Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Narratívák 2. Sławomir Mrożek - A kis barát

tv-fringe_00261239_1.jpg

Egyszer szemtanúja voltam, hogyan kerget egy kegyetlen kutya egy kismacskát. Minthogy lelkes állatbarát vagyok, nyomban felkaptam egy követ, s úgy megdobtam vele a kutyát, hogy felbukott, s még jó ideig mozdulatlanul feküdt ott. A gazdátlan macska, szegényke, majd meghalt az ijedtségtől. Nem sokat töprengtem: magamhoz vettem tüstént. Szép kis macska volt, szőre selymes, szeme csillogó. Hazaérve bezártam a lakásba, s elmentem dorbézolni.
Mekkora volt csodálkozásom, amikor - fölébredvén másnap az éjszakai részegeskedés s egy árva lány megbecstelenítése után - semmit nem éreztem ama kellemetlen tünetekből, melyek az efféle kicsapongások sajnálatos, de elkerülhetetlen utóhatásaként jelentkezni szoktak. Nyoma sem volt a szokott fejfájásnak, görcsöknek, szédülésnek. Sőt, épp ellenkezőleg: friss és üde voltam, mintha jól kialudtam volna magamat. Az élvezet, amit az alkoholmámornak és önnön becstelenségemnek köszönhettem, s amiért a vezeklés terhét kellett volna viselnem, elevenen és csábítóan élt emlékezetemben, s nem sújtott semmiféle büntetés. Az árva miatt sem éreztem semmiféle lelkifurdalást. Meg kell vallanom, hogy nem szívesen becstelenítettem meg, ugyanis ismerem magamat, és tudom, hogy soha nem menekülhetek mardosó bűntudatom elől. Most azonban nemcsak hogy nem éreztem belső nyugtalanságot, sem undort vagy kellemetlen szájízt, hanem épp ellenkezőleg: alighogy kinyitottam a szemem, máris vidáman, tettre készen néztem körül; hol egy újabb árva, akit megbecsteleníthetnék?
Tekintetem ekkor a macskára esett. Micsoda változás ment végbe e tegnap még oly víg és egészséges állaton! Szeme zavaros lett, szőre megfakult. Tántorogva járt, az erős alkoholmérgezés tünetei közepette, s ráadásul még halkan miákolt is néha, mintha súlyos gond terhelné a lelkét. 
Fütyörészve mentem el hazulról. Lehet-e csodálkozni rajta, hogy ilyen körülmények közt - mivel nem gátolt a rossz közérzet, mely azelőtt legalább néhány napig mindig visszatartott az újabb elbukástól - ismét a szeszes ital mértéktelen élvezetébe süllyedtem, s megbocsáthatatlan bűnt követtem el egy bizonyos özvegy ellen? S mikor másnap csodás hangulatban fölébredtem, távol állt tőlem mindennemű erkölcsi aggály, sőt, még a legcsekélyebb testi gyengeség is. A macska viszont siralmas látványt nyújtott. Hebegve támolygott, csuklott, rosszul volt, s fátyolos szemében mardosó lelkifurdalás égett. 
Leszaladtam sörért, egy tálkába öntöttem neki, s elnéztem, mily mohón hörpöli; közben elmélkedni kezdtem a dolgon. Immár kétségtelen, hogy a macskám - hálából vagy jámborságból - magára vállalta összes bűneimet, jobban mondva, csupán bűneim erkölcsi és fizikai következményeit, a jobbik részt nekem hagyván. Az is lehet, hogy - a fajták közti különbségek ellenére, elvégre ez is állat, meg az is - távoli rokonságban van ama bizonyos kecskebakkal, melyet az ókori zsidók, amikor már roskadozott reáruházott bűneik terhe alatt, kiűzték a sivatagba, s ezáltal megtisztultak, megszabadultak ocsmány terhüktől.
Figyelmesebben szemügyre vettem a macskát. A gyomorbántalmak és idegrendszeri zavarok tünetei ellenére jól megtermett, erős macskának látszott, nyilvánvalóan sokat kibír még. Szó sem lehet semmiféle sivatagba űzésről.
