Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Citromos kávé - Szent Humanizmus

Igazán sajnálom, amikor a keresztények a világ ellen fordulnak. Amikor önmagukat a világgal szemben definiálják, a világ ellenpólusaként. Dualista rendszerben hadakoznak a világ ellen, amit magáénak tudhat a világ fejedelme, az ördög. Pedig a világ fejedelme nem egyenlő a világgal. Vicces, mert ez kicsit buddhista, mégpedig annyiban, hogy az anyag urát le kell győzni, ahogyan Sziddhárta tette, a vágyairól való lemondással, a világ elvetésével, és megvilágosodott. És szomorú, mert a világot úgy ábrázolja, mint amit az istentelenség a hatalmába kerített, mindenféle tévtanokon keresztül manipulál, mint a humanizmus, ami szép, de nincs benne az Isten. Az ember önámításának tartjuk mi keresztények a humanizmust, amivel az a "megölt Isten" helyett akart egy egyetemes morált felállítani. Milyen bizalmatlan narratívája ez a történelemnek: Nietzsche "megölte Istent", a tudományhívők "megölték Istent", a világ szekularizálódott, és most mindenféle humanizmuson meg miegyében keresztül éli az erkölcsös életét, de mi végre teszi, hiszen Jézus elfogadása nélkül az élete után teljes halálra van ítélve? Csak mi, kevesek, akik elfogadjuk Jézust megváltónknak, nyerhetünk örök életet. 
cropped-civitashumana21.jpgMilyen bizalmatlan történelmi narratíva. Mennyire eredménytelen hatása van Istennek Jézuson keresztül az emberiségre ebben a narratívában. Mennyire keveset ér Jézus, ha igaz volna mindez, hiszen hatványozottan többen vannak akkor a történelemben, akik nem jutnak örök élethez. Mert ők csak hinduk, muzulmánok, buddhisták, humanisták, vagy bármi egyéb más vallás vagy ideológia követői. Bizalmatlan, mégpedig Istennel szemben. Hiszen azt feltételezi, hogy Isten, az állítólagos legvonzóbb, az igazság, csak keveseket képes megnyerni magának. 

Szerencsémre én máshogy látom a történelmet. Én úgy látom, hogy Jézus elültetett egy magvat, amely egyre jobban elburjánzott, és ami egy egyetemes értékrendet alapozott meg, ami időben és térben szerte a világon megtalálható volt. Persze a legtisztábban és a legközvetlenebbül tőle kaptuk meg, hiszen Ő az Isten földi inkarnációja, és míg máshol és máskor is igyekezett megihletni népeket, addig egy alkalommal face to face elmondta, mit akar. Minket. És elénk tárta, mit szán nekünk, és hogyan lehetünk készek rá. 
modern_dinner_3.jpgDe hogy ne eresszem bő lére, elvégre mégiscsak a humanizmus szerepel a címében a bejegyzésnek: Azt gondolom, Isten pompázatosan kreatív. És amit mi keresztények, eltoltunk, a hatalmi berendezkedésünk a történelemben, a megfélemlítésen alapuló lélektartásunk, aminek én következményeként értelmezem a felvilágosodást, az ember vallástalanító lázadását a vallástól való megkeseredettsége és csalódottsága okán, azt Isten megmentette a humanizmussal, mint szekularizált egyetemes (Tőle jövő, az Ő értékeit tükröző) morállal. Ha ugyanis az atya a világ teremtője és fenntartója, a fiú pedig az atya embereknek szóló arca, akkor (ahogy meg van írva, mikor elmegy a fiú, eljön a pártfogó, a szentlélek, aki megmondja, mi a jó) a szentlélek a lelkiismeret, az egyetemes morál. Mi kidobtuk a fürdővízzel a gyereket, mert azt hittük, az egyház Istene olyan, amilyen az egyház - töredékes. De szerintem Isten nagyon is megcsinálta. Sikerült neki az emberiséget készen tartani arra, amit nekünk szán. A humanizmussal, ami a szekularizált szentlélek. És mi meglepő lenne ebben, ha így volna? Hiszen már egyszer deszakralizálta magát avval, hogy testet öltött. Kézben tartja a dolgokat, és nem veszíti el az emberek szívét, még ha az elméjük ködös is az egymástól kapott rossz képek miatt. 
the_creation_of_adam_modern.jpgEzzel a gondolatommal talán sem azok a keresztények, akik ragaszkodnak a demiszticizált hithez, sem azok a humanisták, akik elutasítják Isten létét, nem értenek egyet. Talán meg is botránkoznak ezen. Annyi mindenesetre tény, hogy a felvilágosodás nyomán létrejövő humanizmus értékrendje a leginkább Jézus értékrendjével áll szinkronban. Ezen felül pedig amit itt leírtam, az én saját elméletem. És az egyre táguló bizalmam Isten felé, és az ember felé. loool.gif

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr3012428819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő