Néha a szívnek is jó a víz...

Kútkereső

Citromos kávé - Egy háztartásban Istennel

2017. március 25. - László Dávid

Annak idején ketten kibéreltünk egy garzont. Amúgy csendes típus, nem zavar sok vizet. Sokszor fel sem tűnik, hogy ketten használjuk a kéglit. Nincs sok cucca, rendszerint az enyéimet kéri kölcsön. Persze nem zavar, hogy osztozkodnom kell, de azért valamit nem adok oda szívesen. Még úgy sem, hogy egyébként eléggé vigyáz rájuk. Azért volt már olyan eset, hogy eltört pár dolgot, de azokról később kiderült, hogy már amúgy is esedékes lett volna a cseréjük. Csak hát én szentimentálisan ragaszkodom a háztartási eszközökhöz, még akkor is, ha már nem lehet velük elvégezni a házimunkát. Persze ő ezt is tiszteletben tartja, csak ugye amikor mondjuk egy felmosó van... Szóval elég csendes. Néha már bosszantóan is. Mert van az úgy, hogy jól esne beszélgetni valakivel, de belőle fogóval is gyakran lehetetlen válaszokat kihúzni. Viszont volt, hogy okozott már meglepetéseket. Például egyszer sietnem kellett egy találkozóra, ami után egy másik volt lebeszélve, amire viszont vinnem kellett volna valamit, amit elfelejtettem megcsinálni. Kénytelen kelletlen elrohantam az előbbi találkozóra, és amikor annak vége lett, és hazajöttem, ott várt az elfelejtett dolog az asztalomon. Talán ezekkel a támogatásokkal igyekszik meghálálni, hogy megosztom vele a cuccaimat, nem tudom. Amúgy eléggé nagy a közös érdeklődési körünk. Szoktunk együtt kockulni, van, hogy sétálgatunk is, szeretjük a csokit, a jó filmeket, ésatöbbi. Persze mindkettőnknek megvan a maga útja, előfordul, hogy nem találkozunk jó ideig, mert épp dolgunk van, és elkerüljük egymást.
messy-roommates-49862-1920x1080.jpg
Néha elgondolkodok, hogy talán kicsit önző módon kezelem a barátságunkat. Mert amikor nagyon jó kedvem van, vagy épp vendéget hívok fel magamhoz, kapóra jön a láthatatlansága, viszont amikor rossz a kedvem, vagy egyedül érzem magam, és nem áll a rendelkezésemre, meg szoktam sértődni rá. Ilyenkor aztán tudatosul bennem, persze csak ha már lecsillapodott a sértettségem, hogy ő is szuverén lény. Éppolyan önálló, mint én. Barátok vagyunk, és amikor nagyon szenvedek, mindig jól eltalálja, mire van szükségem, nekem ez is persze csak később esik le. De nem teljesíti minden óhajomat, hiszen nem a rabszolgám. Néha azt érzem, hogy olyan, mintha a testvérem lenne. Remélem, ő is így tekint rám. Mindent összevetve, sokat tanulok a közös életünkből. 

De hisz' tudjátok, miről beszélek, ti is hédereltek vele. 

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr2412370103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.