Olyan napok következtek ezután, melyeket elérzékenyülten emlegetnék holtomig, ha lenne rá időm. Rendszerint hajnaltájt érkeztem haza; a megbecstelenített árvák és özvegyek jajkiáltásaitól visszhangzott az egész környék. Rövid idő alatt oly nagy számú, páratlanul élvezetes bűnt követtem el, hogy azt hiszem, senki nem vetekedhetett velem e téren; nincs ember, aki erre - mind fizikailag, mind erkölcsileg - képes lenne. A kimerültség s az önmaga iránti undor előbb-utóbb végezne azzal, aki ezt megkísérelné; én azonban mindig egyformán friss voltam, élénk és jókedvű, tiszta, mint egy angyal, s további, még undorítóbb cselekedetekre kész. A macska, az én kis barátom, magára vett mindent. 
Lefogyott. Megrühesedett, s fekélyek lepték el a testét, cselekedeteim erkölcsi színvonaláról árulkodva. Valahányszor sikkasztottam, újabb kelés támadt a bőrén. Valahányszor hazudtam, megdagadt a pofája. Ha káromkodtam, szemölcsei nőttek, ha átkozódtam, rángógörcsöt kapott, ha nem tiszteltem az idősebbeket, és elöljáróimat, lerohadt a farka. Ha megkívántam a másét, felebarátom feleségét, házát vagy jószágát, kitörte a nyavalya, ha mértéktelen voltam az evésben, a nyombele fölmondta a szolgálatot. Minden egyes hitszegésem gennyes tályogként ütközött ki rajta, lóversenycsalásaim furunkulusokat támasztottak, s amikor a hitvesi ágyak beszennyezésére specializáltam magam, minden szőre kihullott. Igen - igaz ugyan, hogy én büntetlenül lubickoltam a bűnökben, de ő egyre siralmasabb állapotba jutott. 
Végül lassítanom kellett az iramot. Annyira leromlott, hogy kímélnem kellet, ha nem akartam, hogy a kelleténél előbb pusztuljon el. Márpedig ezt nem akartam semmiképp sem. 
Tehát ritkábban rúgtam ki a hámból, a kockázattól tartva. Fokozatosan elhagytam a főbűnöket, csupán kisebb, takarékosan adagolt bűnöcskékre szorítkoztam, s közben rettegtem, hogy a macskám bármely pillanatban kiadhatja páráját. Kizsákmányoltam őt tudományos szempontból: táblázatot készítettem a fontosabb bűnök és az állatka egészségi állapota közti összefüggésekről. De mindez csupán lassíthatta a pusztulás folyamatát, holott végleges megoldást kellett találni. 
Most már szívesen osztoztam volna a macskával, fele-fele alapon, de ő továbbra is kérlelhetetlenül magára vette minden disznóságomat. Végül teljesen meg kellet tartóztatnom magam: a macskán már csak egyetlen bűnre volt hely, egy egészen picinykére - bármilyen apróság végezhetett vele. 
Példás életmódot folytattam hát,s közben lázasan törtem a fejem, kiutat kerestem. Megpróbáltam jó cselekedetekkel gyógyítani a macskát. Néhány jó cselekedet - gondoltam - , s rendbe jön a bőre, kezdhetem megint elölről. E célból átkísértem egy anyókát az úttesten, s alamizsnát adtam egy koldusnak. De a macska szemmel láthatólag csak egy irányba működött: a jótettek nem használtak neki semmit. Úgy látszik, a reformáció komor, kemény alapelveit tette magáévá, a predestinációt, azt a felfogást, hogy az egyszer elkövetett bűnt nem lehet eltörölni soha. Ezért hasba akartam rúgni az anyókát, és fültövön vágni a koldust, de még jókor eszembe jutott, hogy a macska biztosan nem élné túl - s türtőztettem magam.
Estéimet odahaza töltöttem, hogy mindenképp elkerüljem a kísértést. Józanul, összefont karral, erényesen és evangéliumi jósággal eltelve ültem a cicussal szemben, hogy örömöt szerezzek neki, köténykéket hímeztem a néger lelencgyermekek otthona számára. Ő rám nézett, mintha ezt akarta volna mondani nekem: "Kérlek, ölj meg, tégy erőszakot, hazudj, gyújtogass, nagyon kérlek." Azt gondoltam: képen vágom, de ez nem lett volna szép tőlem, mert a hálátlanság bűnébe estem volna, s bizonnyal beledöglik. Már gyűlöltem. 
Éjjelente komoran számolgattam, mennyivel több bűn férne el rajta, s mennyi ideig bírná, ha nagy macska lenne, vadmacska vagy tigris, s nem ilyen közönséges kis háziállat.
Végül rájöttem a megoldásra: elhatároztam, hogy megszaporítom. 
