Ő is viseli őket. Átérzi, átéli. Egészében benne van. Bennem van, a helyemben érzi magát. Amikor a gondjaim közepette képes vagyok megérteni, elfogadni a bensőmig, hogy Isten valóban úgy viseli a gondjaimat, mint én, hogy nemcsak empatizál, eggyé válik velem, az megnyugtató. Egy filmben azt mondták egyszer: "Ha nevetsz, a világ veled nevet. Ha sírsz, egyedül sírsz."
Van valaki, aki mindig veled van. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr8412463923

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő