Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Akarsz velem járni?

2017. április 20. - László Dávid

Szimpatikus vagy. Én is neked. Biztonságban érzem magam melletted. Van köztünk szinkron, van szikra. Közös nevezőn vagyunk, vannak közös témáink. Boldogsággal tölt el a társaságod, és néha még hiányzik is, mikor bizonyos időre nem vagy elérhető. Jó veled beszélni, és jó melletted hallgatni. Leszel az útitársam? Nem várok el tőled semmit, de mindent elfogadok, amit adsz. Nem vársz el tőlem semmit, de mindent elfogadsz, amit adok. Mindent adok, ami vagyok. Mindent adsz, ami vagy. Egyre mélyebbre jutunk egymásban, felfedezzük egymás szépségét, egymás töredezettségét, megtaláljuk a békességet a másik hallgatásában, ölelésében, hiányosságaiban. Nem mindig könnyű, de vállaljuk. Szép lassan szerelembe esünk.
A szerelemben van egyfajta kizárólagosság. Azt nem tudod akárkivel megosztani, mert amikor valakivel megosztod, az azt hordja magában, hogy a legőszintébb, legmélyebb, legmeztelenebb önmagadat mutatod meg. És ez az önmagad olyan puha és sérülékeny, mint egy rák húsa a páncélja nélkül. Ezt nem tudod mindenkinek adni, mert túl mélyen van, túl hosszú az út odáig a másiknak, hogy bárki elmehessen. De ilyenkor vagy a legszabadabb is, önmagadtól, és mindentől, amit a világból magadra vettél.
szerelem.jpg

Szimpatikus vagy. Én is neked. Jó veled lenni, élvezem a társaságod. Van köztünk szinkron, van szikra. Közös nevezőn vagyunk, vannak közös témáink. Izgalmat viszel az életembe, és hiányzol, amikor nem vagy velem. Hol vagy olyankor? Mit csinálsz? Miért nem vagy velem? Jó veled lenni, jó, hogy meghallgatsz. Legyünk egy pár. Nem ígérek semmit. Azt adom, ami vagyok. Szeretném, ha te valamin változtatnál. Még mindig nem a legjobb. Szeretsz még? Nem tudom, hova tart a kapcsolatunk. Úgy érzem, nem értjük meg egymást, nincs köztünk olyan összhang, mint amilyet elképzeltem. Bizonytalan vagyok hogy jó-e ez nekünk. Kezdem elveszíteni magamat ebben a kapcsolatban, arra van szükségem, hogy magammal törődjek. Ebbe a kapcsolatba ennyi fért bele, kihoztuk belőle a legtöbbet. 
Fogyasztói társadalomban élünk. Ahhoz vagyunk szokva, hogy amit akarunk, azt megszerezzük, és az a miénk. Ami a miénk, az a mi érdekeinknek megfelelő. A mostani állapotunkat, stílusunkat kiegészíti. Olyan kiegészítőket szerzünk be, amik a termékleírásuk alapján nyújtott értékeikkel többé tesznek minket. Hordjuk ezeket a dolgokat, és elhasználjuk őket. Elfogyasztjuk egymást.
fogyaszt.jpeg

Szimpatikus vagy. Én is neked. Biztonságban érzem magam melletted. Van köztünk szinkron, van szikra. Közös nevezőn vagyunk, vannak közös témáink. Boldogsággal tölt el a társaságod, és jó veled lenni, beszélgetni, jó melletted hallgatni. De nem vagyok biztos benne, hogy működne ez közöttünk. Voltak már rossz tapasztalatim. Sok bennem a kétely magammal kapcsolatban, és nem akarlak ezekkel terhelni. Félek, hogy jó döntés-e, ha most belemegyünk.
Lehetett volna. Sosem lett volna. A bizonyosság vágya a bizonytalanság markában. A legkevésbé fájdalmas akadály megugrásának kísérlete. A pillanat megfagyasztása. Nem véletlenül él a crush fogalma a köztudatban. Ami ott lebeg két ember között, az sosem múlik el nyomtalanul, mindig visszakéredzkedik egy kósza gondolat, egy halovány szívdobbanás formájában. Rossz időben, rossz állapotban történt találkozások, éretlen felek. Az idő magányos, senki sem akar barátkozni vele. Az időt mindenki az ellenségének tekinti, csak ők tudják megérteni, akiknek képes felolvasztani, és elhelyezni valahova a megfagyasztott pillanatot.
lehetett_volna.jpg

Szimpatikus vagy. Én is neked. Jó veled lenni, élvezem a társaságod. Van köztünk szinkron, van szikra. Közös nevezőn vagyunk, vannak közös témáink. Izgalmat viszel az életembe, és hiányzol, amikor nem vagy velem. Hol vagy olyankor? Mit csinálsz? Miért nem vagy velem? Jó veled lenni, jó, hogy meghallgatsz. De nem vagyok biztos benne, hogy működne ez közöttünk. Nem tudom. Lehet, hogy igen. Megpróbálhatjuk, de nem ígérek semmit. Vagyis, talán inkább nem kéne. Tényleg nem tudom. Néha rendesen felkavarod az életem, de hiányzol, amikor nem vagy velem. Hol vagy olyankor? Mit csinálsz? Miért nem vagy velem? Azt adom, ami vagyok. Szeretném, ha te valamin változtatnál. Még mindig nem a legjobb. Szeretsz még? Nem tudom, hova tart a kapcsolatunk. A másik mintha jobb lenne. Vele máshogy jó. Nézd, elfáradtam. Nem tudom, hova tart a kapcsolatunk, hogy jó-e ez nekünk, ha tovább húzzuk. Túl jó vagy hozzám. Hiányzom? Megpróbálhatjuk még egyszer, de nem ígérek semmit. Vagyis, talán inkább nem kéne.
Örök huzavona. Pátoszi se veled, se nélküled. Belső bizonytalanság, ön- és társmérgezés. Ördögi kör, szerelmi kínzókamra. Rossz minták fel nem dolgozottsága, ki nem cserélése. Önmagam helyettesítése a másikkal a belső poklomban. Szerelmi játszmaszemlélet, vesztes-vesztes kényszerharc. Egymás felemésztése a végletekig. Párkapcsolati autofágia, ami addig tart, ameddig az önemésztés el nem éri a kritikus pontot, ahol az egyik besokall. Elvesztegetett idő és energia, csalódás, kiszerelmesedés a szerelemből. Tanulás, vagy újrakezdés.
ordogi_kor.jpg

Milyen különös, hogy az első út megélésére vágyunk, mégis a többin járunk a legtöbben. Mi kell ahhoz, hogy végig megmaradjunk az első úton? Hiszen még ha úgy is kezdjük, bármelyik pillanatban átcsúszhatunk a többi valamelyikére. Sőt, ingázhatunk ide-oda. Jelenvalóság, kompromisszumok, odaszánás, döntés, felelősség? Az első út szerelme sem ad feneketlen medret a kiömlés veszélyének fékentartásához. Jelenvalóság, kompromisszumok, odaszánás, felelősség. Döntés. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr4612438743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.