Bár nem remélhettem, hogy az utódai nagyobbak lesznek nála, de számukkal segíthetnének rajtam. Tegyük fel, hogy hatan lesznek. Ha mind a hat örökli értékes tulajdonságát, egy-egy macska takarékos bánásmód mellett fél évig elegendő lenne nekem, tehát összesen három évig el lennék látva. S közben ők is tovább szaporodnának...
A boldogságtól kábultan pattantam föl az ágyból, Az ilyen természetű macskák ésszerű tenyésztése lehetővé tenné, hogy büntetlenül hemperegjek a fertőben, életem végéig, s ki tudja, tán még tovább is.
Ám hirtelen leküzdhetetlen akadályba ütköztem. Macskámról - vele született szemérmessége következtében, s mivelhogy irtózott mindentől, ami nem lelki célokat szolgált - nem lehetett tudni, fiú-e vagy lány. Azonkívül ugyanezen okokból kategorikusan tiltakozott mindennemű szaporodás ellen. S harmadszor: rettenetes állapota miatt egyetlen egészséges macska sem volt hajlandó - nemére való tekintet nélkül - közelebbi kapcsolatba kerülni vele. 
Mégis reménykedve vártam a tavaszt. Arra számítottam, hogy a természet ellenállhatatlan szava leküzdi ellenállását, s gyengíti esetleges partnerei idegenkedését is. Március tizenötödikén - párás, meleg este volt - kinyitottam az ablakot, s a párkányra állítottam a macskát. Megvető pillantást vetett rám - e tekintet félreérthetetlenül azt mondta: "Soha!" - , s visszatért a kuckójába. 
Tehetetlennek éreztem magam. Ez ideig úgy volt, hogy mindig én követtem el a vétkeket, s ő passzívan viselte a következményeket. Hogyan kényszerítsem most aktivitásra? Azt még megtehetném, hogy én magam másszak fel a tetőre, s szerencsét próbáljak - de az efféle igyekezetnek nem lenne macskaszaporító törekvéseim szempontjából semmi értelme. 
"Ó, te ájtatos cica! - gondoltam vérfagyasztó indulattal. - Végre elérted a célodat. Sakk-mattot adtál nekem. De megelégeltem a zsarolást. Most megmutatom én neked, mi az a zsarolás"
Gyorsan számba vettem a lehetőségeket. Késő van...Minden zárva...Nyakon ragadtam a macskát, és bekopogtam a szomszédba, egy beteges öregúrhoz. Mikor ajtót nyitott, jókedvűen üdvözölt, én beléptem, becsuktam magam mögött az ajtót, eleresztettem a macskát, és torkon ragadtam az öreget. 
-Vagy szaporodsz, de azonnal - mondtam a cicának - , vagy megfojtom az öreget, s tudod jól, hogy ezt a gaztettet nem éled túl, tisztában vagy vele, hogy bármilyen apróságtól kinyiffansz, elég lenne  cifrán káromkodnom, vagy leköpnöm valami nemzeti szentséget, és máris megdöglenél!
A macska nem szólt semmit - s az öregúrnak kidülledt a szeme. 
-Fogsz szaporodni vagy sem? - kérdeztem.
Nem reagált, így hát kissé erősebben szorongattam meg a szomszéd torkát, a nagyobb hatás kedvéért.
-Ne hozz ki végképp a sodromból! - mondtam. - Végeredményben a szaporodás nem bűn. Az más lenne, ha a paráznaság kedvéért csinálnád, de így? Alighanem tudod, mire gondolok.
A macska oda se bagózott.
"Színlel - állapítottam meg magamban. - A türelmemet teszi próbára. Idegháború. Jól tudja, hogy nem fojthatom meg az öreget, mert semmiképp sem akarom, hogy az én nagybecsű cicuskám megdögöljön. Nos, lássuk csak, melyikünk bírja tovább. Szegény öreg, egészen elkékült, mindjárt eleresztem. Nem lesz semmi baja, s végre megtöröm a macska ellenállását. Mindjárt rohan szaporodni."
Sajnos én is bírtam, a macska is, de az öreg nem. 
"Úgy? - gondoltam erre. - Szóval így állunk? No, akkor már igazán mindegy!"
S gyorsan kiszaladtam, hogy kedvemre erőszakoskodjam és gyújtogassak. 
A cicus valószínűleg nem élte túl mindezt.
Mert ha élne, akkor őt akasztanák föl holnap, és nem engem. Magára vállalná ezt is. 
kis_barat.jpg

Kerényi Grácia fordítása

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr1812427445

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő