Kútkereső

Néha a szívnek is jó a víz...

Légy szabad, hogy elfogadhasd a szabadságot

Bűntudat, vagy önmarcangolás? Gyakran összekeverjük. Még gyakrabban összemossuk. Többnyire csak az utóbbira gondolunk. Arra, hogy mennyire ügyetlenek, hibásak, rosszak vagyunk. Elszúrjuk ezt is, fájdalmat okozunk neki is, tönkretesszük amazt is. A nem vallásos emberek szar alaknak mondják magukat, a keresztények kárhozatra méltónak. Nincs sok különbség. Rossz ember vagyok, ilyen a természetem, hogy tehetném jóvá, ahhoz is kevés vagyok, bárcsak megváltoztatna valami rajtam kívüli dolog, még ebben és ebben sem tudtam fejlődni, rossz ember vagyok. És újra, és újra, és újra. Az önmarcangolás ördögi körében mozgunk.
self_loathing.png
A bűntudat valami egészen más kéne legyen. Nincs visszakapcsolódás, egyirányú van. Rosszul érzem magam, amit tettem, mondtam, az nem egyezik a valódi önmagammal, szeretném valahogy jóvá tenni, legközelebb erre emlékezni fogok, odafigyelek. Más attitűd, más önkép, változásvágy, kialakult fejlődéshajlam. Menj el, és többet ne vétkezz. Fogsz, de igyekezz nem tenni. Húzd ki magad. Vess számot magad előtt magadról, és gondolj arra, aki igazán te vagy. Isten is így gondol rád.

Ha csak ülök egy helyben, és a kezemmel verem a fejem nagy nyomorúságomban, átadva magam a reménytelenség-képemnek, azt várva, hogy majd valaki segít rajtam, és nekem elég csak passzívan sodródni az árral, akkor sosem tapasztalom meg a változás élményét. Hogyan is tehetném? Hiszen én magam a passzivitásommal közömbös maradtam a változás vágya iránt. A bűnnel szembeni tehetetlenségembe kapaszkodok, nem abba, ahogyan Isten lát engem Jézuson keresztül. Pedig a szaralak nem az identitásom, hanem a következménye annak, amikor nem sikerült a tetteimnek, a szavaimnak tükröznie azt az identitásomat, amivel meg tudok elégedni. Ezért is szólal meg a lelkiismeretem. 

A lelkiismeretem azonban nem csak arra figyelmeztet, hogy vannak bennem megváltoztatásra váró minták, vagy hogy amiket tettem, mondtam, nincsenek összhangban a valódi magammal, hanem arra is, minek kéne fakadnia belőlem, mi az, ami ha belőlem fakadna, avval összhangban érezném magam. És ha csak arra koncentrálok, mennyi és milyen vétkem van, büntetem magam, akkor elnyomom magamban a vágyat arra, hogy változtassak magamon. Ilyenkor, mikor szaralak vagyok, nem is veszem tudomásul, hogy nekem is aktív szerepem van a változásban.

Nem a rossz érzéseimmel magam iránt van a baj, hanem avval, ha csak ostorozom magam velük, mert csak az azokat kiváltó okokat nézem ki magamból. A változásvágyban viszont valódi értelmet kap a bánatom és a haragom magam iránt, mert azok segítségével tudom nyomatékosítani magamban, honnan hova kell eljutnom. Ehhez kell kérjem Isten segítségét, de ezt a segítséget csak a változásvágyam engedi be. A változásvágy pedig abból fakad, hogy képes vagyok a jóra is, csak gyakran elrontom. Jézus hitt bennem, beszélt is a jóra való képességről rengeteget. A bennem lévő istenarchoz szólt. "Bújj elő, virágozz ki. Áraszd a szereteted." Vagyis a bánatom és a haragom eszközök. A hibák felismerésének következményei, és a jobbításvágy előfutárai. Ha viszont a szaralakot teszem az identitásommal egyenlővé, akkor célokká vállnak. "Ilyen vagyok, tehát a rendeltetésem, hogy ilyennek érezzem magam." Ez végső soron pedig önbecsapósdi, mert ha rosszul érzed magad a rossz dolgaid miatt, igazából már nem tudsz velük egészen azonosulni, vagyis nem az identitásod. Csak amíg marcangolod magad, ezt nem veszed észre.now_is_my_time_wip_by_a_nessessary_studio-d4acrtt.jpg

És a bűn nem válik kevésbé bűnné attól, hogy én azt gondolom, nem vagyok a bűneimmel egyenlő. Azáltal, hogy azt gondolom, nem vagyok azokkal egyenlő, megváltoztathatóvá, megváltoztatandóvá válik. Ez az egész még csak nem is a megváltásról, vagy a mennyországról szól. Arról szól, hogy én vágyom arra, hogy olyan legyek, mint Jézus. Törődő, szerető, gondoskodó, türelmes, megértő, és sorolhatnám. Csupa pozitív értékek, amik egy pozitív identitásból fakadnak. Amikor Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtett, ennek a lehetőségét elrejtette bennem. Ahogy élem az életem, egyre jobban elvesztem a hozzá vezető utat, de Jézus emlékeztetett, hogy van valahol a kertemben egy jó mag a sok gaz alatt a földben. Hinnem kell ennek a magnak a létezésében, hogy az ő segítségével kikeljen. Azért tudom elfogadni a szabadságot, amiről Jézus beszélt, mert a lelkem legmélyén ismerem. Ha nem tudtam volna mindig is erről, valahol nagyon mélyen eltemetve magamban, hogyan ismerhetném fel, hogyan érthetném meg, hogyan akarhatnám most, mikor testet öltve szól hozzám? Erre utaltam a személyes kátém elején. Ha végképp nem hiszek a mélyen bennem levő jóságban, ha a reménytelenség és a rossz válik az én szinonimájává, az önutálat rabszolgájává teszem magam. Az önutálat pedig önbíráskodáshoz vezet. Mert minden én szinonimájává teszem a rosszat és a reménytelenséget. És evvel már ott tartok, hogy a bűnök széles skáláját felölelem. A tudva levő rossztól egészen a be nem ismertig, a másnak okozott kártól az ítélkezésig.

Ahogy Pilinszky mondja, minden bűn egy tőről fakad. A szeretet hiányából. Ezét csak szeretettel orvosolható. És minden bűn valójában a szeretet elleni vétek, ennek a felismerése okozza a bánatot, és egyben a megbánást is. A megbánás pedig együtt jár Istennél a megbocsátással.

Vétek, bánat, megbánás, megbocsátás. Nincs kőrkörösség, egyirányú, van eleje és van vége. Legfeljebb megtörténik még egyszer, vagy ezerszer. Az ember esendő, de fejlődőképes, és reményteli.  Ha megvan benne ez a szabadság, el tudja fogadni a szabadulást.

A bejegyzés trackback címe:

https://kutkereso.blog.hu/api/trackback/id/tr1512349831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Még nincs kultúrája kis hazánkban, de teszek egy lépést afelé, hogy megadjam a lehetőséget neked a támogatásra, ha tetszik, amit csinálok. Javaslatot is tehetsz, és az egész névtelen. (Ezt nem verik nagy dobra ott fent, de veheted tizednek is. ;) )  

 

A szerzőről:

11182156_470080469814537_6846388005726535320_n.jpg

László Dávid vagyok, egyetemista. Nyitott vagyok a világ felém sugárzó impresszióira. Élményekből, felismerésekből formálok bejegyzéseket, amik lecsapódnak bennem. Vállalom a szubjektivitást. A cikkeim főleg spirituális, filozófiai, lélektani témákban mozognak. Nem kell félretenned a meggyőződéseidet, miközben olvasol, csak arra kérlek, légy nyitott. Rám, és magadra is. Ha megszólíthatok benned mélyen valamit, ha valamelyik cikkem lehet egy lépésnyi föld a lábad alatt életed hosszú útján, elértem a célom. Ezért kérlek, ne egyetlen cikk után rakj be egy dobozba. Olvass el párat. Köszönöm, hogy ellátogattál ide.

Facebook

Címkék

101-es szoba (1) antikrisztus (1) autentikus (1) ayahuasca (1) a hétfejű tündér (1) a kis herceg (2) bálványok (5) becsatornázott boldogság (1) biblia (7) bizalom (2) bizonyságtétel (1) botrány (1) bűn (3) bűntudat (2) Calvinist (1) citromos kávé (40) család (1) csend (1) csoda (1) dicsi zene (2) diszkókeró vs. könyvtárkeró (1) dogma (1) drahma (1) egyenlőség (1) egyház (13) egy igazság (3) egy kis filó (15) életfilozófia (1) ellenség (1) előfagyasztott világnézet (2) emergens (1) empátia (4) énekek éneke (3) engesztelő áldozat (2) erkölcs (2) erőszakmentes kommunikáció (1) érzékelésszűrő (1) evangelikál (5) evolúcióelmélet vs. teremtéselmélet (1) farizeus (2) fasizmus (1) favágó (1) felelősség (1) felszabadítás (2) feltámadás (1) felvilágosodás (1) feminizmus (1) filmek (1) filmkritika (2) fogyatékkal élők (1) fontos (1) függőség (3) gender (1) gondviselés (4) gyónás (1) hagyomány (3) házasság (2) hímsovinizmus (1) hitbiztonság (2) homozoológia (1) hős (1) humanizmus (2) iddqd (1) igazság (1) igen-nem (1) igés képek (1) imádkozás (3) írásértelmezés (4) irónia (3) irracionális (1) istenkép (10) istentől távol (4) isten trilógia (3) ítéletmentes (1) ítélkezés (3) jedivallás (1) Jézus (14) jók és gonoszok (3) kapcsolatok (1) karácsony (1) karma (1) káté (1) kegyelem (11) keresztény kultúra (13) kezdet (1) kísértés (1) könyvek (4) könyvek hercege (2) kritikus gondolkodás (10) kútkereső (10) lázadás (2) lélek (4) lelkész (2) limitált észosztás (1) magány (1) megbocsátás (6) megszentelődés (1) megtérés (1) megváltás (7) melegek (4) méltóság (2) mémek (1) migránsok (2) misztika (2) mit tudhatok? (1) narratívák (12) negatív teológia (1) nemi szerepek (1) nyitott szív (1) önismeret (18) önmegvalósítás (7) ördög (2) pápa (1) paradigmaváltás (3) párkapcsolat (5) patológiás (1) predesztináció (1) prédikáció (2) pride (1) reformáció (1) remény (1) rorschach (1) safe space (1) santo daimi (1) sebek (1) sebezhetőség (3) sokakért vagy mindenkiért (1) sors (2) south park (1) szabadság (5) szemléletváltás (11) szemnek láthatatlan (1) szent és profán (4) szeretet (1) szex (3) szív (1) szívből jövő (1) szomorkultúra (2) társadalom (3) teológiai lábnyom (3) thészeusz hajója (1) ti vagytok a föld sója (1) tudattalan (1) túlvilág (1) türelem (1) újkálvinizmus (3) útkeresés (2) utópia (2) vágyak (2) vallás (17) weöres (1) Címkefelhő