Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Lehet a szabad ember keresztény?

Előbb szabadnak kell lenned, hogy elfogadhasd a szabadságot.

A megbotránkozásos cikkemben kitértem azokra az emberekre, akik a hitelveikbe tolják a lényüket. Önmagában avval semmi baj nincs, hiszen az ideológiának, amit választok, identitásképző ereje van. Még az sem feltétlenül probléma, amikor ehhez az ideológiához hozzárendelem a világ törvényét, vagy egy felsőbb akaratot, amikor azt hiszem, hogy ezek a hitelvek, vagy ez az ideológia nem tőlem ered, hanem a világmindenségnek, az Istennek a manifesztációja, ő árasztotta le ezeket nekem, és én, aki egybeolvadok ezekkel a hitelvekkel, összefonódom Istennel is. Kellő alázattal kezelve ez egy nagyon dicső és követendő életet eredményezhet. A gond akkor kezdődik, amikor nem párosul hozzá alázat, amikor a hitelvekkel, ideológiával való egybeolvadás úgy jelenik meg az emberben, mint kiválasztódás, mint egyfajta szupererő, felsőbbrendűség. 

Ne legyenek illúzióink, ha van Isten, akkor a róla szóló mindennemű ismeretünk úgy modellezhető, mint Edwin Abott könyvében, a Sikföldben, amikor a kétdimenziós lények találkoznak egy háromdimenziós testtel. Mindig csak annyit érthetnek meg belőle, ahogy éppen metszi a háromdimenziós testet a kétdimenziós világuk. Ennek megfelelően nincs az a tapasztalat vagy tudás, ami szuperioritással ruházhatna fel minket az Istenről való ismeretadásban. Amikor valaki mégis érezteti, éreztetni akarja ezt a hatalmat, akkor az az ő belső lelki feszültségeinek, valószínűleg valamilyen, egoban megjelenő komplexusának belevetítése az ideológiájába.

Még Jézusból következtetni az Istenre a legszerencsésebb. De ha nem vagyunk tisztában a saját lelki állapotunkkal, vagy azok lelki állapotával, akiknek a tanait követjük, az is veszélyessé válhat. 
574625_532084236814593_23880987_n.jpgTalán a legjobb fokmérője az Istent választó szabadságunknak, ha belegondolunk, mi van, ha végletesen félreértettük az Istent. Ha nem játszik szerepet a bűnös lét, az erkölcs, semmi, tényleg semmi, talán csak Isten isteni mivolta számít. Ha tényleges szabadságunk van, hogy Istent válasszuk, és azért választjuk, mert Őt akarjuk választani. Ennek a gondolatkísérletnek csak azok számára nincs létjogosultsága, akik a komplexusaikat a hitelveikkel való egyesülésen keresztül akarják megélni.
now_is_my_time_wip_by_a_nessessary_studio-d4acrtt_1.jpgAkiket, és most nagyon botrányos leszek, a nietzschei értelemben vett hatalom ösztöne hajt. A birtoklás vágya, hogy az embert megalázza, rabszolgaságba taszítsa, láncra verje és ostorozza, egészen addig, amíg a tenyeréből eszik. És persze, úgy adja elő, még el is hiszi magának, hogy valójában az ember Isten tenyeréből eszik, de amikor Isten tenyeréből eszik, akkor valójában az ő tenyeréből is eszik, mert ő a hitelveivel, amik Istent reprezentálják eggyé vált. Az, aki Istent a hitelveivel azonosítja, és kizárólagosságot követel a hitelveknek, önmaga vallását akarja elfogadtatni másokkal. Önmaga bálványozását. A "nietzschei erős", az übermensch skizofréniás megfelelője, aki lehasítja a komplexusait megélni kívánó énrészét, beletolja egy felsőbb hatalomba, önmaga nagyságképét kivetíti a hitelveire, kultuszt csinál belőle, és mindenki, aki imádja azt a képet, annak az imádatát (akár tudattalanul, akár tudatosan) áttételesen magára veszi. Az ilyen emberek nem ennek a földi életnek a nietzschei erősei, hanem a nem evilági ország übermenschei, a felemelkedettség várományosai, akik az előjogaikat érvényesítik a "nietzschei gyengéken", a bizonytalanokon, a más úton járókon, a betörendőkön, a megtérítendőkön. Így születik meg a keresztény fasizmus. 
fanaticism_1.jpgLehet a szabad ember keresztény? Lehet. Nagyon is. Istent választani szabadság. És ehhez a szabadsághoz úgy jutunk el, ha szabadok vagyunk rá. Felszabadíthat minket az élettelenségünkből, a lelki gazainkból, a nyomorunkból, legfőképp a saját poklunkból. És ez a szabadság akkor adatik meg mindenkinek, ha alázattal vagyunk aziránt, hogy kétdimenziós világunk mindig csak egy szeletét képes befogadni a háromdimenziós Istennek, és az nem azonos a teljes háromdimenziós Istennel. Nagy és örök misztérium övezi Istent, és igyekszünk keresni őt. Nem tudjuk, milyen Ő, azt tudjuk, milyennek mutatja magát nekünk, egyenként. Jól leválasztva azt, amit Ő mutat magáról, attól, amit mi teszünk hozzá, ez szabadít fel minket az alól a téveszme alól, hogy Isten belefér a dobozunkba. Ha megszabadulunk a dobozkoncepciónktól, és a kizárólagosságba projektált hatalomkiélésünktől, akkor engedünk utat annak, hogy olyan kereszténységben éljünk, amiben mindenki gyakorolhatja az önátadás aktusát Istennek, egymást nem elnyomva, hanem egymás mellett, egymásra támaszkodva. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2812434553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (41) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (2) érzékelésszűrő (1) evangelikál (6) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) harag (1) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (3) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (11) istentől távol (4) isten országa (1) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (12) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nevelés (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (2) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (4) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő